Földanyó

Új blog

2009-09-27T12:09:00.001-07:00

Kedves Régi és Új Olvasók!

Született egy új blog, mostanában itt leszek tetten érhető:)

Kígyóbőrök

2009-01-05T07:08:00.000-08:00

Drága Mindenki!

Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!

Kahlil Gibran- A Próféta

2008-11-25T02:29:00.000-08:00

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
jól lehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át neki magatokat,
jól lehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
jól lehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként a növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
azonképpen száll le gyökereitekhez is, megrendíti őket a fölhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
és aztán szent tüzére vet benneteket,
hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.”

Lélekápoló

2008-11-12T05:13:00.000-08:00

Egész életedben kutatsz valaki után, aki megért téged, és elfogad annak, aki vagy.
Végül rátalálsz erre a Valakire- aki mindvégig te vagy.

Richard Bach- A Messiás kézikönyve

No, igen. A szeretetet nem másoktól kell elvárnunk, hanem nekünk kellene adnunk először. Ezért elhatároztam magamban, hogy minimum ennyit megteszek minden nap a magam és a mások örömére:

1. Rámosolygok az emberekre, és kedvesen beszélek hozzájuk, meghallgatom őket, és megértem a nyelvüket. Ha valaki mogorva vagy kedvetlen, akkor is..nem veszem át a rosszkedvét, de adok neki abból az örömből, ami bennem van.

2. Nem állítok többé olyat, hogy Magyarországon mindenki panaszkodik és rosszkedvű, és depressziós. Teszek érte, hogy ne így legyen, legalább annyival, hogy én mosolygok, és bizakodó vagyok.

3. Nem idegesítem fel magam a gyerekeim hisztijei miatt, ha kellő derűvel állok hozzá, talán a feszültség is abbamarad.

4. Nem azon fogok keseregni, hogy mi az, ami nincs, hanem annak örülni, ami van, és annak, ami volt, megőrizni a szívemben.

5. Nem azokat az embereket fogom keresni, akik vidámak, és énekelnek, hanem én kezdek el vidám lenni és énekelni.

..és a többi jön magától.

7 dolog magamról- avagy visszatérés a virtuális világba

2008-11-05T07:29:00.000-08:00

Bár úgy volt, hogy egy időre felfüggesztem magam, és abbahagyom a blogolást, szelíd noszogatóim játékba invitálása mégis afelé terelt, hogy elektronikus tollat ragadjak, és megosszak magamról hét, eddig blogban nem említett dolgot. Állok elébe a próbatételeknek, ím:

1. Ugyan az indián kultúra iránti elkötelezettségem nem ismeretlen, mégsem kapott ezidáig említést az a törekvésem, hogy ezen egyedi világ tanulmányozása számomra nem pusztán egzotikum, hanem sokkal inkább személyes, magyar ügy- úgy vélem, a gyökereink közösek, és jó ideje komolyan foglalkoztat ezek tanulmányozása.

2. Nemrég tértem vissza egy röplátogatásból, mely során alkalmam volt Új-Mexikó szellemmel átitatott tájainak megélésére, és ugyan most a sorsom egyelőre kis hazánkba köt, mégis azt érzem, OTT kell tanulnom valami nagyon fontosat a közeljövőben. Ezért kimondva, kimondatlanul- de már leírva is valósággá tettem ezáltal- vissza kell térnem az USA-ba..Mikor? Nem tudom. Hogyan? Azt sem. De TUDOM.

3. Két apukám van (a valódi 3 hónapos koromban elhunyt), ezáltal három nagyival és három nagypapival büszkélkedtem gyerekkoromban, sokszor úgy éreztem, ezáltal nagyon gazdag vagyok, és így is van.

4. Mindig tönkreteszem vagy elhagyom vagy ellopják a mobiljaimat- tehát sokat kell még tanulnom a kommunikáció mikéntjéről.

5. Nagyon sokszor keveredek furcsa helyzetekbe (azaz kreálom ezt magamnak, ugye), melyek alaposan felkavarják a körülöttem élők életét is- többször azt érzem, fel KELL kavarnom mindent, hogy profitálni tudjunk egy-egy szituációból, gyakran szimplán zűrös alaknak érzem magam, aki gondolkodás nélkül belesétál a szakadékba, és ránt maga után mindenkit, hogy aztán békésen együtt kievickéljünk. Gyakran emberek maguktól ugranak bele a gödörbe, hogy segíthessenek nekem, ezáltal ugyanoda keverednek, ugyanabba a tanulási helyzetbe, amelyikbe én. Legtöbbször úgy érzem, ez jellemhiba nálam, akár spirituális tartalmú, akár nem. Szeretném viszont azt hinni, hogy ezáltal segítek másoknak is- hogyan találjanak rá a maguk útjára.

6. Kirúgtak a református Gimnáziumból, mert nem követtem a szabályokat. Mai napig balanszírozom a konvenciók és a szabadság mezsgyéjén.

7. Jó ideje foglalkoztat a nőiség kérdése, és a napjainkban újjáéledő női minőség képviselése- és ez itt már a reklám helye, Veresegyházon november 22-23-án az Arvisura Társaság szervezésében egy nagyon intenzív szellemi találkozó lesz. Fő témaköre a magyarság és a nőiség. (egyik napon előadásom is lesz ;)) Szeretettel várunk mindenkit!!

S hogy kinek gurítom tovább a hólabdát? Merthogy ezen játék lényege, hogy 7 további emberkét kell faggatnunk önmagáról..Bevallom, mostanában nem blogoltam, de nagyon kíváncsi lennék Pansophia-ra, Mályvacsigára, Tiliára, Zselenszkyre, Szirkára, Bakkapepére, Fellegajtónyitogatóra..

Elnézést mindenkitől, hogy így kivonultam a világból, azt hiszem, ha nem is olyan intenzitással, mint eddig, de most már sűrűbben fogok előfordulni az oldalon!!
(és talán a Csarodaialligátorra Új-Mexikó vadregényes tájairól is kerül kép egyszer..)

Rég jelentkeztem..

2008-10-09T09:30:00.000-07:00

..mert valahogy sok dolog gyűrűzött be az életünkbe.
Egy hatalmas váltáson/változáson vagyunk most túl- vagyis még túl sem vagyunk rajta..
Óvodába ment Anna, én dolgozni kezdtem itthon, Abigél mellett.
Egyre több a munka..Gábor messzemessze dolgozik, mire hazaér, a lányok már szenderegnek.
Aztán valahogy ki is nőtte magát a blog..olyan sok minden új van bennem, hogy új vizekre eveznék. Új írásokkal, újfelé.
Pedig nagyon megszerettem itt.
És nagyon megszerettelek Benneteket, akik olvastatok, hűségesen, kommenteztetek, bátorítottatok, szeretem a kialakult virtuális kapcsolatokat, amelyeket újabban olyan nehezen ápoltam- mert magam is sebesült voltam még..
Egy újfajta valaki van megszületőben bennem, és még keresem, hova is akar kilyukadni, mit is akar tenni..aki volt Földanyó és Csarodaialligátor, és aki folytonosan változik, keres, talál, és amikor kiforrott benne az a bizonyos megmagyarázhatatlanság, akkor kiált majd egy nagyot, hogy "hé, emberek, itt vagyok, jól vagyok!"
Ami azt illeti, most is "jól" vagyunk, mert az élettel haladunk, de egyelőre még a nyílt tengeren. Az utazásért magáért már megérte. És a sirályok látványáért, a bálna énekéért, és a végtelen óceán kékjéért. A part pedig ott van valahol.

Napi falat

2008-09-30T15:39:00.000-07:00

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.

Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.

Egy barátja azt suttogja:
-Miért beszélsz ilyen nyíltan a terveidről? Nem látod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy osztoznod kell másokkal a győzelmeiden?

De a harcos csak mosolyog, és nem felel. Tudja, hogy ha élete végén egy üres Paradicsomba jut, küzdelme nem ért semmit.

A fény harcosa megbízható.
Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.

Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai- gondolatainak tanúságaként- bevésődnek az Univerzum emlékezetébe.

És a harcos eltöpreng:
-Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek?

A szíve válaszol:
-Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik.

Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.

(Coelho)

(hát, reménykedjünk..:)))

Új profil

2008-09-30T08:01:00.000-07:00

Hosszú ideig írtam ide, és most picit elfáradtam. Kilöktem magamból egy csomó dolgot, amit a "világnak" kellett kipakolnom, és most úgy érzem, egy időre elfogytam a mondanivalóból.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új profilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.

Segítség!!!

2008-09-26T10:11:00.000-07:00

Szeretnék megszerezni/elolvasni egy könyvet, Carl Sagan Kapcsolat című művéről van szó. Sem online, sem antikvár könyvként, sem könyvtárban nem tudom megszerezni- de még könyvtárközi átkérés sem működik..
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!

Mese

2008-09-25T13:16:00.001-07:00

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és „gonoszok” - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: -„Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja hová folyik.
Hagyom hát, had sodorjon magával az áramlás, és vigyen ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette és azt mondták: -„Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet olyan nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban, rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább és nem ismerték a sodrását, így kiáltottak fel: -„Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodródó így szólt: -„Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe eddig kapaszkodtunk. VALÓDI TENNIVALÓNK AZ UTAZÁS, A NAGY KALAND.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekben, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől.”

részlet: Richard Bach: Illúziók cimű könyvéből

A fény harcosa..

2008-09-25T12:25:00.000-07:00

...minden fontos csata előtt megkérdezi magától:
-Mennyit fejlődtem?

Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat.De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét.

A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.

(Paulo Coelho)

Egy vers Anna óvodakezdéséhez

2008-09-21T09:36:00.000-07:00

Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötős
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bőségben
utadon.

A Chiricahua-apacsok leányavató éneke

Az utóbbi időben..

2008-09-15T12:07:00.001-07:00

..nem igazán voltam aktív blogoló. Meglehetősen mozgalmas napjaink vannak, és az írást kissé hanyagoltam (most hazudok, mert ez ebben a formában nem igaz- írtam, de mást, másképp).
Sok elmaradt témaköröm is van, mint például az elementárok, akikről szeretnék egy épkézláb bejegyzést írni, Anna óvodai előmenetele, Abigél (szerintem) "indigósága"..
Ezek a témák egyelőre most porosodnak, vagy érnek, ha úgy tetszik az elmémnek egy kis fiókján, s amikor sikerül leemelni és lefújni róluk a rárakódott port, közzé teszem.
A mai nap leginkább olyan megállós hangulatba kerültem így, estefelé, végigpörgettem az elmúlt időszak történéseit magamban, és rájöttem, mennyi hiábavaló és felesleges problémát generál magának az ember egyszerű, pitiáner dolgokból..szétmorzsolja a gyereked a kenyeret a földön, sorba kell állni valamiért a boltban, esik az eső, nem találtál parkolót csak távolabb, mint tervezted, késtél valahonnan 5 percet és megannyi apróság, ami tulajdonképp egy emberi életben olyan jelentéktelen és semmibe vesző, mi mégis ezeknek a pillanatoknak adjuk az energiáinkat, hagyjuk, hogy hassanak ránk- negatív, bosszantó lehúző erőikkel, ahelyett, hogy lazán fújnánk egyet-kettőt, és örülnénk neki, hogy van kenyér, amit szét lehet morzsolni, van pénzünk, így boltba is mehetünk sorbaállni, mennyire tápláló az eső, mekkorát lehet sétálni, frissülni, fogyni egy parkolói séta alatt is, vagy a késésed talán megtanít Téged, vagy azt, aki várt rád egy sokkal fontosabb dologra, mint az idő..
Fene tudja, mégis olyan sokszor beleőrölődünk ezekbe az abszolút lényegtelen kis harcokba..
..és ha nem ezt tesszük, a környezetünk többnyire felelőtlennek tart, akit nem érdekel a tiszta lakás, az elpocsékolt idő, a lassú pénztáros, a várakozó fél bosszúja..
Jajjajj..hol az igazság?

Óvodai beszoktatás- Földanyó-Árnyékanyó módra

2008-09-10T10:01:00.000-07:00

A következőkben egy skizoid beszámolót fogtok olvasni Anna óvodai beszoktatásával kapcsolatosan.
A bennem lakozó két én szólal meg- az egyik a birkatürelmű Waldorf-anyuka-Földanyó, a másik a hiszteroid Árnyék, aki néha sötéten rávetül a békés harmóniában élő tyúkanyóra.

Csodaszép íve van a beszoktatási időszaknak a Waldorfban..azaz a mi csoportunkban, mert a másik csoportnál nincs ilyen átívelő szakasz- nekem hihetetlenül tetszik, hogy mennyire szabad egy intézményen belül a gondolkodás- nevelési stílus..mennyire sokszínű, mint ahogyan mi is azok vagyunk, emberek..mennyire hihetetlen, hogy MINDKÉT "módszer" működik, mert a közvetítő elszántságán és hitén alapszik minden.
No, tehát, hogy is zajlik?
5 nap a beszoktatási időszak.
Hétfőn az udvaron találkoztunk, 11 óra körül. A közös udvari játékba kevesen szálltak be, többnyire a legtöbb gyerek az anyukája szoknyája körül sündörgött. Nagy melegség áradt abból, ahogyan bevezettük őket az udvarra, az új gyerekek, anyák és az óvónéni (akit nem nénizünk, csak a nevén szólítjuk) énekelve, spirál alakban járták körbe a kis kertet. Lágy figyelemelterelés gyanánt az anyák feladatot kaptak, apró filcmanókat varrtunk kis farönkökön üldögélve- ismerkedve egymással is, a renddel, egyúttal lehetőséget adva a gyerekeinknek, hogy elengedvén a kezünket bemerészkedhessenek a többiek közé. Az egy órás udvari játék után negyedórás mese volt, ide azonban már anyák nélkül mentek a bátor új óvodások. Anna rettentő lelkes volt, mivel a mesét nem szimplán felolvasták, vagy elmondták, hanem színes selymek segítségével el is játszották, élővé téve azt. (ebből következik, hogy igen, bátor volt, és bement!)
Kedden már oldottabban homokoztak a gyerekek, és mi is új manókat varrtunk, immár szabadabb kézzel. A sorakozónál sem kellett meggyőzni a gyerekeket, mert az első nap élményei után mindenki várta már a mesét. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mesék ismétlődnek, tehát minden nap ugyanazt a mesét dolgozzák fel a gyerekek, ezáltal is segítve a belső átélést. (azt hiszem, egy hétig) Mindannyiunknak ismerős ez, hiszen töbnnyire százszor kell elmondani itthon is egy mesét, mire "megérik", és el lehet engedni.
Szerdán közös udvari gazolás-gereblyézés volt a szülőkkel. A lányom a kezdetektől berohant a gyerekek közé, és szorgosan játszott, lapátolt. Ezúttal a szülők kissé távolabb ültek le, növelve a távolságot, ám még fizikai jelenlétükkel támogatva a gyerekeket.
Csütörtökön, azaz ma fordult a dolog, hiszen egy kis kirándulásra mentek a parkba, immár nélkülünk. Mi természetesen továbbra is az óvoda udvarán maradtunk, hűségesen várva őket, és megadva a biztonságot, hogy csak ők mennek el, mi nem. A séta után újra mesehallgatás volt. A lányom pedig..megfogta Margit kezét, és elindult..még csak hátra sem nézett.
És holnap..mélyvíz! Reggel megyünk, aztán elmegyünk. És fél egykor vissza, értük..
Csodaszép ív ez, mert lehetőséget ad arra, hogy mind a szülő, mind a gyermek biztonságban elengedhessék egymást.

És most Árnyékanyó.
A beszoktatás Abigéllel zajlott. Egyszer majd külön kitérek arra, mit jelent indigó gyereket nevelni- aki imádnivaló, tele energiával, erővel, akarattal, küzdeni tudással..most az árnyékom azt kiabálja, hogy írjam le, egyúttal mennyire fárasztó energetikailag.. Hogy mihelyst biztonságban érzi magát egy közegben, rögtön ő az egyetlen, aki hisztizni kezd, feltörölni a WC-t, berohanni olyan helyiségekbe, ahova tilos, lehúzni a cipőjét, vetkőzni, a pocsolya közepébe ugrani páros lábbal NEM vízhatlan cipőben, homokot szórni a gyerekek fejére, békésen tűrni, hogy egy 17 hónapos, nálánál erősebb energiájú kisgyerek péppé veri, majd leverni egy 3 éves gyereken a rajta esett sérelmeket, leráncigálni az óvodai tarisznyákat, leszedni a jeleket, szétszedni, szétszerelni dolgokat, ....MINDEZT 1 PERC LEFORGÁSA ALATT amíg én:
-kifújom az orrom
-váltócipőt keresek Annának
-felteszek egy rövid kérdést valakinek, de a választ már nem tudom megvárni
-kitöltenék egy két kérdésből álló nyomtatványt 40 perc alatt
-hátat fordítok egy percre, hogy leporoljam a nadrágomat, amibe előzőleg homokot/vizet/sarat/akármit kent

Elképesztő feladat, mert egyszerre tölt és tanít, másrészt rettentően lefárasztja az ember éteri erőit a folyamatos koncentrálás. Persze igyekszem lazítani, és nem állandóan kontroll alatt tartani-hiszen nem is lehet, és nem is cél..ám jóval több figyelmet igényel- én pedig igyekszem a fáradt elemeimet valahogyan töltőre dugdosni..

Szerencsére csak egy nap buszoztunk, és egyelőre megoldottnak látszik, hogy hogyan szállítsuk Annát óvodába, de uffffffffffff...boldog vagyok, hogy holnap péntek lesz!!!!

Egy kis ajanlo

2008-09-06T14:12:00.000-07:00

Indian tortenetek es kornyezetvedelmi gyakorlatok gyerekeknek

Akik ismernek, tudjak, miert ajanlom ezeket a gyakorlatokat.
Miert epp az indianoktol tanulunk? Mert mindig racsodalkozom arra a hihetetlen bolcsessegre, egyszerusegre es szellemmel telitettsegre, amellyel ez a nep rendelkezik..
Mert szamomra az "indiansag" egy egyszeru kepben kifejezheto: keves beszeddel, tettekkel ugy elni, olyan lukteto egysegben az EGESZ-szel, amilyen harmonia a mai vilagunkban mar nehezen elkepzelheto. A test-lelek es szellem egyutt rezeg..
Az indian letformara tokeletesen passzolnak Marai szavai:

Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban, ha a világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását.

Im egy kis leiras, hogyan lehetunk indianok a gyerekeinkkel:

TARTALOM
A könyv minden fejezete egy indián legendával kezdődik és a történethez kapcsolható természet-tudományos és környezetvédelmi ismeretekkel folytatódik. Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a prérifarkasról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, de sok motívum meg-található az európai népek mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az istenségtől az emberek számára ellopott tűz motívuma. A gyerekek könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó. A természeti népek többet tudnak az embernek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról, mint mi. Ezért amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét. A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Érdemes idézni Chief Oren Lyons indián főnök 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett: "Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta. Az ember ma úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik."

Istenelmenyek gyerekszemmel

2008-09-06T13:12:00.001-07:00

Ma a nogradi varban voltunk kirandulni. Letekintve a varrom tetejerol, latva a volgyben meghuzodo kis falut, a lanckent huzodo hegyvonulatot, erezve a hajunkat lagyan borzolo szelet, Anna es en kis parbeszedbe melyedtunk.
Meseltem arrol, hogy a regi emberek hegytetore epitettek szent helyeiket, templomaikat, a magaslatokban mindig kozelebb kerultek az istenekhez. A regiek osztonosen tudtak, hol kell keresni a Szent Szellemeket.
Anna megszolalt:
-Anya, en meg emlekszem erre..

Napok ota indian zenet hallgatunk, van egy kulonleges dal, mely szertartasokon hangzik el. Sodro lenduletu es eroteljes, ha megmozdul ra az ember laba, konnyen revuletbe esik. Anna sokat tancol erre, becsukott szemmel, a karjait lengetve, mozgatva maga korul. Ma reggel elmondta, tanc kozben imadkozik, erzi, hogy vele van ilyenkor valaki.

..most jon a regi vagy..de jo lenne gyereknek lenni ujra!

Most mar publikus..

2008-09-05T11:50:00.000-07:00

..hogy felvettek Annat a Waldorf 0vodaba!!!
Es kellemes zuhanykent ert a hir, hogy nekem is allast ajanlottak az ovodaban. Regi almom volt Waldorfban tevekenykedni..es nagy orommel toltott el a felkeres..Kozben egy masik Waldorf-csatornan keresztul is jott egy Napkoziotthon letrehozasara valo felkeres..
Am Abigelt nagyon kicsinek erzem meg, es a sok valtas, valtozas miatt most ugy erzem, meg vedo-ovo kozegre van szuksege. Mellettem. Napirend- felborulas nelkul, nyugodt anyuka mellett, aki teljes szivvel mellette tud lenni.
Persze nehez ez a teljes sziv, mert kozben annyira vegeznek valamilyen szellemi tevekenyseget, tulteng bennem a tettero, buzog a vagy, megosztani, adni, tenni, kimozdulni, dolgozni.
Am foallasu anyanak lenni sem jar kevesebb szellemi befektetessel, csak persze az eletritmus joval lassabb utemu, es nem olyan latvanyos a szellemi erofeszites.
Regi jol bevalt bolcsesseg azonban, ha a nok boldogok, a gyerekek, a csalad is elegedett, es ezaltal a tarsadalom is szilard alapokon nyugszik.
Szoval marad az itthoni harmoniateremtes egy kis szellemi kihivassal (hogy anyuka is toltse faradt elemeit): jovo hettol nehany tanitvany erkezeset varjuk. Erdekes szellemi kihivas lesz, lesz koztuk diszlexias tanulo es angol hazi feladatot ellenorizteto nebulo is.
Ugy erzem, igy sikerul megtartanom az egyensulyt, en is adok-kapok, de Abigeltol sem veszek el ebben a serulkeny idoszakban.
Az utobbi evekben viszont rajottem arra, mennyire fontos, hogy felismerjuk a sajat szuksegleteinket es igenyeinket is, mert elobb- utobb a faradtsag es a folytonos monotonia felorol..nem kell martir anyukakent mindenrol lemondani, csak amit tiszta szivvel adni tudunk. Az elemtoltes pedig majdnem letkerdes, nem csak nekunk, hanem a gyerkocnek is- nem igazan szeretnek ugyanis kiabalosnak latni bennunket..

..es Internet, orszag-vilag szeme rajtam..
Nagy levegot vettem, es vezetni fogok!!!!
Ha valakinek van otlete arra nezve, hogyan lehet lekuzdeni a vezetestol valo ertelmetlen felelmet, hogyan lehet tobb szalon figyelni vezetes kozben, mikozben az ember az aztek mitologian tori a fejet, hogyan lehet orszaguton vezetve Dosztojevszkijt olvasni, vagy koncentralas kozben ket veszekedo-sikito gyereket jobb belatasra birni, jelentkezzen!

Egy kis update

2008-09-04T12:19:00.000-07:00

Az utobbi napok-hetek amolyan porgos ritmusban zajlottak. Kipakolas, osszepakolas, festes, kipakolas, osszepakolas, kontener erkezik, kipakolas, osszepakolas, zzzzzzzzzzzz..
Nem is tudom, mi a rosszabb, csomagolni, vagy kipakolni a dobozokbol.
Az ember szazszor atragja magaban, mennyire is fontos szamara a materia- es rajon, minel kevesebbel rendelkezik, annal tobb mindene van. Nagyszeruen lehet elni puritanul. 4 hetig borondokbol eltunk, remekul. Most megjott az elso szallitmany, es rajottem, mennyi felesleg csapodott at rajtunk, mennyi sallang. A kovetkezo adag egy honap mulva erkezik, es mar azt sem tudom, minek.
Persze azert a jotekony energiak is sugarozni kezdtek a szobaban, amikor az indian szobrok a helyukre kerultek. Istennok es istenek, a puritansagukban rejlo erovel valami szellemmel toltottek meg az ures teret. A szinesre (indian szineket kevertettem, mogyoro-bordo) pingalt falakon megsimulo hopi viharmadar- ugyan remegett a kezem mikor festettem, de nagyon megszerettem- mindig azt uzeni a falrol, hogy dolgom van es volt az Ujvilagban. Talan lesz is.
Kozben igyekszunk beilleszkedni es szocializalodni magyar hazankban. Nagyon jo erzes, hogy mindenki magyarul beszel- ez persze par evvel ezelott cseppet sem volt meglepo-, ugyanakkor elmem fokozatos elsatnyulasat elem meg nap mint nap, mert gondolkodas nelkul tornek elo belolem a gondolatok es szavak. Erdekes, joval emocionalisabb tud lenni az ember a sajat anyanyelven, mert az idegen nyelvben fokent az agyat hasznalja..nehez nuansznyi erzelmekrol gordulekeny stilusban beszelni.
A lanyok beszedfejlodese es szocialis fejlodese szinte naprol napra valtozik. Egyre tobbet beszelnek, egyre nagyobbra nyilnak, egyre batrabbak es mereszebbek. Nagy kapu dondult ki- a nyelvi kozeg feloldotta az osszes tusket es bezartsagot, ami bennuk volt.
Ugyanakkor kerdes marad bennem, vajon hosszu tavon jo-e, ha ennyire kotodnek..ismerven az edesanyjukat, akiben 3 es fel ev munkaja hozta meg a hontalansag gyumolcset- azaz a befogadas es rahangolodas almajat.
Olyan erdekes, mert egyre inkabb azt erzem, az eletunk sok kis staciobol allo folyam, mindig egy meghatarozott allomas kezdeten megtorpanunk, lassan hozzaidomulunk, magunkeva tesszuk, majd elhagyjuk. A valtozas folyamatosan ott luktet es el, mi pedig (talan mar kimondhatom, hogy egyre nagyobb elvezettel) ugrunk fejest az ismeretlenbe.
Remelem, a vallalkozas oromet, es a valtozasok elotti tisztelegve fejet hajtast, oromot a fajdalomban, feladatot a nehezsegben- ezt valahogy sikerul atadni Nekik. Ha kisse zilalt is az elet korulottunk.:)

Itt vagyok, ragyogok

2008-08-27T13:13:00.000-07:00

Reg nem irtam, ennek sok, sok oka van..amolyan atszervezodos-letelepedos-eletujrakezdos periodus zajlik nalunk.
Meg nem vagyunk a vegen.
Igazabol csak most kezdodik minden.
A lakast kifestettuk, indian motivumokat pingaltam a falra, es a borondokbol elokerult aztek szobrocskak is a helyukre kerultek. Joseph indian torzsfonok kepe a hutoszekrenyrol kandikalva adja az energiat- az arca honapokon keresztul tartotta bennem a lelket. Kortalan es gyonyoru, sokat megelt arc, a szeme attetszoen nem evilagi nyugalmat araszt. Beke a beketlen vilagban.
Felsoportem a glettport, kitakaritottam a lakast.
Helyukre kerultek regi dolgok es a kukaban vegeztek azok, amelyek csak hatraltattak bennunket.
A lakas harom heten keresztul nyuzsgott az elementarok ronto hadatol, nagyon elesen megtapasztaltam most a boromon, mit jelent ez. Scmidt-Brabant konyveben olvastam eloszor roluk, azaz hogyan befolyasoljak az elementarlenyek a lakas atmoszferajat..dobbenetes..de naprol napra huzodik vissza a feszultseg, ahogyan takaritok es rendezgetek.
Rendezgetes..fejben, lelekben egyarant zajlik- ez alapveto kihatassal van a lakas allapotara is. Ahol harmonia van, ott rend is, ahol kerdesek, ott rendetlenseg. A nappali araszt egyelore kellemes atmoszferat- ami az alapveto eletter, de van mit dolgozni a gyerekeknel es a haloban is..sebaj, az alap egyelore stabil, azt hiszem.
A lanyok hihetetlen deruvel es energiaval dolgozzak bele magukat az uj helyzetbe...es persze hisztivel, ha anyu ideges. Szazszor is kevesnek bizonyul magam szamara elmondani, hogy az alapveto stabilitas es erzelmi egyensuly tolem fugg. A csaladteremtotol. Ha bennem kerek a vilag, bennuk is. A lakasban, a foztomben, a jatekban, a haloszobaban, baratok kozott, a kertben, az eletunkben.
A magyar nyelvkornyezet szinte varazslatot muvelt..Az en ket visszahuzodo, tuskes kiralykisasszonyom egy csapasra cserfes kofava valtozott, es boldog- boldogtalant megszolitanak az utcan..csigakat gyujtenek a bolti eladonak, beleulnek a konyvtaros neni olebe..csak amulok..
Hiba lett volna nem latni, nem megtapasztalni egy csodalatos kinyilast. Ugyanakkor a ketlakisag mar ott eg bennunk orokke, es bennuk is fog.
Azt hiszem, az egyeduli erenyem a kelekotyasagom mellett, hogy mindig kepes vagyok a pillanat varazsa elott leborulni. Nem tudom, meddig tart ez az allapot, de koszonom. A bizonytalanban a biztosat, az ingovanyban a gyokeret.

Festes

2008-08-11T10:20:00.000-07:00

..zajlik nalunk..meg a romok tetejen ulunk, de nemsokara jelentkezem!

"Ecsetek"

2008-08-07T03:32:00.000-07:00

Jelenleg epp lakasfestes zajlik nalunk,ennek oromere valogattam nehany regi kepet festes temakorben Nektek. Sajnos, magyar billentyuzetem meg nincs, elnezest kerek erte, de jopar hetig meg igy kell olvasnotok..
A lanyok nagyon szeretnek festeni, igy mindig elvezetes idotoltes, ha elovesszuk a festekeket, kulonosen akkor, ha kitalalunk melle valami erdekeset is. Ezuttal a regi fogkefek voltak az ecseteink, igy az en szivem is orult, hogy ujra tudjuk hasznositani oket. Voltak sima es elektromos fogkefek is, az utobbiakkal meg nagyobb elvezet festeni.
Egy masik alkalommal nagymeretu papirt teritettunk a foldre, bekentuk a lanyok labat festekkel, bekapcsoltuk a zenet, es festekes labbal tancolni kezdtek a papiron. Erdekes tapasztalat volt a latni, ahogyan a mozgas "lekepezodik" muveszeti alkotaskent. Vegul annyira belejottek a tancolasba, hogy a kezuket is bekentek, es dobolni kezdtek a lapon.

Ecsetkent hasznaltunk mar:
-fenyoagat
-szivacsot (felvagva is, alakra vagva is, bar akkor mar inkabb nyomdanak hivjak:))
-kulonfele botokat
-madartollat
-fultisztito palcikat (pointillista festmenynek remek)

...a lehetosegek vegtelenek!

Retesteszta

2008-08-04T23:01:00.000-07:00

Nem akarom hosszura nyujtani az utazas koruli elmenyeket, de azert leirom (onzo modon azert is, hogy ne kelljen annyiszor elmeselni:o)).
Szoval, hogyan is vagtunk neki a hazautnak?

Csutortok reggel, fel 6. Nem ebredtunk fel az oracsorgesre, ami nem csoda, mert 5 napja pakoltunk, es hajnalban fekudtunk le. Fel 7-kor ugrottam ki az agybol remulten, hogy 2 ora mulva indulnunk kell a repterre, meg var par kezipoggyasz bepakolasra, zuhanyzas, gyerekek ellatasa, miegyebek.
Csak az egyszeruseg kedveert. 8 boronddel, 2 gyerekulessel, 8 kezipoggyasszal, egy dupla babakocsival es 2 laptoppal utaztunk. (nem, egyik sem a mienk..Gyula baratunk, ugye szeretsz, amiert irantad erzett szeretetunktol vezerelve vegigszivtuk a bazinehez taskaddal az utat, akarommondani elhoztuk Neked a laptopot?) A taskak es borondok a sulyhataron mozognak, a gyerekek pedig a tureshatar kuszoben. En kezdem megkozeliteni az idegbeteg hulyeliba kategoriat, bar ezt igyekszem titkolni es kulonfele bolcsessegek hagyjak el a szamat. "Csak egboltot valt, de lelket nem, aki athajozik a tengeren."...kozben arrol almodozom, hogyan tanulhatnek meg egy kicsit az indianokrol, es mi is var majd idehaza, es hol is a helyunk..de ne kanyarodjunk el a tematol, mert kozben folyamatosan gyomoszoljuk, azaz tapossuk bele a cuccainkat a borondokbe, majd latvan a remenytelen helyzetet ujabb szelektalast tartunk, elhelyezven a teraszra egy ujabb adag elajandekozando holmit..utolso percekben villamgyors zuhanyzas utan irany a repter, elotte a szemetet kidobjuk. Hopp, a kulcsokat is le kell adni..Hopp! Hol a kulcs? Gabor kidobta a kukaba..Visszatolat, kulcsot kiszed, lead.
Gaz, repter.
Le kell adni a kocsit. Strategiank: en kiszallok a borondokkel es kezipoggyaszokkal, ujra emlitem, 8 borond, 2 gyerekules, 8 kezipoggyasz, 2 laptop, 1 babakocsi es becsekkolok, mig Gabor a lanyokkal leadja az autot. A bejaratnal segitseget kerek, ami lassan jon is..jon is..jon is..egy enyhen szolva gondolkodaskeptelen emberke szemelyeben, akinek elmagyarazom (nem erti), hogy szerintem ennyi csomaghoz gurulos kocsi kellene..nehany perc mulva derengeni latszik a dolog, elmegy erte. Nem tudja felemelni a borondoket a gurulos kocsira . Majd en. Eltelik kabe 15 perc. Szerencsetlenkedesunket latvan odalep hozzank egy repteri okostojas es vegre hatekonykodni kezd. Vegul osszesen 4 ember (magamat is beleertve) tolja 4 kocsin a poggyaszokat, ujra emlitem, 8 borond, 2 gyerekules, 8 kezipoggyasz, 2 laptop, 1 babakocsi (igen, szeretlek, Gyula!).
Elkezdek becsekkolni. Leszurnak, hogy keson jottunk, alig van idonk. Kiderul, hogy elnyomtattak a nevemet a repjegyen. Megerkezik Gabor. Telefonok. Vegul nagy kegyesen kijavitjak. Lemerik a borondoket. Leszurnak meg egyszer, mert keson jottunk. A gyerekek kozben folyamatosan skandaljak az alabbi notat: "Perecet kerunk, perecet kerunk, perecet kerunk, mikor veszel vegre perecet, perecet, perecet, mikor veszel vegre perecet...". Abigel tobbszor igyekszik bemaszni a futoszalagra, amely a becsekkolt borondoket viszi a tatongo bizonytalanba. Neha kisertes fog el, hogy engedjem bemaszni.
Becsekkoltunk, rohanas a New Yorkba indulo gephez. Igen, 8 kezipoggyasszal, 2 laptoppal, 2 gyerekkel es egy babakocsival. (szeretunk, Gyula!)
A biztonsagi vizsgalat elott hatalmas sor..es a mi repulogepunkre mar elkezdtek a beszallast. Megkerdezem a fogalmamsincskicsodat, hogy 2 gyerekkel nem engednenek-e elore, ilyen szorult helyzetben..Kerdezzem meg az embereket- mondja. Egyenkent odamegyek hablatyolni a sorban allokhoz. Az elsok kozott allo kedves holgy kitartoan razza a fejet, hogy o bizony nem enged elore, ha gyerekkel vagyunk, ha nem, ha lekessuk a gepet, ha nem. A tobbiek viszont zold utat szavaznak. Halas koszonet erte.
Biztonsagi vizsgalat, cipoket levesz, poggyaszokat feltesz, babakocsit osszezar, fenykepezogepeket kibont, ovet, kulcsot, mobilt, laptopokat kicsomagol (szeretunk, Gyula!) futoszalagra feltesz, erzekelokapunk atmegy, majd babakocsit kinyit, cipot, ovet felvesz, mobilt, fenykepezogepet, laptopot visszacsomagol (szeretunk, Gyula!), es rohan a repulogephez.
Ja, a New Yorkba tarto gepet lekestuk.
Pillanatnyi panik, hogy hogyan erjuk el a nemzetkozi jaratot. Vegul Cincinnatin at megiscsak eljutunk New Yorkba. Innentol felgyorsulnak az esemenyek. Repules. Cincinnati. Atszallas a New Yorkba tarto gepre. Repules. Repules. New York. Atszallas a Budapestre tarto gepre. Repules. Repules. Repules. Meg mindig repules. Repules. (a gyengebb idegzetueket ezennel megkimelem a repulout ecsetelesetol) Leszallas. Megerkezes. Csomagfelvetel. (gyengebbek kedveert 8 borond, 2 gyerekules) 2 eltunt. Reklamalas. Majd hozzak. Kilepunk az uvegajton. Csalad var. Mindenki boldog.
Hazajottunk!!!

Kreativ vagyok ujra :)

2008-08-03T09:19:00.000-07:00

Tollpihenek irtam, akitol a dijat kaptam, hogy mivel oregszem, egyre jobban meghatnak az ilyen jellegu elismeresek. Koszonom! (Ezuton koszonom Idrahnak is!)

S hogy mi a teendom, ha mar dijazott lettem?
1. ki kell tennem a dij logojat a menusorba- magyarul dicsekednem kell
2. az adomanyozot ki kell linkelnem- ezt mar korabban is megtettem :))
3. tovabbi 5 blogbaratot kell kituntetni a dijjal es kilinkelni-nehez lesz ujra
4.a kivalasztottaknak uzenetet hagyni

Nagyon jo, mert az elozo dijat megkapva alkalmam volt mar ket blogbaratot megnevezni hosszas hezitalas utan..tehat most ujabb 5 bloggal tehetem ezt meg..nem baj, ha nem veszem figyelembe, ki hanyszor volt mar kreativ blogger beloluk? Szeretnem ugyanis azokat a blogolokat megemliteni, akiket valoban nagyon nagyra tartok..Kicsit bajom van a "kreativ" szoval, mert ezek a blogok nem kreativak, inkabb alkotoak, teremtoek..ertekteremtoek..
Tehat..

1. Malyvacsiga- mindig elgondolkodtatnak az irasai, es nagyon kozel all hozzam mindaz a szemleletmod, amit kepvisel

2. Pansophia- Szilvi- Malyvacsiga ferje, akinek egyetlen hibaja, hogy angolul ir, ezert faradtan nem tudok belekezdeni az olvasasba..az irasai mindig hoznak valamit, amitol JOBB valahogy minden, vagy a gondolataim valnak tisztabbakka

3. Edes kotelesseg- egy blog, amibol megtanultam, hogy ami egeszseges, lehet finom es valtozatos is

4. Torok-Zselenszky Tamas blogja, ami mindig elgondolkodtat, szeretem a verseit es az egesz szellemiseget es szabadsagot, ami a lenyebol arad

5. Szirka blogja, mert tunderi, nem csak o, hanem az egesz csalad, es ugy gondolom, nagyon sokat adtak az olvasoiknak, gyermeknevelesrol, massagrol, szeretetrol, elfogadasrol, lelekrol

...es mindazokra is gondolok, akiket a blogrollban felsoroltam..:o)

A pakolas es utazas gyerek- es felnottszemmel

2008-08-03T05:55:00.000-07:00

Igyekszem realisan bemutatni a koltozkodes es az utazas koruli hercehurcat. Rajottem, hogy ez tobbfele nezopontbol vizsgalhato. A beszamolo ezert kisse skizoid hangvetelu lesz, de talan igy kozeliti meg leginkabb a valosagot.
Az egyszeruseg kedveert a szuloi benyomasok kicsi, a gyermekiek pedig nagybetusek lesznek, bar azert kilogikazhato a dolog..

1. turnus- koltozes

Egy maratoni otnapos pakolas tortenete, nehany bejegyzest mar kapott korabban..hol is kezdjem..vagy hol is folytassam..3 es fel ev dobozokba rendezese es lezarasa zajlott, folyamatos bucsuzkodassal egybekotve. Gabor dolgozott is neha-neha, a lanyok a bepakolt dolgokat igyekeztek folyton kipakolni, a kidobandokat megmenteni, a vendegeket elriasztani. Ehhez tarsult 40 fok, es az a teny, hogy a holmink jelentos reszerol le kellett mondanunk az elso szelektalas utan..aztan a masodik, harmadik szelektalas utan..majd meg a legfontosabbakbol is el kellett ajandekoznunk. Mara mar az abszolut minimalizmus hive vagyok, elszant ellensegeim a kosarak, csecsebecsek es disztargyak. A tobb, mint 2 ezer konyv is elgondolkodtatott, egyreszt azert, mert probaltam beloni, hogy a hatralevo eletemre is boven lenne olvasmanyom, masreszt az itthon maradt tobbszazra gondolvan rajottem, hogy a lakasunk berendezesenek nagy reszet kepezik. Es nincs helyunk, de meg konyvespolcaink sem. Jo otlet a konyvtar.

APA ES ANYA NAPOKIG MEGKOZELITHETETLENEK VOLTAK. UGYAN NAPJABAN TOBBSZOR ELMONDTAK, HOGY ELKOLTOZUNK MAGYARORSZAGRA, DE NEKUNK FOGALMUNK SINCS, MIERT, MIERT EPP ODA ES MIERT JAR EZ AZ EGESZ EKKORA FELFORDULASSAL. SZETSZEDTEK AZ AGYUNKAT, SZETSZERELTEK A JATEKAINKAT. DOBOZOKBA TETTEK A KEDVENC KONYHAFELSZERELESEINKET, LEZARTAK, HOGY NEHEZEBB LEGYEN FELTEPNI A CSOMAGOLAST. UGYAN GONDOSAN ELREJTETTEK AZ AJANDEKBA KAPOTT MUANYAGFEJU BABAKAT, AZOK MEGIS ELOKERULTEK A PAKOLAS SORAN, ES UJRA VEGIG KELLETT HALLGATNI AZ OSTOBASAGAIKAT, HOGY EZEK A BABAK MIERT ALKALMATLANOK A KREATIV JATEKRA, ES MIERT LIKVIDALJAK OKET. NEM ERTJUK, HA EZ AZ EGESZ BABAKERDES ILYEN SZORNYU, EGYALTALAN MIERT ELNEK OLYAN EMBEREK A FOLDON, AKIK ILYEN BABAT GYARTANAK, VESZNEK ES A GYEREKEIK KEZEBE ADJAK OKET. SOK SZEP DOBOZ GYULT OSSZE A NAPPALIBAN, AMELYEKBOL NAGYON ELVEZETES VOLT KIPAKOLNI. NEM ERTJUK, ANYA MIERT LETT MINDIG IDEGES TOLE, MINT AHOGYAN AZT SEM, HOGY MIERT NEM ORULT, AMIKOR A GONDOSAN SZETVALOGATOTT HOLMIKAT OSSZEKEVERTUK A SZEMETTEL, VAGY AZ ELAJANDEKOZANDO CUCCOKKAL. SZERINTUNK REMEK MOKA VOLT, O PEDIG EGYFOLYTABAN AZT SZISZEGTE, HOGY HAGYJUK BEKEN A DOBOZOKAT. EGYEBKENT NEM FOZOTT RENDESEN, ES JATSZOTERRE SEM VITT. JOTT VISZONT EGY RAKAS ANGOLUL BESZELO EMBER, AKIK OLELGETTEK BENNUNKET, MI PEDIG EGYALTALAN NEM VOLTUNK KIVANCSIAK RAJUK. NEM BESZELVE ARROL, HOGY AZ AMUGY IS ELFOGLALT ANYUKANKAT RABOLTAK EL TOLUNK FOLYTON, AKI AHELYETT, HOGY MESET OLVASOTT VOLNA NEKUNK, VELUK EGYUTT PITYERGETT. MAJD JOTTEK A KOLTOZTETOK, AKIK EGY NAP ALATT SZETSZEDTEK AZ EGESZ LAKAST ES A JATEKAINK ES RUHAINK NAGY RESZET ELVITTEK. ANYA VALAMI OCEANT EMLEGET, MEG LEGI SZALLITAST, EBBOL EGY KUKKOT NEM ERTUNK, EGYSZERUEN SZERETNENK VEGRE A BABAHAZUNKKAL JATSZANI ES A KONYVEINKET LAPOZGATNI. RAADASUL AZ EGESZ LAKAST TELEPAKOLTAK DOBOZOKKAL, AMELYEKBEN FOLYTON ELESUNK. ANYA EGYEBKENT KISSE LABILIS, EGYIK PILLANATBAN AZ A BAJA, HOGY HAZAMEGYUNK, A MASIKBAN ORUL NEKI. NEM ERTJUK, MIERT NINCS MAGYAORSZAGON KOLIBRI ES MIERT BOGTE EL MAGAT ANYA, AMIKOR ERROL BESZELGETTUNK. AZT SEM, HOGY MIERT JO AZ, HOGY OTT TURO RUDIT LEHET KAPNI ES MAJALISRA MENNI, MIKOR AZT SEM TUDJUK, MI AZ. ALLITOLAG OTT AZ UTCAN ES A BOLTOKBAN IS MAGYARUL BESZELNEK, ANYA LEGALABBIS EZT MONDTA NEKUNK, AMI AZERT MEGLEPO, ES EGYALTALAN NEM HISSZUK EL, HOGY EZ IGY VAN. AZ PEDIG, HOGY A GYEREKEK IS MAGYAROK, TELJESEN IRREALISNAK TUNIK EGYELORE.
AZT SEM NAGYON, MIT JELENT, HOGY UTOLSO ESTE..NEM JOVUNK IDE VISSZA TOBBE???

folyt. kov.

Itthon...

2008-08-01T13:50:00.001-07:00

Ekezetek nelkul

2008-07-30T20:15:00.000-07:00

Ma volt az utolso napunk Amerikaban. Hogy telt? Elmeselem.

1.Ebredes, pakolas. Logikazas. Mert ahogyan elozo bejegyzesemben emlitettem, NEM FERTEK BE A CUCCAINK A KONTENEREKBE. Nem kicsit, nagyon. Harom szoba roskadasig tele volt olyan dolgokkal peldaul, mint CD polc, iroasztal, gyerekruhak, teli ruhak, jatekok zome, konyvek, disztargyak. Logikazz, Noemi, hogyan, hova fognak beferni?

2. Sehova. Tobb reszre bontjuk hajnalok hajnalan a szajret. Egyik resze Tracyekhez vandorol. A masikat Tracy teszi fel a Freecycle oldalra, hogy ne szennyezzuk Foldanyankat. Harmadik adag ide-oda vandorol, akinek kell. Negyedik adag baratokhoz, megorzesre, ha esetleg egyszer visszajonnenk..Otodik adag dobozokba, postan adjuk fel. Hatodik adagot gyomoszoljuk, tapossuk bele a borondokbe.

3. Kozben ki kell takaritani, hordani a szemetet. Gabor targyalni megy. A gyerekek enyhen szolva idegbetegek. Anna indian csorgovel a kezeben fejhangon ordit az asztalon, es powwow-t jatszik. Abigel vegigpisili a lakast, es haromszor atoltozik. Vegre dobozokban vannak azok a dolgok, amelyeket nem viszunk magunkkal. Kipakoljak egy ovatlan pillanatban. Sokkot kapok.

4. Megerkezik Tracy, es ket kislanya. A negy gyerek egyutt pakol ki a bepakolt dobozokbol. Enhye sokkot kapok, kizavarok mindenkit a teraszra, FAGYIIIII felkialtassal. Pizzat is rendelek, kozben erzem, ahogyan eg az arcom az egeszseges taplalkozas szoszolojakent. Elutom a lelkiiismeretfurdalast nehany barackkal.

5. A negy gyerek osszeverekedik. Szetszedik az osszepakolt erkelyt. Pizzat kennek a falra, pasztelt a betonra. Kozben Tracyvel pakolunk.

6. Alvasido. Ropke egy ora alatt tobbre jutok a pakolasban, mint egesz delelott.

7.Megerkezik Erica bucsuzkodni, es a delutani alvasidobol felebredve Tracy is a gyerekekkel. Kaveszunet, kozben megbeszeljuk, hogy Erica szerelmes lett. Juheee, orulunk, egeszen addig, ami Gayatri ki nem nyomja Abigel szemet.

8. Elmegy Erica, elotte sirunk,majd lazasan pakolni kezdunk Tracyvel. Kozben megjon a ferje, Nylesh, aki kedvesen kitakaritja mindket furdoszobankat. Ilyen ferfi is csak Indiaban terem.

9.Megjonnek Attilaek, es Gabor egyik munkatarsa, aki vegre valahara elviszi az iroasztalunkat. Fohet otthon a fejunk, min fogunk irni, de most tok jo, mert egyre kevesebb lomunk van. Elmennek Tracyek, sirunk.

10. Attilaek ket picije a felfordulas hatasara enhye sokkot kap, es sirni kezd. Az en ket lanyom a megorules szelen orditva rohangal a lakasban.

11. Ujabb dobozokat allitunk ossze, amelyeket Gabor kollegaja fog hazahozni nekunk. Ugy tunik, van remeny, amig meg nem pillantunk egy ujabb megoldatlan dobozt.

12. Elmegyunk vacsizni. Megiszom ket korso barna sort, szukseg van az energiara. Bucsu Attilaektol, sirunk.

13.Hazajovok, takaritas, lanyokat agyba rendelem. Agy..enyhe tulzas. Alom. Vagy vacok, vagy akarmi.

14. Pakolas, takaritas, lassan ejfel, de meg nem vagyunk kesz. Miert irok? MERT ELEGEM VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN!!!

15. Latom a veget. Mondtam mar, hogy felesleges volt pakolgatni. Indian szobor megvan, tobbi nem erdekel. Ja, a gyerekeket nehogy itt hagyjuk reggel!!!!

16. MONDTAM MAR??? REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!!

Dobozokban

2008-07-28T20:00:00.000-07:00

Elnezest, de mar nincs gepunk, csak egy laptop, ezen pedig nincsenek ekezetek.
Nagyon faradt vagyok, de hiperaktiv, igy muszaj kifujnom magambol a mai napunkat.

1.Tegnap egesz nap pakoltunk es bucsuzkodtunk. Ejjel kettokor doltunk agyba, kisse zsibbadtan az elmenyektol.

2. Masnap reggel 7 ora. Megszolal az ebreszto, amit Gabor radios alarmra allitott. Hirtelen nem tudtam eldonteni, hogy mit keres Carlos Santana az almomban, aztan rajottem, hogy nem is almodom. Sajnos.

3. "Az, aki szep, az reggel is szep.."- hat a tukor nem ezt mondja. De azert felkelek, es galaba oltozom, ha mar egyszer dobozolunk, legalabb csinosan tegyem. (Galaruha nalam:indianmintas triko farmerszoknyanak alcazott bo rovidnadraggal. Nyaklanc, indian motivummal. Csak hogy ne kisestelyire gondoljatok)

4. Gyors reggeli, megnezzuk az emileket, mielott szetszedjuk a gepet. Kaptam egy uj blogdijat, ezuton is koszonom Pihenek, nagyon jol indult a napom tole..

5. Megerkeznek a koltoztetok. Parhuzamosan ezzel panikba esem, a gyerekek rovid tavu sokkot kapnak, Gabor pedig fontosan intezkedik. Reggel 8.30 van. Kiboritok nehany csomag kekszet az asztalra.

6. 9 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

7. 10-11-12 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

8. 2 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

9. 2.30- fagyasztott krumplit lokok a sutobe es ezzel parhuzamosan pizzat rendelek, mert nem birjuk a visitast hallgatni

10. Egy darabig csond van. Mindket gyerek ruhajabol csorog a pizzakrem.

11. 3 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

12.4 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

13. 5 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

14. 6 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

15. Kozben kiderul, hogy hiaba kaptunk legi es hajos kontenert is, NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. Nem mi, hanem a cuccaink.
Gabor szova teszi, miert vettem annyi konyvet, mikor idom sincs olvasni. Egyebkent is, mind indianokrol szol. Eleg lett volna egy is. Neki pedig millio szerszama van, holott nem is szerel. A gyerekeknek pedig tul sok jatekuk, megis bennunket nyaggatnak folyton, hogy jatsszunk veluk. Mi menjen, mi maradjon? Hol maradjon? A koltoztetok kozben bepakoltak a dobozokat a kontenerbe. Mi pedig ott maradtunk a tornadosujtotta teruletre emlekezteto lakasban, tele dobozokkal, szemelyes cuccokkal, amelyekkel nem tudom, mi lesz. Most valahogy nem is zavar, mert lassan mar azt sem tudom, mink van.

16. Miutan kibicikliztem magambol egy adag feszultseget, megallapitottam magamban, hogy nincs semmi gaz, mert az osszes konyv befert. Az indianosak raadasul legi uton mennek, tehat nem fognak sokaig hianyozni. A tobbi pedig nem erdekel.

17. Mar csak egy a fontos. Ne zuhanjon le a gep, es ne sullyedjen el a hajo. Es ne tunjon el az a lada, amelyben egy szulo indian no szobra van. A baba feje epp kibujt, az arcan fajdalommal vegyes orom. Azert lemennek az ocean fenekere is. A tobbi dolog elkallodhat. Potolhatoak.

18. Konkluzio: az egesz napi pakolas felesleges volt. Be kellett volna tenni a szobrot egy szatyorba, es hazavinni a repulon az olemben. A mai nap pedig elmehettunk volna moziba, ha eleg eros ragasztoszalaggal lezartuk volna a gyerekek szajat, amig az autoban varakoznak, amig mi megnezzuk a filmet.

19. Juheeeeeee..mar csak egy dolog van hatra. Buli utan a takaritas..

Pakolunk..

2008-07-27T20:04:00.001-07:00

Ilyen sem volt még, hogy magamat plagizálom, de nincs erőm két helyre írni, fogalmazni, értelmesen gondolkodni még úgy sem. A Csarodaialligátorra fakadtam ki, de bemásolom ide a bejegyzést, mert nem tudok hozzáfűzni mást. Talán csak a gyerekek lelkiállapotát- ami legalább annyira zavaros, mint a mienk.

Ma jönnek a költöztetők. Dobozolunk. Minenünk szerteszét van szórva, kiselejtezve, szelektálva. Az agyunkban nincs ekkora rend. Nagyon nehéz elmenni. Három és fél év nagy idő. Megszoktuk, megszerettük. Nem is tudom, miért megyünk haza, hol a haza. A magyarságunk a fontos, a család, barátok, Európa? Hol vagyunk mi, hol teljesítjük be mindazt, amiért vagyunk? Korábban úgy éreztem, megyek haza Magyarországra lelkesedést vinni. Most csak fáj minden, amit itthagyok. Úgy érzem, nem tanultam eleget. Vagy tanulni akarok még. Nem találom a helyemet, sem a Göncölszekeret az égen.

Szeretem az amerikai állatvilágot. Az egyik kedvencem a világító bogár, a firefly. Tűzbogár. Fel-felvillan esténként a sötétben, foszforeszkáló kis pont a fák között. Mint megannyi csillag, úgy ragyognak az éjszakában az egymást kereső bogárkák. Eszembe jutnak az indiánok. Szent bogárként tisztelték, amely a sötétben fel-felragyogva az élet pillanatnyi szépségeit villantja meg, apró percekre. A tűzbogár rövid életű, törékenységében rejlik a szépsége. A felvillanó kis csodáiban, a múlandóságában, a fényhozó képességében. A múlékonyságban rejlő fényre, a halálban rejlő életre, az apró, tűnékeny csodákra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a tökéletes sötétben is felvillan mindig egy aprócska fény, ami a szellem világosságát hozza el.

Hogy méltóképp zárjam soraimat egy kis PUF-fal, "keresem a fényt, követem a fényt".

Kávésfilter vagy Rorschach-pillangó?

2008-07-26T20:58:00.000-07:00

A kávéfőzőbe tehető filter nagyon jó alap a vizes festéshez. Könnyen átereszti a nedvességet, a bele csepegtetett festék gyorsan szétárad a papíron. Sokféle kreatív dolgot lehet készíteni belőle, mi ezúttal pillangókat csináltunk. Vizes festéket locsoltunk a közepébe, hagytuk, hogy szétterjedjen a festék a papíron, majd összesimítottuk a kis zsebet. Száradás után facsipesszel összefogtuk, így lett belőle pillangó.

Ha "csak" színélményre vágytok, lehet különböző sűrűségű festéket átfolyatni rajta. A színek csodásan keverednek benne, és ha jó a festék, a papír fel is szív belőle valamennyit, így alakzatok is létrejöhetnek akár, de a színek is jól tudnak keveredni.

Nagyon maszatos, legjobb szabadban kutyulni, koszos ruhában.:-)))

Abigél viccelődik

2008-07-26T06:19:00.000-07:00

"-Vicces leszek.
-Mi ez? Busz? Nem busz. Akkor mi? Busz. Höhö.
-Mi ez? Apa? Nem apa. Akkor mi? Apa. Höhö.
-Mi ez? Kerék? Nem kerék. Akkor mi? Kerék. Höhö.
-Mi ez?..."

(...kábé húsz percig sorol, és közben röhög saját magán)

Néhány kép ömlesztve a lányokról

2008-07-25T19:40:00.001-07:00

Rég nem jelentkeztem fotókkal, most bepótolom, és alább a festegetős részt is fejlesztettem. Tudom, milyen kiborító vagyok már az indiánok iránti rajongásommal, de a másik blogon vannak képek a Cherokee rezervátumról is.

Festés kicsit másképp

2008-07-25T14:38:00.000-07:00

Néhány festési technikáról már írtam korábban. Szeretünk sokféle dolgot sokféleképp kipróbálni, így van ez a festéssel is. Szoktunk különféle textúrákkal kísérletezni, ezekből mindig valami izgalmas dolog sül ki.
Az egyik legújabb kísérlet a ragasztós festés. Folyékony ragasztót keverünk össze poszterfestékkel. A festék állaga sűrű és csillogó lesz, nehezen kenhető. Ha sikerül felvinni a papírra, műanyag villával, vagy bottal mintákat is lehet bele karcolni. Ha megszárad, így különleges felülete lesz, és megőrzi a csillogását is.
A gyerekeknek jó tapasztalat volt a szín-, állag- és fényélmény, máskor is kipróbáljuk!

Köszönöm!

2008-07-24T23:03:00.001-07:00

Nagyon, nagyon köszönöm ezt a díjat Orsinak, akinek gyönyörű blogjával most találkoztam, és nagyon tetszik! Meghatott, hogy díjazott lettem, köszönöm, hogy olvastok, visszajeleztek, bátorítottok, de legjobban annak örülök, hogy tudok adni, megosztani.

A játék értelmében pedig:
1. aki díjazott, automatikusan díjazóvá válik
2. továbbadja a díjat két blogtársának, akiknek alkotásait sokra tartja
3. ..meg is indokolja, miért
4. elhelyez a blogján egy üzenetet, amelyben megajándékozza a díjjal

Nagyon nehéz volt választanom. A blogrollra kitettem néhány kedvencet, és szívem szerint mindet jelölném.. De mivel csak kettőt lehet..(nem erősségem a döntés, mondtam már?)
Először is Pranté-Mercit, akinek a blogján mindig találok valami csodásat. Kicsit olyan nekem ez az oldal, mint egy csodaszép pillangó, mindig arra emlékeztet, mi az, ami szép és élvezhető az életben. A fotók elhozzák nekem mindazokat az apró csodákat, amelyekkel lépten- nyomon találkozunk, de ritkán vesszük észre. És van itt még szó élet- és ételszeretetről, spiritualitásról, gyereknevelésről, kertekről- mindenről egyszerűen, szépen, sallangmentesen.
Másodszor Bakka és Pepe blogját, mert mindig felüdülés itt járni. Szeretem Daniella írásait, amelyeket bátran könyvbe is szedhetne, anyatársai legnagyobb örömére. Szeretem néha könnyesre röhögni magam az ismerős élethelyzeteken, és rájönni arra, hogy humor nélkül nem lehet élni- de még kevésbé lehet anyként funkcionálni.

Igyekszem méltó lenni a díjhoz, és feltenni hamarosan új képeket, kreatívkodásokat!

most látom...

2008-07-23T10:57:00.001-07:00

...hogy Kata is gurította nekem a golyókat. Köszönöm!
Ezer bocsánat, mostanában kevesebb időm volt blogokat olvasni/írni!
Ma kampányszerűen mindenkiét végigolvastam. :)

Üveggolyók

2008-07-22T12:49:00.000-07:00

Mályvacsigától kaptam őket.
Gyanúsan rólunk szól, egy asszociációs játék. Csak pszichológus ne olvassa rólam :)
De hogy ne meneküljön senki előle, én is kérek irományokat.. Fellegajtónyitogató-tól
, Szirkáéktól, Mercitől.

A-Anna és Abigél- szerintem nem szorul magyarázatra, miért Ők jutnak eszembe elsőként

Á-Ákos- fogalmam sincs miért, gondolom, mert nevek voltak bennem. Alig ismerek egyébként Ákos nevűt. Régen szerettem a Bonanza Banzai-t, de ma ezt szívesen titkolom. (mentségemre szóljon, csak 14 voltam)

B-bank, bamba- pénzügyekhez sosem értettem. Úgy vagyok a pénzzel, mint az Utas és Holdvilág Ulpiusai- csillogó korongok, amelyeket színházjegyre lehet váltani. Nem ártana praktikusabbnak lennem.

C-cikk- kamaszkorom hosszú lélegzetvételű könyvei után gyakran már csak cikkek olvasására futja..mentségemre legyen mondva, igyekszem megválogatni legalább ezeket.

Cs-csoda, csodás- lépten-nyomon van, csak sokszor túl későn vesszük észre.

D-Darwin-nem tudtam végigolvasni a Fajok Eredetét, és megijesztene, ha a világ ennyire pofonegyszerű lenne

E-ember-az egyetlen érdeklődési területem. Szerencse, hogy sokminden belefér.

É-éjszaka-álmok, sejtelmesség, lelkiség, módosult tudatállapotok

F-fa-egy évig fákat rajzoltam, aztán egy évig epekedtem Jankovich Marcell A fa mitológiája című könyve után

G-gatya-khm...Freud..(töröljem? :-)))

Gy-Gyertya- szeretem, minden formában, sokféle alkalomkor, színeset, illatosat, kézit, gyárit, gyújtva, eloltva

H-hamu-szeretem nézni a lángoló tüzet majd a hamu tapintását. Ha elaludt, hát elaludt. A hamu is szép.

I- indiánok-kultúra, filozófia, művészet, szerelem. Minden.

Í-íj-szintén az indiánokhoz kapcsolható

J-jalapeno erős paprika, erről Mexikó csodás tájai és életszeretete. Az erős, intenzív ízek, élmények, érzések megélése

K-kulacs-mindig viszünk magunkkal, ha kirándulni megyünk. Ezer van. Mindegyik büdös.

L-lámpa-mesterséges fény, nem szeretem, zavar. Fáj a fejem különösen a neontól, nem értem, az amerikai házak, intézméynek miért sötétek, miért jobb az embereknek a mesterséges, mint a természetes. Ezért nem értem a műcicit sem. De az már más műfaj.

Ly-lyuk, mivel nem sok szó kezdődik így :-) Nem erősségem a stoppolás.

M-macska-nagyon titokzatos, ezért érdekes, hízelgő, kedves, ravasz, éjjel élő. Ellentmondásos, vagy utálják,vagy imádják. Egyiptomban példul istenként tisztelték. Nekem ha macska és fekete, akkor mindig Egyiptom ugrik be.

N-Noémi, ha már a neveknél tartunk. Ja, és Nárcisszusz. Ez nem vet jó fényt rám. Nem erősségem a kitárulkozás és önszeretet, de azért nyilván van bennem ilyen is, ha blogot írok.

Ny-nyúl. Majdnem elhánytam magam gyerekkoromban, amikor mondták, hogy egyesek megeszik. Nem szeretem a hús állagát. Nem vagyok vegetáriánus, de nem eszem húst. Nagyon ritkán halat, de azt sem szeretem különösen nyersen. Nem vagyok vegetáriánus, mert emlékszem az ízére, és hogy finom. Sőt, néha belekóstolok más ételébe, akkor is ízlik. Az első pillanatban. Aztán kiráz a hideg.

O-orsó- Csipkerózsika megszúrta vele az ujját. A három szövőnő, a Sors-asszonyok, vagy párkák. Szép mintás szöveteik vannak.

Ó-óra. Csak akkor tudok időben odaérni valahova, ha egyedül, vagy gyerekekkel megyek. Gáborral nem. Nehéz alkalmazkodnom?

Ö-Öskü-gyönyörű középkori temploma van.

Ő-Ő. Nem én. Néha nehéz más szemszögéből látni.

P-paprika. Ezt garantáltan ismerik itt a magyarokról.

Q-quinoa-nem szeretem, hiába az inkák szent eledele.

R-rokon- mennyire játszik közre a személyiség alakulásában a származás, népszellem, rokonság és mennyir az egyéniség. Ki lehet-e törni, vagy kell-e? Ki a szabadabb, a hontalan ember, aki mindenhol otthonra talál, vagy aki eggyé olvad egy nemzet/család/nép sorsával?

S-sas- Amerika, indiánok szimbóluma, szabadság, erő, szépség, agresszivitás. Évekbe tellett, míg megszerettem az amerikaiakat olyannak, amilyenek. Az is eszembe jutott, hogyan változik a sas, hogyan tépi ki karmait, hogy újjászülethessen.

Sz-szülés, szabadság, szerelem- "majdnem" egyek.

T-takarítás-engem megnyugtat.

Ty-tyúk. Mindig sírtam, mikor nagymamám levágta őket.

U-USA, USA, USA. már tudom, miért.

Ú-út. Szerintem ez már közhely, miért.

Ü-üveg. Törik, de szép. Vigyázni kell rá. Hamar foltosodik. Hááát, igen.

Ű-Űzgin Uver. Szeretem.

X-Xenodiké. Egy ismerősömet hívják így. Néha sajnáltam érte.

Y-mindig elfelejtem, hogy ez a "váj" az angolban.

V-vas- erős, izzó, keményen meg kell érte dolgozni. A második családom.

W- Waldorf

Z-Zúzós- egyik becenevem. Örök nyughatatlan.

Zs-zsiger-mindig arra az élményre törekedtem, amire azt mondják, hogy a "zsigereimben érzem".

huhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.

Haztérésünk örömére egy indián versike- bölcsesség a cserokiktól

2008-07-18T08:29:00.000-07:00

Minden misztikus iskola erről szól..az indián út is.

Nézz a mai napra
A tegnap már álom
A holnap még képzelet
De a ma
Ha megéled, minden
Tegnapot a boldogság álmává
És minden holnapot
A remény képzeletévé tesz.
Éld hát
Teljesen át
A mai napot.

(bocsánat, nem vagyok műfordító:)

Még egy cseroki ima itt.

Puszi a békának

2008-07-17T18:31:00.000-07:00

Épp a bejegyzés után írtam a másik blogra-és megkaptam magamtól a válaszomat:)

Érzelmi hullámok

2008-07-17T11:51:00.000-07:00

Semmi új nem lesz a Nap alatt abban, amit írok. Hogy mennyire átveszik a gyerekek a szülők testi-lelki rezgéseit, feszültségét, hangulatát. Hogy mennyire leképezik a viselkedésükkel a mi nyugodtnak tűnő, ám belülről nyugtalan viselkedésünket. Hogy mennyire TUDJÁK ösztönösen, mi zajlik bennünk, és hogyan mutatják, láttatják ezt minden egyes apró mozzanattal.
Abigél és Anna egymás közötti vitái szinte leképezik a mi vitáinkat.
Anna harcos dacossága Gáboré, Abigél hisztis nyekergése nekem szól, nekem tart tükröt.

Hogy lehet megküzdeni a démonokkal, amikor mi sem vagyunk sokszor kerekek? Mi is lehetünk fáradtak, összezavarodottak, kétségbeesettek, gyűröttek, veszekedősek, hisztisek, nyugtalanok, céltalanok, bizonytalanok?
Ha nem is ezt érezzük, ha másként is viselkedünk, a gyerekeink tükröt tartanak elénk. Ilyen vagy, ilyen vagyok.

Mit lehet tenni?
Most abban a stádiumban vagyok, hogy el kell fogadni az életünk árnyoldalait, kézbe kell venni a csúnya békát és megpuszilni. A keblünkre ölelni azt a varangyot, amit nem akarunk látni, amit nem akarunk láttatni.
Nyákos és gusztustalan, de akkor is.
Hátha olyan, mint a kínai leves- ami az állaga ellenére meglepően finom.

Gyurmaország tündéreknek

2008-07-14T12:19:00.000-07:00

Rég nem írtam a kreatívkodós részlegünkbe. Nyár lévén sokkal másképp zajlanak most a napjaink. Rengeteget vizezünk, sarazunk, járunk a természetben, kagylókat, kavicsokat gyűjtünk (ezekből igen, rengeteg érdekes dolgot készítünk, majd képek is lesznek).
Legújabb kedvenc játékunk a manókeresés. Van egy nagyon jó manós könyvünk. Ebben nagyon részletes képek és leírások vannak a manók világáról. Hol élnek, és hogyan, mit esznek, hogyan öltözködnek, milyen viszonyban vannak a világgal, az állatokkal.. Elsa Beskow gyerekmeséi közül is rengeteg szól manókról, a szokásaikról. Fontosnak tartom, hogy ez elementárvilág lényeivel megismerkedjenek a gyerekek, ezért sokat foglalkozunk a tündérek, manók világával. Új felfedezett Daniela Dresher, akinek egyszerű és szépen illusztrált könyvei a legfrissebb házi kedvencek.
No, szóval a manókeresésről. A könyvek szerint a manók a fák üregeiben, odúiban élnek, közel a gyökerekhez. Keresni szoktunk odvas fákat, leguggolunk, és figyelünk. Gyakran képzeletbeli párbeszédeket folytatunk az apró sipkásokkal, sokszor pedig egyszerűen elképzeljük, hogyan is nézhet ki belül a lakásuk, milyen manók élhetnek ebben a fában. Van, hogy megpróbálunk manónyelvet kitalálni, van, hogy ételeket készítenek a gyerekek, és az odú elé teszik.

Így tettek a legutóbb a tündérházunkkal is. Gyurmából (most semmi fakszni, nem házi készítésű, hanem egydolláros UV-színű volt otthon) mindenféle lakásdekorációt és háziállatot készítettek a lányok a tündéreknek. Saját kezűleg ki is dekorálták az alkotásokat kövekkel, levelekkel. Abigél rengeteg kukacot gyúrt, Anna pedig mindenféle állatot formázott. Néhány aranyos a repertoárból:

Állatkert- Anna

Csiga- Abigél műve (egyedül!!!)

Nyuszi- Abigél műve

Nyuszi- Anna műve

Gyurmatündér ebéd közben

Abigél kukackészítés közben

Anna és a gyurmatündér

Alkotás közben

Virágszirmokkal ékesített tündérház

Csigabiga- Anna alkotása

Hajó a tündérházba

Hogyan vált Abigél egy nap alatt szobatisztává?

2008-07-12T21:59:00.000-07:00

Ma elmentünk vásárolni. Egész nap boltról boltra jártunk, és igyekeztünk beszerezni mindenfélét, amit haza szeretnénk vinni..csupa elengedhetetlenül fontos dolgot vettünk, mint például indiános könyveket, álomfogót, rózsaszínű tütüt Annának, egy zacskó bio popcornt, futósapkát, melybe beépített fülhallgató van (komolyan, én sem hittem el, de igaz,a leértékelt áruk közé volt dobva), Malajziából származó rongydarabot, amit egyaránt lehet strandszoknyának, aztalterítőnek vagy függönynek is használni, egy köteg levendulát, mert jó az illata, porcelán babatányérokat,..
Khm..nemrég írtam arról, hogy kedvelem a minimalizmust, nem szeretem halmozni a dolgokat a lakásban..persze vettünk számos értelmes dolgot is, amire VALÓBAN szükségünk van, de beleütköztünk jópár "jó fogás"-ba is, amit aztán nem hagytunk ott..
No, de nem kanyarodok el a témától..
Jó anyukák pelenkázótáskával felszerelkezve indulnak el, ha van a családban legalább egy bugyorba pisilő-kakiló gyermek.. JÓ anyukák. GONDOS anyukák.
Én nem ebbe a csoportba tartozom.
Amint Gábor homlokán felvillant a KIMENŐ- gomb, feltéptem az ajtót és kirohantam az autóhoz. Mert ugye hét végén a lakóparktól és környékétől távolabb eső területekre is eljuthatok..Kit érdekel ilyenkor a pelenkázótáska, nedves kendő, popsikrém, víz, rágcsálnivaló a gyerekeknek? Mert ugye a hét többi napján tapodtat sem teszünk nélkülük, ugyan mindenhonnan, ahová eljutunk, 10 perc alatt haza lehetne érni.
DE MA KIMENŐNAP, és én elfelejtek gondolkodni!
Abigél csak a harmadik boltban kakilt be. Pánikszerűen rámtört az aggodalom, kicsípi a kaka a fenekét, kiutasítanak az átható szag miatt a boltból, pedig még csak most érkeztünk, kipotyog a kaka menet közben a pelenkából, belenyúl a pelenkába és kézzel kiszedi (tett már ilyet!)..Ugyan kakis gyerekkel számos előnyt is lehet élvezni, előre engednek például a sorban, remekül lehet álcázni, ha az embernek esetleg felfúvódott a gyomra, és az amúgy is büdös gyerek a kezében van, nem kell sokáig bájcsevegni az eladókkal, hanem gyorsan és hatékonyan lehet megszabadulni a vásárlás kínjaitól..
No de ennek ellenére megoldás után néztem, de sajnos sem sportboltban, sem könyvesboltban nem árulnak pelenkát (pedig milyen kár), gyorsan vettem viszont egy könyvet a szimbólumokról (5 perc ide vagy oda már nem számít).
Apa ezalatt megpucolta Abigélt valahogy- és pelenka nem lévén, csupasz alsófertállyal folytattuk a vásárlást.
Abigél rendkívül büszke volt magára, és becsületesen hajtogatta, hogy szólni fog, ha pisilnie kell.
ÉS ÍGY IS TETT!!! Két WC-be pisilt, és egyszer sem pisilt sehová, nem pisilt össze semmit!!

Persze, tulajdonképpen tudatosan tettem, hogy otthon felejtettem a táskát. Pedagógiai célzattal. Mert JÓ és GONDOS anyuka vagyok. Megtanítottam a kislányomat WC-be pisilni. Ugye?

Szülés szabadon

2008-07-10T17:31:00.000-07:00

Mályvacsiga blogján olvastam ezt a bejegyzést. Nem követtem minden egyes eseményt figyelemmel, felkaptam a fejem viszont azon, hogy Geréb Ági akár 5 év börtönbüntetést is kaphat.
Nem ismerem Őt személyesen.
Anna kórházban született, Magyarországon.
Feledhetetlen élmény volt, hiszen az első gyerekem érkezett a világra, és ugyan "nem így képzeltem el" a szülést,de általában túl tudok lendülni azon, ha a dolgaim másként alakulnak, mint ahogyan elképzeltem előtte. (érdekes volt újraolvasni a születését, mennyi minden alakult át azóta bennem. Kellő idő távlatából, egy otthonszülés után, feldolgozva testileg-lelkileg..)
Azt hiszem, minden helyzet tanulás, tapasztalás, nincs "jó" vagy "rossz" út, nincsenek "jól szülő" vagy "rosszul szülő" nők. Mindenkinek más a jó, mindenki a maga útján menetel. Van, akit a kórházi légkör nyugtat meg, van, akit az otthon biztonsága. Van, aki monitorok nélkül nem hisz a testének, és mérni, számolni akarja a kontrakciókat, van, aki ráhagyja magát egy sodródásra. Egyik út sem jobb, egyik út sem igazabb az egyes ember szempontjából. Soha nem hallottam otthon szülő nőt másokat "győzködni", hogy mindenki kövesse a példáját, és szüljön otthon, mert ez az egyedüli igaz és jó út.
Az otthonszülést viszont lépten- nyomon támadások érik, úgy él a köztudatban az egész, mint egy csapat hisztérikus anya értelmetlen és felelőtlen küzdelme valami megfoghatatlanul veszélyes és érthetetlen dolog iránt. Hogy a statisztikai eredmények mit bizonyítanak, senkit sem érdekel. Hogy kórházban hány százalékkal több gyerek hal meg, az sem. Hogy az otthon szült babák mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, az anyák mennyivel magabiztosabbak, és igen..kimondom, de mennyivel erőteljesebben élik meg saját nőiségüket, szerepüket a szülésben, senkit sem érdekel..Sokszor hallottam már, hogy mindez értelmetlen cincogás a részemről, álpszichologizálás, belemagyarázás..
Valóban nem tudom észérvekkel megfogalmazni, miben volt más Abigél születése. Miért voltam nyugodtabb itthon, annak ellenére, hogy a szülés előtt 9 nappal megrepedt a burok. Hogy a kórházban maximum 12 órát vártak volna és oxitocinnal beindítják a szülést, kiszedik, kinyomják belőlem a gyerekemet. Nem érzem felelőtlennek magunkat, mert 9 napig vártunk rá. Szívhangot hallgattunk, fertőtlenítettem, hőmérőztem óránként. Nüansznyi apróságokat figyeltünk, amire kórházban még csak ki sem térnek..Éreztem, értettem a jelzéseit, a testemet.
Nem ismerem Geréb Ágit, sosem találkoztam Vele. De ebben a kilenc napban internetes kapcsolatba kerültünk, és végig "ott volt" velem, kérdezett, bátorított, nyugtatott, szurkolt, örült. Nem fogom elfelejteni Neki soha. Az Emberséget, a mellettem állást..még csak azt sem tudta, ki vagyok.
Értem én, miért vannak a támadások ellenük..értem a másik oldalt is..miért kellene mindenkinek otthon szülni? Senkit sem lehet erre "buzdítani", aki nem érez késztetést, mély, belső indíttatást. Vannak orvosi okok is.
De azt nem értem, miért nem dönthet egy nő szabadon, felelőssége teljes tudatában, hol és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét..hogyan érzi magát biztonságban, hol érzi magát védettnek. Miért érzem sokszor magam is kényelmetlenül bizonyos társaságokban, amiért otthon szültem, és ezzel rosszallást váltok ki emberekből? Felelőtlennek, tudatlannak, arrogánsnak tartanak, holott senkit sem bántottam, senkire sem akartam ráerőszakolni a véleményemet..senkit sem néztem le azért, mert ő "csak" császármetszéssel szült, vagy epidurális érzéstelenítést kért, mert nem bírja a fájdalmat. Mégis, burkoltan kapok ilyen visszajelzéseket.
Jó lenne elfogadni egymást végre, megismerni a másik fél indokait, elmerülni, lemerülni a részletekben (ez most főként orvosi körökre vonatkozik). Nem kell rálépni erre az útra, csak hagyni, hadd menjenek rajta azok, akik ezt választották. Élni és élni hagyni. De jó lenne..

Almaszeletelő és gyermeklélek

2008-07-09T04:52:00.000-07:00

Aki egy kicsit járatos az ételek világában, tudja, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen a tálalás, milyen alakúra vannak felvágva az ételek. Más íze van a Farfalle- tésztának, mint a spagettinek, noha ugyanolyan durumlisztből készült mindkettő. Más íze van a vörösbornak, ha különböző alakú poharakban szolgálják fel. Más íze van a gombának, ha nagyobb darabokra vágjuk és úgy keverjük a spagettiszószhoz, mintha apró kockákra irdalva kerül bele a szószba.
Egyáltalán nem csodálkozom tehát, hogy a gyerekeim ennyire szenzitívek arra, hogy milyen alakúra vannak vágva az ételek, és ennek függvényében eszik vagy nem eszik meg azt, amit eléjük teszek. Talán a gyerekek még sokkal ösztönösebben érzik a különbségeket, amelyeket mi időhiány, egyszerűség vagy ki tudja mi miatt már nem érzékelünk. Elveszítettük a képességünket, hogy a nüansznyi részleteket észrevegyük, megéljük, meglássuk. Engem mindig meglep, mennyi apróságot tudnak érzékelni a gyerekeim, amelyeket én már csak nagyon nehezen veszek észre. Csalhatatlan például az időérzékük, mindig szinte ugyanakkor éhesek, szomjasak, álmosak, akarnak levegőre menni. Előre érzik a frontokat, a teliholdat, az időjárási változásokat, a napszakok apró változásait is jelzi a testük, lelkük. Megérzik, ösztönösen tudják, ki szereti őket, ki hazudik, ki igaz ember. Emlékeznek igazán fontos dolgokra (érzelmekre, hangulatokra, fontos részletekre) és kizárnak számunkra lényeges, ám annál materiálisabb jellegű dolgokat az emlékezetükből.

Miért írom ezt? Hosszú bevezető után egy kis apró dolog, vettem egy almaszeletelőt..régóta nem esznek almát, mert..nem tudom miért, de amióta ezzel vágom fel, naponta többet is.
És hogy eszik meg pl. a karfiollevest? Úgy, hogy tündérlevesnek hívjuk. Ha azt mondom, hogy karfiol, kijelentik, hogy utálják.
A cukkini szót sem szeretik, de ha simán "egészséges zöldnek" hívom (akárcsak a spárgát újabban), akkor megeszik.
Tegnap például egészséges zöldes, sajtos "nap" volt a vacsora- azaz sült puliszka spárgával és sajttal, Kata blogjáról.
:))

Álommunka gyerekekkel

2008-07-03T20:45:00.001-07:00

Még az elméleti fázisban van, hogyan lehetne a gyerekeket "megtanítani" arra, hogy figyeljenek az álmaikra. Régóta érdekelnek az álmok, de a végső lendületet Mályvacsiga férjének blogbejegyzése adta, így belevetettem magamat az álommunkába, s igyekszem napról napra megírni a tapasztalatokat erről.
Nagyon érdekelne viszont, hogyan adhatnám tovább a gyerekeknek, hogy ők ne felnőttkorukra "tanulják" meg értelmezni-figyelni a belső világukat, hanem ebben nőjenek fel. Elég ilyenkor az utánzás és példa, vagy kell ennél több, direktebb módszer is? (pl. rajzolják le az álmokat, vagy beszélgessünk róla reggelente?)

Varrás

2008-07-03T06:05:00.000-07:00

Napok óta szükségem van a humorérzékemre (ami nincs is). Tehát a következő bejegyzés is az előzőekhez hasonló lesz, gyengébb idegzetű embereknek nem ajánlom, szeretettel küldöm viszont Bakka és Pepe anyukájának, akinek blogja nélkül most hisztérika lennék (azaz megelehetősen hisztérikus vagyok még így is..).

Hét végén elhozta Laci a varrógép beüzemeltetéséhez szükséges trafót. Ma reggel rászántam magam, hogy elé kuporodom, és 2 év kihagyás után első nekifutásra összegépelem Anna és Abigél nyári ruháját. Az anyag félkész, beszegve, beráncolva, csak az oldalakat és a pántot kell varrni- gondoltam a babák előtt jó kis bemelegítés lesz.

A munka menete:

1. Összeszerelem a varrógépet. Anna és Abigél végig ott ugrálnak mellettem, többnyire a kezemet lökdösik, és kérdeznek:
"Ez a mi varrógépünk?" "Már igen. Andi nekünk ajándékozta." "Andié?" "Nem, a mienk." "A miénk? Nem Andié?" "Nem." "Kié?"
"Az mi?" "Hova kell beakasztani a cérnát?" "Mikor lesz kész a ruha?" "Miért fehér cérnát fűzöl bele?" "Miért kell bele cérna?" "Miért dugod be a konnektorba?" "Áram nélkül megy?" "Nem megy áram nélkül?" "Megy?" "Nem?" "Miért?"
"Kié a varrógép?"

2. Befűzöm a cérnát. Abigél leesik a székről. Anna egy helyben ugrál közben a kezem alatt, és kérdez:
"Mikor lesz kész a ruha?" "Kinek varrod?" "Hol vetted az anyagot?" "Miért ilyet vettél?" "Miért kell összevarrni?" "Olyan vagy most, mint dédi?" "Miért?" "Miért tud dédi varrni?" "Te tudsz varrni?" "Kitől tanultad?" "Most összevarrod a ruhát?" "Nekem?" Abigélnek is?"

3. Néhány próbaöltés. Anyag húzása közben érzelmes jelenet, Anna hirtelen átkarol: "Olyan jó anyuka vagy, szépen varrsz!" Elérzékenyülés, de cérna elszakad, kijön az alsó szál, műveletet kezd előlről.

4. Rájön, hogy túl puha cérnát vett, mert folyton elszakad és feltekeredik. Közben Abigél meztelenre vetkőzik, és a pelenkájával szaladgál a lakásban, szagolgatja, és monologizál: "Büdös. Pelenka büdös. Büdöset pisilek. Büdös? Anya, büdös? Megszagolod? Miért büdös?"

5. Tesz még egy kísérletet, hogy összevarrja a nyári ruhákat. Anna eközben meztelenre vetkőzik, és pár perc múlva kiabál a WC-ből: "Kakilok! Anya, kakilok! Gyere, segíts! Töröld ki a fenekemet! Nem jött még ki! Jössz? Jössz? Jössz? Jössz?"
Ráborítom a huzatot a varrógépre. Megyek. Út közben kérdés:
"Kész vannak a ruhák?"

Ezek után a következő dolgokat fogalmaztam meg magamban:

1. Nem rossz üzlet a WalMart.
2.Nem varrok ruhát, pár dollárért lehet venni.
3.Nincs szükségük a gyerekeknek arra, hogy nézzék, hogyan dolgozik az anyukájuk, hogy néz ki egy varrógép, hogyan készülnek a ruhák. Idejétmúlt, ósdi felfogás. Van bolt, megvesszük.
4. Műanyag baba praktikus. Lemosható.
5. Waldorf baba túl sok munka. Koszolódik.
6. Veszek egy babát, amelybe automatikus válaszoló-program van beépítve.
7. Elmegyek ideggyógyintézetbe és kipihenem magam.
8. Eladom a varrógépet.
9. Talán a gyerekeket is.
10. A pénzből Peruba költözöm, befestem a hajamat, és eltűnök a világ szeme elől.
11. Láttam ott egy helyes kis falut, ott szeretnék élni. Egy Waldorf baba-készítő műhely volt a főtéren. Ott fogok dolgozni.
12. Hoppá. Akkor már mindegy, ha meghagyom a gyerekeket is, legalább élvezzék az elkészített babákat.
13. Nem kell Peruba menni, itthon is meg tudom csinálni őket.
14.Van varrógépünk, itt az anyag, cérna.
15. Este, ha alszanak.
16. Szigorúan csak alvásidőben, nyugiban.
17. Jó, néha akkor is, ha ébren vannak, hogy lássák, milyen klasszul készülnek a barátaik, részt vegyenek a folyamatban.
18. Ezt nevezik úgy, hogy a végén mindig ugyanoda lyukad ki az ember?

Ajándéközön

2008-07-02T20:30:00.000-07:00

Azon gondolkodtam, meg kellene adnotok a címeteket, kedves jelentkezők, akiknek a meglepi-ajándékokat fogom készíteni..nem mintha kész lenne bármi is, csak úgy mondom..

Pisikaki hepihálidéj 2.

2008-07-01T15:21:00.000-07:00

Igazából ez a bejegyzés majdnem komment lett válaszul Bakka és Pepe anyukájának. De olyan hosszasan ecseteltem volna, hogy kikerekedett belőle egy újabb kis iromány, főleg Daniellának ajánlom..akivel szívből egyetértek, hogy legjobb lenne, ha gyerekeink a szobatisztaságot olyan egyetemista koruk körül tanulnák meg, maguktól..

No, tehát, levegő beszív, kifúj, további pisikaki- sztorik jönnek megnyugtatásképpen, hogy nálunk sem zajlik ez másként..

Éttermek

Egyik kedvenc helyeink az éttermek. Ha elmegyünk kirándulni valahova, többnyire eszünk valahol, és számtalan jó és viszonylag olcsó helyet is lehet találni szerte Ámerikában e célra. (nem McDonald's-ot) Természetesen mindegyiknek jártunk a WC-jében, többször is. Az általános koreográfia után néhány kedvenc sztori kakipisiügyben, majd átnyargalunk egy következő bejegyzésben a szobatisztává válás rögös útjára.

1. Általában hullafáradtan és éhesen érkezünk. Megkapjuk a menüt, gyerekek színezőt és zsírkrétát (egyik legjobb ötlet, halló, halló, akinek étterme van..). Gyorsan kiválasztjuk a kaját, miközben olívabogyót színezünk Annával, és Abigélt megfékezzük, hogy széttépje az összes zacskós sót és cukrot, ami az asztalon van.

2. Megkapjuk az előételt, általában mindenhol adnak ingyen valamit..épp éhesen rácsapnánk, mikor... PISILNI KELL! Futás a WC-re, lebélel, pisil, kezet mos, válaszol a millió kérdésre (például egyszer arra, hogy "Anya, a női WC-ben miért pisilnek a bácsik a fal mellett?" ..."Hm..mert ez a férfi-WC"- válaszolja Anyu zavartan)

3. Vissza az asztalhoz, előétel bekebelezése, közben Abigél folyamatosan Apu-Anyu között tornázik, hol az asztalon, hol az etetőszéken, hol zsírkrétákat dobál, hol pedig paradicsomos salsát ken Apa-Anya nadrágjába.

4. Kihozzák a kopogó szemű szülőknek a főételt. Többféle variáció létezik, attól függően, épp ki az éhesebb. Ha én, nekem kell elvinnem Annát kakilni, ha Gábor, akkor neki. WC, lebélel, leguggol, nyom. Közben kérdések, melyek megalapozzák a jó étvágyat:
"Mekkora?", "Nagyon büdös?", "Híg?", "Megnézhetem?", "Milyen alakú?", "Hogy keletkezik a kaki?", stb.
Vissza az asztalhoz, kihűlt, Abigél által megdézsmált kaját elfogyaszt.

5. Többnyire étkezés közben Abigél bekakil. Ételt szájba töm, majd rohan a pelenkázóhoz. Mire visszaér, Annának pisilnie kell.

6. Menekülésszerűen elhagyja az éttermet. (sajnos, fizetés után)

Kedvenc éttermi kakasztori

Lima, Főtér, viszonylag puccos étterem. Túl vagyunk Anna kakilásán (nem részletezném a perui WC állapotát). Abigél az ölemben ül, halat eszünk. Anya:
"Miért van itt ilyen kakiszag?"
Rövid szünet után konstatálja, hogy Abigél kakilt be. Az ölébe. Hígat. Kifolyt. Rá az egyetlen piszkosfehér nadrágra. WC-be rohan. Egyetlen kis helyiség, Abit (akiből folyik a kaki) a falhoz támaszt, pelust lecibál, kaka potyog a padlóra. Egész zacskó nedves törlőkendőt elhasznál (ja, víz nincs, miért lenne, kuka sincs), úgy-ahogy megtisztogatja a ruhákat, fél doboz dezodort magára fúj, megrázza a haját, majd irány a limai katedrális. Bűzlünk? Ugyan már! Egy kis szájfény mindenen segít, különben sem látszik a képeken, milyen büdösek voltunk..

Kértek még történeteket? Vannak..csak megnyugtatásképpen:-)))..

Pisikaki hepihálidéj

2008-07-01T09:21:00.000-07:00

Ez az írás kísértetiesen fog hasonlítani a Bakka és Pepe blogján olvasható szösszenetekre. Ma játszótéren voltunk, és a kelleténél paprikásabb hangulatba kerültem "folyó ügyeink" (pisi) miatt- igyekszem tehát Pepemamához hasonlóan humorral feloldani hormoningadozástól amúgy is feszült idegeimet. Írok is egy kis összefoglalót arról, hogy zajlanak a játszótéri és lakáson kívüli programok dióhéjban. (mire leírom, a gonosz pisimanó is elillan a fejemből)

Játszóterek

1. Érkezés a játszótérre biciklivel és/vagy kismotorral, enni-és innivalóval, könyvvel, macival, babával- menetidő 20 perc

2. Játék-időtartama 10 másodperc

3. (Anna)- Pisilni kell!- indulás a WC-re, menetidő 10 perc, mivel Abigélt meg kell győzni arról, hogy elhagyjuk a csúszdákat. Érkezés a WC-re, WC papírral való lebélelése, pisi, kézmosás. Abigél megfékezése, hogy közben megegye a WC- kefét, lenyalja a WC-t, átmásszon a szomszédban pisilő nénihez, aki vicceseket pukizik, illetve kinyissa rám az ajtót, miután Anna pisilése után kipréselek magamból néhány csepp vizeletet, hogy legalább miattam ne kelljen ide jönni. Ivás a kútból, mely mindkét gyereknek magas, ezért fel kell őket emelni hozzá- nem nehéz kitalálni, hogy ezek után csurom vizesek lesznek. Ha nyár van, az üvöltés abbamarad egy idő után, mert megszárad, ha tél, hazafordulunk. (érdemes egy pillanatot vetni most a játszón eltöltött időtartamra). Mindezen művelet össz-időtartama kb.15-20 perc.

4. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5 -20 perc.

5.Anna/Abigél: "Szomjas/éhes vagyok!" Ha éhesek, a dolog viszonylag egyszerű. Uzsit elővesszük a csomagból, leülünk a padra. ha mindketten egyszerre éhesek, ez rettentő élvezetes, de az esetek többségében valaki épp a legmagasabb csúszda tetején lógna, míg a másikkal a padon kellene eszegetnem. Eredmény: kisebb vita, valaki üvölt rövid ideig, majd velünk együtt majszol. Ruhát leesszük, akármit is viszünk. Evés után természetesen inni kell, természetesen a kútból, nem az általunk vitt üvegből. Ha kúthoz megyünk, akkor pisilni is, olvasd újra a 3. pontot, és adj hozzá az időtartamhoz 10-15 percet, amit evéssel töltöttünk, és 5 percet, amit veszekedéssel.

6. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5-20 perc.

7. "Kakilni kell!"- program. Vissza a WC-re, olvasd újra a 3. pontot, adj hozzá az időtartamhoz még 10 percet, mert "nehéz kinyomni"..és mennyivel könnyebb helyzetben vagyok, mint Bakkamama, aki kesztyűbe kényszerült kakáltatni játszóterező kislányát.

8. Vissza a játszótérre, játék időtartama 5 másodperc

9. Abigél bekakilt/ bepisilt annyira, hogy átnedvesedett a ruhája. Eredmény: haza kell menni.

10. Ezek után mi a kedvenc kérdésem?
Anya, miért megyünk haza? Hiszen még nem is játszottunk!!!

(legközelebb folytatom az egyéb szabadidős programokkal)

Fűfejű barátaink

2008-06-30T10:51:00.000-07:00

Nem nagyon készítettem nyári évszakasztalt, egyrészt azért, mert elutazunk, másrészt valahogy nem voltam olyan lélekállapotban, hogy elkezdjek méhkast készíteni, vagy pipacs-babákat. Ilyenkor a feszültség rányomja a bélyegét az elkészült művekre, és azt nem akartam.
A terasz tavasz óta amúgy is egyfajta évszak-asztal, rengeteget ültettünk a lányokkal, és a virágok napról napra szebbek és nagyobbak. Lehet növekedés közben figyelni őket, meglesni rajtuk a pillangókat, bogarakat. Szélforgókat szúrni a virágok közé, tündérházat rejteni az ágyásba.
Apró fűmanót azért készítettünk a szobába..egyrészt gátlástalanul drágának tartom a boltit, másrészt tök jól újra lehet hasznosítani a lyukas harisnyákat, fűmagot. Kell először egy kisebb gömböt készíteni- úgy, hogy a harisnyába virágföldet tömsz. Ez az orr. Ha kész, erős cérnával körbetekerni, majd kitömni a fejet. Mielőtt bekötöd a fejet, a tetejére szórod a fűmagot, óvatosan, hogy az arc ne legyen magos. Majd locsolni és locsolni és locsolni. A mieink szép gugli szemeket kaptak, mert a bolti ilyen volt és ilyet akartak a lányok, de lehet "szelídebb" (és szebb) verziót is készíteni pl. termésből.

Zappe és az indiánok

2008-06-29T07:21:00.000-07:00

Hetek óta az agyam egyik poros polcán üldögél Zappe Gábor cikke a telhetetlen, lusta anyukákról, akik antiszociális kisköcsögjeikkel gyarapítják a társadalmat. A játszóterező anyuka, aki egyébként külön fogalom, kissé szíven ütött. (ahogy a blogokba belenéztem, nem csak engem).
Női emancipáció ide-oda, a nők tömeges munkába állásának ténye alapvetően megváltoztatta mind a párkapcsolatot, mind a női szerepeket. Nem lehet a 21. században már ősi, törzsi szokások szerint élni..mégis..
Napok óta a fülemben cseng egy indián barátom mondata..az ő filozófiájuknak szerves része volt, hogy a nők boldogok legyenek, elégedettek, szabadok, és a férfi alapvető feladata volt ennek megteremtése. Felismerték, hogy egy szabad és lelkileg egészséges társadalomhoz családi biztonság kell, és ezt a női erő teremti meg. Stabil, egészséges gyerekek, aki természetes közegben, otthon nevelődnek, biztonságban, szeretetben. Ők alapozzák meg a jövőt. Ha egy nőt akaratán kívül olyan szerepbe kényszerítenek és olyan elvárásokat támasztanak vele szemben, melyek ellentétesek női természetével, illetve nem becsülik, értékelik, amit a családért tesz, a nő fásult és depressziós lesz, szerepét értéktelennek érzi, és ez hosszú távon káros hatással van mind a gyerekre, mind a közösségre nézve. Az alap tehát a család, a teremtő a nő..a férfi erejével és technikai tudásával segíti a közösséget, támogatja a nőt. A családot érintő legfontosabb döntéseket a nő hozza, ő képviseli a család spirituális és érzelmi pólusát. A gyerekek kirepülése után kerül a nő egyfajta segítő-spirituális szerepbe, és a közösségen belül másfajta tanácsadói-segítői munkát lát el.
Az indiánok óta sok minden változott, sok dolog előnyére, sok dolog viszont sajnos elbillent egy elég beteg irányba. Civilizálatlan-e ez a fajta gondolkodás, mely egy közösség szellemi egészségét fontosabbnak tartja, mint anyagi-materiális előmenetelét?
Zappe Gábor vajon pár hónaposan jól érezte magát a bölcsődében, cumisüvegből tápszert szopogatva, megfosztva az első és legalapvetőbb bizalmi és szeretetkapcsolatától? Vagy nem járt bölcsődébe, de akkor ő is antiszociális kisköcsöggé vált?
Egy biztos..nem érzem magam menthetetlenül idiótának, mert elhúztam az indiánokhoz tanulni. Dolgozni is elhúzok majd...ha megalapoztam mindkét gyerekem teljes élethez szükséges alapvető képességeit.

Macik

2008-06-24T05:56:00.000-07:00

Hm...egyszer már volt részem abban, hogy átszerkesztette magát a blog..ma, amikor megnyitottam, az egész oldal macis volt, a szöveg olvashatatlan..azon gondolkodom, valaki kitudakolta a jelszavamat és viccelődik, vagy épp a szülinapomra akar így meglepetést szerezni- bár akkor is elég hülye ötletnek tartom..
Aranyosak voltak a macik, meg minden, de át kellett szerkesztenem az egész sablont, mert a régit nem tudom visszaállítani..
Szóval, ha lehet, és közölnivalója van valakinek velem, inkább szavakkal tegye meg, hagyja békén a blogot..köszönöm!

Farkasok fia

2008-06-23T17:53:00.000-07:00

Azt hiszem, szeretnék egy ilyen anya lenni, aki felmászva a magas hegyre a fiával, ezt tudja átadni, így..

:))

2008-06-22T12:09:00.000-07:00

-Abigél, mit mond a kutya?
-Vau,vau..
-Ügyes vagy! Mit mond a cica?
-Miaú, miaú..
-Hát az egérke?
-Egéééééééér, egéééééééér..
-(hihihihahaha)..és a tehén?
-Boci,boci tarka...

(Anna és Anya fél órán át fetreng a földön a röhögéstől..a legviccesebb viszont az arckifejezés volt, AHOGYAN mondta..sajnos, azt nem tudom közkinccsé tenni:))))

Kutyaharapást szőrével

2008-06-20T19:08:00.000-07:00

A héten meglehetősen nehéz időszakban voltunk, én és a lányok.
Nem igazán tudtam, hogy lépjek át mindezen, elkezdtem ezen is azon is gondolkodni.
Amikor elharapóznak, szétfolynak, tombolnak az érzelmek, az egyszerre tűz és víz. Víz, mert megállíthatatlanul hömpölyög (ezért képviseli az érzelmi pólust pl. a vizes festés), tűz, mert emészt. A víz viszont eloltja a tüzet-okoskodtam magamban, és segít a felszabaduló érzelmeket egy lágyabb irányba terelni.
Oké, akkor menjünk vízpartra- gondoltam, és így is tettünk..
S láss csodát, fél óra biciklizés után egy erdei patakban fürödve lenyugodtak a kedélyek, elszálltak a démonok, mi pedig ott maradtunk vizes cipőben, sárosan a patak partján és vigyorogtunk.

"Észérvek"

2008-06-20T12:08:00.000-07:00

Kezd rámtörni a pánik (azaz inkább letargikus hangulat, gyászreakció) azzal kapcsolatosan, hogy nemsokára haza fogunk utazni. Mielőtt még megkérdeznétek, igen, jól megalapozott döntés volt, de azért fáj a szívem valahol- itt marad egy része örökké. Eddig legfőképpen azokat az okokat szedtük össze, hogy miért utazzunk haza.

Ma elkezdtem azon töprengeni, hányféle indokot tudok arra vonatkozóan, hogy NE utazzunk el..

1. Több, mint 3 év alatt egyszer sem sikerült kolibrit fényképeznem, holott etetőnk is van, és szépen járnak is rá a kis madárkák. Ugyan többször majd' a nyakamat törtem, míg berohantam a gépemért, amikor megláttam, hogy ott függeszkedik kis testével az etetőn, mégsem sikerült használható, esztétikus, éles, szóval sok szempontból kielégítő képet készítenem..Most tutira megyek, vettem kolibrinektárt, és ma rászerelem a tripodra a gépet, rácsavarom a nagy objektívet és várok..
Viszont ha július végéig nem sikerül lefotóznom a madárkát, maradnom kell még egy kicsit..

2. Most kezdődik a pow wow-időszak..lenyűgöző az indiántánc, a dobkör..Nem hiszem, hogy különösebb hasznunk lenne abból, hogy emlékezzünk előző életeinkre (különben nem felejtettünk volna annyit), de abban szinte biztos vagyok, hogy valaha közöm volt az indiánokhoz. Akkor viszont gyarló emberi agyammal emlékezni szeretnék, együtt élni egy kicsit ezzel a tudással..na jó, azzal is megelégszem, ha még jópár pow wow- összejövetelen részt vehetek.
Ugye, maradnom kell még egy kicsit? Csak egy-két hónap, amíg minden rezervátum és közösség eltáncolja a táncait..

3.Elkezdtek kivirulni az erdők, ahová járni szoktunk. Megteltek ismerős illatokkal, növényekkel, kibújtak rejtekükből az állatok. Annának olyan természetes, hogy naponta látunk mókust, kacsát, rengetegszer őzet, szarvast, ritkán mosómacikat..de Abigél kimarad ebből, ő csak 2 és fél évig élvezhette a szabad, szinte érintetlen természet csodáit. Ugye, maradjunk még? Csak miatta...

4. Ugyan ha hazatérünk, drasztikus megtorlást tervezek, és lesből rátámadok majd a játszótéri szemetelőkre, hintahúzogatókra..de itt élvezem a kulturált pihenés minden előnyét, a tiszta és szép játszótereket, hosszú bicikliutakat..és ha hozzávesszük, hogy felszedtem pár kilót, egy hónap biciklizés nem elég mindarra, hogy ezeket a kilókat leadjam- tehát, maradnék még pár hónapocskát...

5. Szeptemberben jönnek a lenape indiánok a Conner Prairie-re..belátható, hogy ezt nem hagyhatom ki..

6. És mondjak még fájóbbat? Vicc nélkül? Az EMBEREK, akiket is megismertem és megszerettem..Nem, nincsenek sokan, valójában nagyon kevesen vannak, de mindenki egy külön kis világ- a saját személyiségével dúsította az ittlétünket, még ha ritkán találkoztunk, akkor is.. No és miért, miért van az, hogy egyes emberekkel akkor kezdünk igazán egymásra találni, amikor menni kell? Ebben a harmadik évben alakultak igazán kapcsolatok, sőt, tavasz óta találkoztam két olyan emberrel, akik olyan gazdag belső világgal rendelkeznek, hogy nagyon fáj itthagynom őket, hiszen olyan keveset láttam még belőle..

No. De. Önsajnálatnak itt vége szakad, bármennyire kellemes is fürödni a vizében. Nem minden döntés egyértelmű és attól, hogy egy oldalra állunk, még nem biztos, hogy azzal automatikusan elvetjük a másikat. Jó volt itt. Úgy fogok elköszönni, mint az indiánok. LAH-pee k-NOWL-wich, ami annyit tesz, "bízom abban, hogy még látjuk egymást"..
Az indiánoknak ugyanis nincs szavuk a búcsúra, mert úgy tartják, túl végleges.
Bízom abban, hogy látjuk még egymást, Ámerika.

huhhhhhhhhhhhhhhhhh

2008-06-19T17:41:00.000-07:00

"Két varázsszó van, ami megadja,hogy miként lép kapcsolatba a gyermek a környezetével. Ez a két szó: utánzás és példa. A nagy görög filozófus, Arisztotelész, az embert nevezte minden állat közül a legutánzóbbnak, egyik életkorra sem igazabb ez, mint a gyermekkor fogváltás előtti időszakára. Ami a fizikai környezetben végbemegy, azt utánozza a gyerek, és az utánzás során nyerik el fizikai szerveik maradandó formáikat. A fizikai környezetet itt a lehető legtágabb értelemben kell gondolnunk. Nem csak az tartozik hozzá, ami materiálisan végbemegy a gyerek körül, hanem minden, ami a gyerek környezetében lejátszódik, amit érzékszerveivel érzékelni képes, ami a fizikai térből szellemi erőire hatni tud, hozzátartozik minden olyan morális vagy immorális, bölcs vagy ostoba cselekedet, amit a gyerek láthat.

A gyerekre nem erkölcsi szólamok, vagy értelmes oktatás hat, hanem az, amit a felnőttek környezetében a szeme láttára tesznek."

(Rudolf Steiner-Gyermeknevelés)

Vannak bizonyos mondatok, könyvek, melyeket újra és újra át kell olvasni. Vannak bizonyos passzusok, melyek mindig más és más jelentéssel bírnak, attól függően, hogy épp milyen fejlődési fázisban vagy szituációban vagyunk.
Nekem most kellett ez a mondat, mert úgy éreztem, az egyre növekvő fáradtság miatt kicsúsznak a kezem közül a dolgok. A gyerekek veszekednek, marakodnak, hisztisek, Abigél virágot dug az orrába, egymás fülébe üvöltenek, ez sem jó, az sem jó, csak az jó, ha nonstop foglalkozom velük, magukra maradván pillanatok alatt a feje tetejére áll a világ, és vad veszekedés kezdődik..
Persze korántsem vagyok még a harmadik hét végén, és esély sincs arra, hogy akár öt percre is kifújjam magam- egyedül..vagy feltöltődjek bárhogyan is.
De nem árt realizálnom magamban, hogy fáradt vagyok- és bármennyire is tartom magam, a feszültség, kimerültség ott van a levegőben, átragad a gyerekekre, és ők mindazt megjelenítik most a viselkedésükkel, amit én érzek. Az sem jobb, ha kitombolom magam, mert ahelyett, hogy elillanna a démon, csak egyre fenyegetőbb méreteket ölt.
Nem jó viszont, ha úgy teszek, mintha nem lennék fáradt, és ezres fordulatszámon pörgök-holott nincs esély pihenésre. Meg kell tanulnom várni, kimondani, mi a bajom és elfogadni. Meg kell tanulni bizonyos dolgokra nemet mondani. Hogy ettől könnyebb lesz-e, nem tudom, mindenesetre most jobb- mert félresöpörtem valamit, ami elhomályosította a szememet.

És még egy dolog, amitől jobban érzem magam.

Nyári könyvolvasó program

2008-06-18T17:51:00.000-07:00

Mivel gyalog megközelíthető távolságban található a könyvtár -de főleg azért, mert szeretünk sokat olvasni-, gyakran járunk ide.
Múlt héten kezdődött el a Summer Reading Program, amelynek lényege, hogy minden tíz elolvasott könyv után választható egy apró ajándék- így próbál a könyvtár minél több könyvbarátot toborozni.
Bevallom, az ajándék miatt hezitáltam, mert nem akartam, hogy külső motiváció miatt olvassunk, darabszámra könyveket..de aztán belegondoltam, hogy mennyi könyvet dolgozunk fel, hogy heti kétszer járunk ide, és minden alkalommal, ha erre biciklizünk, úgy kell megfékezni a gyerekeket, hogy ne vegyünk már ki több könyvet (60!! darab a limit), tehát a motiváció abszolút belső..és az ajándék könyv..oké- gondoltam némi gondolkodás után- vágjunk bele....
Sikerült jobbnál jobb meséket leemelni a polcról.
Ha már lúd, legyen kövér, megosztom Veletek is az arra érdemeseket..

Napi

Egy indián kislány álomszerű-mesés története, már a művészi illusztrációk miatt is érdemes átnézni a könyvet. A történet bemutatkozással kezdődik, Napi elmeséli, hogy ő egy szegény sorból származó mazateca kislány,aki egy kis faluban él. Nincs semmi szánalomkeltő a szegénységben, semmi megindító, egyszerűen tényként közli velünk. Mesél a hatalmas pachota fáról, amely alá hűsölni ülnek, a nagypapa meséjéről, a darvakról, amelyek ellepik sötétedéskor a fát. Mesél a délután színeiről, mely vörös néha, mint a tűz, amelyen tortillát sütnek, néha lilába öltözik, mint a ruháikra hímezett virágok és madarak, néhol zöld, mint a folyó mélye. Az élet apró örömeiről, az álmokról, a szépségről, a madarakról..
Mélyen megindító ez a történet, mert csupa olyan értéket tár elénk, ami karnyújtásnyira ott van mindannyiónktól, mégis valahogyan olyan nehéz észrevenni, meglátni, átélni.
Őszintén remélem, hogy nem csak a gyerekek képesek erre...
... hogy a nélkülözés ellenére mi is figyelünk még a délután színeire, a fákra, az álmainkra.
...hogy az álmaink csupa lepkeszárnyú csodák, amelyekhez nem pénz kell, csak szárnyak, hangulatok, színek és fények.
...hogy az életet teljesnek látjuk akkor is, ha egész életünkben "csak" egy fa alatt üldögélünk és a délután színeire figyelünk.
..hogy a repüléshez nem kell más, mint a saját belső szabadságunk.

Azon gondolkodom..

2008-06-18T09:51:00.001-07:00

..mi történik most. Egyik nap totál átszerkesztette magát a blog, más volt a betűméret, más a tördelés.. ma dupla fejléc jelent meg..nem értem..
Magát írja a blog, más írja a blogot, vagy az én fejemben történik valami??
Érdekes..legfőképp azért, mert nem tudom, miért.

Csillogó napokra

2008-06-17T18:27:00.000-07:00

Nem vagyok egy alufóliabarát ember, mert egészségtelen, szemetet gyárt, és alapvetően szerintem kihagyható a háztartásból.
3 éves ittlét alatt egy tekercs alufólia fogyott el nálunk, szerintem főként akkor, amikor anyukámék itt voltak. Aztán megvettem a másodikat. Nemsokára pakolunk, tehát igyekszem felélni a dolgainkat.
Másrészt régóta érdekel, hogyan lehet újrahasznosítani háztartási szemetet, csomagolóanyagot, bármit. Akaratlanul is Picasso jut eszembe, aki szeméttelepeken guberált, és az ott talált tárgyakból készített igencsak érdekes dolgokat. Persze magamat nem tudom hozzá hasonlítani, már csak ezért sem..
De az ötlet mégiscsak furdal- szemétből, hulladékból művészit kreálni-hogyan.
Ragyogóan fényes nap volt, elővettük az összes csillogó művészkellékünket is- csillogó ragasztó, csillámpor, stb.
Anna természetesen az alufóliára is királylányt festett, és ezen a ragyogó felületen valóban előkelő- Abigélé újra csillagos ég lett.
A színélmény és most a fényélmény után ismét ragyogó tapasztalat volt látni a két gyerek különbözőségét- leképezve, alkotásban.

Isten hozott, Annamária!

2008-06-17T10:51:00.000-07:00

Tegnap megszületett Attiláék kicsi Annamarija.
Nem tudom, mekkora (valahol írták a paramétereket), de számomra nem is fontosak a számok: gyönyörű, egészséges, csillagszemű kisember. Ma bevitt Attila a kórházba, és megcsodáltam, mindig megható egy új emberkét látni, aki hosszú útjáról érkezett közénk.

Tegnap mi vigyáztunk kis-nagy testvérére, Bencére. A lányok kiélték összes anyai ösztönüket, egész nap óvták, vigyázták lépteit.
Nagyon megható volt, amikor Anna lefeküdt és kérte a Jóistent, hogy segítsen Annamarinak világra jönni..
Sokszor gondolok arra, vajon milyen emléknyomokban vannak meg bennük a saját születésük körülményei, élményei..de nagyon sok félmondat, viselkedési attitűd vezethető vissza arra a pár órára, ez biztos.

..és már meg is van a becenév, Abigél ugyanis rossz néven vette a névválasztást, és önkényesen elkeresztelte Annamarit Abimarira..:o)

Hogyan lehet két testvér ENNYIRE különböző??

2008-06-15T18:41:00.000-07:00

Most nem írok túlságosan meglepő dolgokról..akinek több gyereke van, biztosan mosolyog majd rajtam, de én még minden nap rácsodálkozom arra, hogy mennyire különböző is tud lenni két emberke, akiket ugyanabba a fészekbe pottyantott a gólya.
Valóban igaz, hogy anyaként külön világokat kapunk minden gyerekkel- más-más feladatokat hoznak magukkal útravalónak. Gyakran azt érzem, nem is én nevelek, hanem ők engem, minden szituációval, konfliktussal, szokással metszenek valamit rajtam. (van is nyesegetnivaló rendesen:o))

Ma történt egy s más dolog, és újra rádöbbentem arra, hogy tűz és víz találkozásáról van szó..Hadd említsek pár különbséget..

Anna-babakorában nyugtalanabb volt, izgőmozgó, keveset aludt, sokszor ébredt. Ma (leszámítva önálló, céltudatos természetéből adódó "hisztijeit") nyugodt, elmélyült alkat, képes órákig egy rajz-project felett ülni, tervezni, színezni, elképzelni, megvalósítani, vagy egyszerűen csak mesélni könyvből.

Abigélt babakorában az ülő Buddhához hasonlítottam, maga volt a megtestesült nyugalom. Sokat és jól aludt, nyugodtan nézelődött. Ma másodpercek leforgása alatt fordítja fel a házat, szökik ki a boltból, rohan el, bújik el hipermarketben egy ruhakupac alá nevetgélve..

..és itt meg kell jegyeznem valamit. SOHA nem "rosszaságból ", dacból, hisztiből, ellenállásból fakadnak a bosszantó dolgai. Egyszerűen le KELL rántani ötvenedik alkalommal is a CD-állványt, holott tudja, hogy dühít, azt is, hogy fájni fog a feje, ha rajta koppan. De látom az örömöt az arcán, a felfedezés örömét, ahogyan nézi, hogy zuhan a polc, szakad, hersen a papír (többnyire az én kedvenc könyveim lapjai), nyikorog a letépett polc, csattan a kosár, zizeg a játékról letépett akármicsoda a kezében, csillan meg a kiöntött méz a konyhapadlón, virít a festék a falon, csörren a bevásárlókocsi, majd borul dominóként vele együtt a padlóra, pattan, repül egymás után a könyvtári polcokról a könyv..Egyik kedvenc játéka a gyerekzár kipiszkálása a konnektorból- mindig sikerül neki kiszedni..Amolyan Heuréka-öröm van az arcán, a kutatók, felfedezők boldogsága- nekem pedig, miután kitomboltam a dühömet, nincs szívem haragudni..mert nem is lehet mire..

Szájba vevés, lenyelés, orrbadugás téren Anna mintha nem is lett volna baba..(leszámítva egy sztorit, akkor már 4 éves volt, majd később írok róla)

Kis lista, miket evett meg Abigél:
Miután elpakoltunk minden apró, szájba vehető játékot, (de azért, hogy ne kísértse ez a dolog sem, kézből, ha mellette voltam, engedtem, hogy pl. játsszon üveggolyókkal, gyöngyökkel) valahogyan mégis talált egy s mást a földön..evett már nejlondarabot kukászacskóról leszakítva..talált pókot, katicát és svábbogarat a sarokban-holott mi soha nem..ezeket is megkóstolta- nyilván a vegetáriánus étrend elleni tiltakozását fejezte ki ily módon. Evett papírt Anna rajzából leszakítva, egy zöld origami papírtól majdnem meg is fulladt. Ájult már el a félelemtől, mert zöld levelet kóstolgatott a fáról- utána én is majdnem elájultam, pedig nem lett volna túl jó ötlet.

...de a testnyílásokat eddig megúsztuk. Ugyan Anna egyszer kedvesen megkérdezte tőlem, vajon beleduhatná-e a nunijába a hajcsatomat- mire én a lehető leghatározottabban megfosztottam őt eme élménytől..
Ma viszont virágot szedtünk, és hazafelé úton Abigél bedugott két szál virágot magasan az orrába. Mikor megérkeztünk, Anna szaladt pisilni, szomjas, éhes volt, a konyhába mentem rögtön, de valahogy feltűnt, mi lelte a gyerekemet, aki hazaértekor mindig tornádóként söpri végig a lakást..az, hogy nem igazán kapott levegőt...
Mikor ránéztem, elsírta magát, mert TUDTA, hogy olyat tett újra, amit nem szabad, de egyszerűen nem bírt magán uralkodni, ezt az élményt is ki kellett próbálnia.

..és most jön a hosszú hála annak, aki feltalálta az orrszívó porszívót, mert némi bűvészkedés, kéz-láblefogás, orrporszívózás után sikerült kitakarítani az orrát a felkerült virágoktól.

Rendkívül nagyra becsülöm a felfedezőket..az újítókat..(ja, említettem már, hogy Abigél Vízöntő, Vízöntő aszcendenssel?)
DE MÉG SOHA, SENKI NEM ÍRT ÉLETRAJZOT AZ ANYUKÁIKRÓL..hogy is élték túl a kisgyermekes éveket..

Annaszáj

2008-06-14T19:21:00.000-07:00

Ma megnéztük Abigél születését házi felvételen. A születése meglehetősen körülményes volt, 9 nappal a világra jövetel előtt megrepedt a burok. Aznap voltak fájások, nálunk járt/maradt a bába, aki segített az otthonszülésben.
A "valódi" szülést megelőző felvétel ezen a napon indult.
Egyik percben szülőkád, vajúdás, másik percben leáll minden, palacsintasütés.

Anna nézi, nézi, majd megszólal:
"Te most leeszed Abigél fejét a palacsintával? Miért nem tudsz vigyázni rá, hogy össze ne koszold?"

..kis gondolkodás után ráébredés..persze, mert azt hiszi, ami lecsúszik a torkomon, és a hasamban landol, az automatikusan a babára esik.

Szülés. Újabb megjegyzés:

"Jó dolog ez a szülés. Mondjuk sikítanak rendesen az anyukák közben. De azért örülsz."

Realista mesék

2008-06-14T09:40:00.000-07:00

Van egy "meseszékünk". Aki ráül, mesélnie kell valamit.
Anna tegnapi meséje:

"Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Volt három lánya és egy fia. A három lány szép volt és lusta, a fiú csúnya és szorgos.Ő végzett minden házimunkát, mosott, főzött, takarított. El is ment a fiú szerencsét próbálni, és addig ment, míg feleséget nem talált magának. Aztán a királylány dolgozott. De a fiú kedves volt és segített neki."

Abigél meséje:

"Volt egyszer egy asszony, elment Lengyelországba. Mosott, főzött, takarított. Itt a vége, boldogan élt."

Textúrák

2008-06-13T15:45:00.001-07:00

Újabban elkezdtünk a lányokkal kísérletezni, milyen textúrát lehet elérni, ha sima poszterfestékhez különböző anyagokat adunk.
A só és a festék keveréke egészen egyedi, smirglis, érdes hatású. A színeket nem lehet olyan jól keverni, inkább darabosabban lehet felvinni a lapra. Később ez szerintem nagyon sok lehetőséget rejt magában, Anna királylánya is érdekes, különleges lett tőle- Abigél nem szeretett vele dolgozni, az ő életkorához inkább a folyós, maszatolós dolgok illenek, de taktilis tapasztalatnak nem volt rossz.

A liszt-víz-festék egy krémes, lágy, folyós anyag, ujjfestésre is nagyon jó- puha, kellemes tapintású. Papíron kissé matt hatást kelt, álomszerű, sejtelmes, világos festményeket készíthetünk vele.

Mi földön, nagy csomagolópapíron festettünk, nagy ecsettel, a három alapszínnel. Nagy felületen merészebben lehet kísérletezni, nagyobb a tér, részt vesz benne az egész test.
Remélem, ti is kipróbáljátok, a szomszéd kutyájának nagyon tetszett :o)!
(viccelek, a lányok imádták, és én is! De a kutya is kíváncsian figyelte, mi zajlik a szomszédban)

Játszóterek

2008-06-12T18:46:00.000-07:00

Hát, ez nem lesz egy népszerű bejegyzés, de kikívánkozik..

Ma maratoni játszóteres napot tartottunk. Nem volt ez előre eltervezve, így alakult. Délelőtt Abi kismotorral, Anna és én biciklivel vágtunk neki, délután pedig bepakoltam a gyerekeket a bicikli utánfutójába és elkerekeztem egy távoli játszóra velük.
Mindig lenyűgöznek az amerikai játszóterek. Kulturáltak, tiszták, van WC,jobb helyeken pelenkázó, ivókút, legalább 3-4 kuka. Senki sem dob mellé semmit. Senki sem hányja, kakilja össze a WC-t, le is húzza maga után. Senki sem viszi el a WC-papírt, zsebkendőt. Senki sem lovasítja meg a letámasztott biciklimet. Senki sem tömíti el kövekkel a vízcsapot, nem hord homokot a kézmosóba.

Nyári élményeim Magyarországon:

1.Játszóterek Kazincbarcikán
Betonba!! ágyazott vasszerkezet, leszakított vashinták, letépett hintaláncok. Kutyakakis, szemetes homokozó. Napégette préri, sehol egy fa, sehol sincs lehetőség ivásra, pisilésre. Törött üvegcserepek, elhajigált sörösdobozok, cigarettacsikkek, szotyihéj. Kuka mellé dobott szemét (kuka félig tele, kidőlőfélben)

2. Játszóterek Mátészalkán
Vas helyett szép famászók, lepácolva, pár éve készült. Egyik hinta leszakadva. Sörösdoboz, üvegcserép, szemét a földön. Az ivókút valami szeméttel eldugaszolva, csapja letörve.

3.Játszóterek Veresegyházon
Szép fajátszó, térdig érő gazban, a szemét nem térdig ér, bár van.

4. Játszóterek Budapesten
Van jópár kulturált, és rengeteg siralmas

Az ország szíve felé közeledve ugyan javul a helyzet, de akkor is siralmas.
Néha-néha beleolvasok hírekbe, mire nincs pénz, mennyire kevés a pénz, erre is kellene, arra is, szegény, szegény állam, önkormányzatok..kesergő emberek, panaszkodó anyukák..

..és akkor arra gondolok, vajon mindarra, amink van, miért nem vigyázunk? Miért nem óvjuk, miért nem ápoljuk?? Többségében ugyanis szerintem nem pénzről van szó, hanem hozzáállásról. Nem dobjuk el a csikket, nem engedjük be a kutyát a homokozóba, nem szakítjuk le a hintát, nem a kuka mellé dobjuk a szemetet.
De ha mégis ez történik, simán elmegyünk mellette, és panaszkodunk, hogy "de rettentő, errefelé nincs egyetlen normális játszótér sem"..nem hajolunk le a szemétért, nem szedjük össze. Nem hívunk össze környékbeli anyukákat, nem festjük le közösen a hintát, gabalyítjuk ki a láncot, ganézzuk ki a homokozót, nem teszünk ki táblát, hogy "kérlek, ne szemetelj!"..nem..csendben tűrjük, hogy szenvednek a gyerekeink, várjuk Önkormányzat Bácsit, hogy majd tesz valamit az ügy érdekében..

Olyan jó látni, ahogy a környékbeli parkban összejönnek néha emberek szemetet szedni, komposztálni. Közben lehet közösségi életet élni, beszélgetni is. Programot szervezni együtt, mittudomén..
Miért? Miért? Mi miért nem?

Tudom, naiv vagyok..Jönne nemsoká a válasz, mert itt (Amerikában) "ilyen a hozzáállás", "van pénz/idő erre", "senki sem jönne el, ha meghirdetnénk", "az emberek dolgoznak, nem érnek rá ilyesmire", "úgyis szétrombolják újra"..
"Könnyű nekik, bezzeg..", "Elfelejtetted már a magyar valóságot.."
Ilyenkor szívem szerint egy nagyot sikítanék..hogy ébresztőőőőőőőőőőőőőő!!
Mi öljük meg csírájában a kezdeményezéseket..

(elnézést kérek, ha túl nyílt voltam..biztosan van sok jó kezdeményezés ebben az irányban, és sok kisebb-nagyobb siker is..sajnos, ahol nyáron jártunk, ott nem volt. Bárcsak lenne!!)

Élménykönyvek

2008-06-11T18:31:00.000-07:00

Azon gondolkodtam, milyen nagy kár, hogy ez az ötlet csak most jutott az eszembe. Rengeteg élménydús utazáson vagyunk túl, kirándulásokon, melyek nyomot hagytak a gyerekekben, színeket, tudást, élményt kaptak ekkor, ízeket, illatokat, benyomásokat.
Tulajdonképp lehet, hogy ennyi elég is..egyfajta meseszerű emlék-tudás, fel-felderengő emlék.

Texasban volt időnk leülni is néha..eddig rengeteget utaztunk és túráztunk, most volt fix hely, ahol meg is pihenhettünk. Leültünk minden este és csokorba szedtük az aznapi élményeket, és meg is rajzoltuk, egyfajta mesekönyv lett belőle.
Vettünk mindkettőjüknek egy-egy nagy alakú spirálfüzetet, melyben puha, törtfehér lapok vannak. Vastag zsírkrétákat, vastag átlátszó ragasztószalagot.
Amikor megérkeztünk a kirándulásból (ha későn, akkor másnap reggel), újra átfutottuk a napot. Hol jártunk, kinek mi tetszett..
Anna egyedül rajzolta az egész könyvét, egyszer kérte a segítségemet, hogy rajzoljam le a város régi várát neki (aztán kaktuszt, fagyit is kért még erre a lapra tőlem, de ez volt az egyetlen alkalom, hogy "belerondíthattam a művébe"). Egyedül találta ki, mit rajzoljon le- Abigél könyvéhez is nagy részben Ő adta az ihletet. Amikor kész volt a rajz, megírtuk közösen a "mesét" hozzá, és hogy tartósabb legyen, bevontuk a lapot áttetsző ragasztószalaggal.
Abigél könyve kissé másképp alakult, hiszen ő még alig múlt két éves..de Emlékkönyv Neki is dukál..volt úgy, hogy kis kezével utánozni próbálta a "nagyot"- és ő is állatot rajzolt. Volt úgy, hogy az aznapi történethez maga talált ki valami rajzot. Volt, úgy, hogy (ez volt a gyakoribb, mert látta Anna könyvét, és ő is "olyat" akart) én megrajzoltam egy élményt, és ő színezni kezdte- vagy, amit még jobban szerettem, az irkafirkáit igazítottam képpé. Ezt élveztük mindketten a legjobban.

Amikor kész lett a könyv, csináltunk még egy fotókollázst a végére a nyaralás képeiből. Nagyon szeretjük esténként olvasgatni- hiszen rólunk szól!!
Itt láthatóak a texasi beszámolók gyerekszemmel, és itt felnőttszemmel.

Abigél Élménykönyve

2008-06-11T18:25:00.000-07:00

Anna Élménykönyve

2008-06-11T17:54:00.000-07:00

Ajándékok

2008-06-10T18:55:00.000-07:00

Azt már megszoktam, hogy anyukám "háklisnak" tart, a rokonok, ismerősök, barátok pedig "elvontnak". Minden nézőpont kérdése, a magam szemszögéből persze nem látom így..:)

Itt vannak például az ajándékok. Nagyon szeretem az ünnepeket. Születésnap, karácsony, jeles napok- mind-mind fényt hoznak a hétköznapokba, megállásra késztetnek. Mindegyiknek sajátos hangulata, értelme, üzenete van. És persze alkalmat adnak az ajándékozásra.

Szeretek adni és szeretek kapni. Szeretem, ha gondolnak rám, ha kitalálják, minek örülnék ÉN. Szeretem kitalálni, minek örül más. Nem szeretem viszont, amikor az ajándékozás mértéktelenné duzzad. Nem szeretek olyan ajándékot adni, amellyel nem értek egyet, bármennyire is vágyik rá az, akinek adom..(lásd Barbie-baba, robotok, prüntyögők, műanyag csipogók, stb.) Akkor hogy is van ez??? A magam akaratát erőltetem mégis másra? Nagyon úgy tűnik..vagy mégsem? Vagy mégis?

Amerikában elborzasztott az a mértéktelen szeméthegy, amit láttam. Volt példa rá, hogy becsomagolt ajándékot dobtak ki, volt, hogy garage sale-en árultak pár centért karácsonyi ajándékokat. Belefulladunk a magunk által gyártott szemétbe..Nem beszélve arról, hogy a világ másik felén emberek éheznek, nélkülöznek- mi pedig súlyos pénzeket hagyunk ott értelmetlen vacakokért a boltban. Ami tegnap tetszett, azt holnap már egy újabb trendért kidobjuk, és így tovább.

Hogy miért is jutott ez eszembe? Egyrészt a blogos játék miatt, másrészt Anna babája miatt.

Jó, hogy ez a játék kicsit visszahozza az ajándékozás eredeti üzenetét- meg kell sejteni, más minek örülne. Kézzel kell elkészíteni. Ez főleg nem pénzbe kerül, hanem kell hozzá némi ráhangolódás, energia, idő és szeretet. Elmélyülés a másikban. Önmagunkból adunk, hasítunk le ilyenkor- egy kézzel fogható darabot a másik számára, amibe ő is beleteszi önmagát, amikor FOGADJA az ajándékot. Ha igazán ráérzünk, akkor az ajándék nem a szemétben fogja végezni, és nem is árverésen.
Azt hiszem, ezért varrok a gyerekeknek babát. Ezért jelentkeztem erre a játékra.

Ezért fogalmaztam meg magamban ezt a pár sort..hülyeség, tudom, de tegyük a többi elvontságom közé a polcra az ajándékozási kiskátémat..

1. Kérlek, ne költekezz..ha adsz, adj nekem magadból, időt, amit rám fordítasz. Egy jó beszélgetést, egy jó ebédet (és kiélheted vásárlási szenvedélyedet is, szeretem a drága borokat:), egy közös élményt, ami mindkettőnket feltölt (lehet az egy séta, kirándulás, de ha mindenképp költeni akarsz, lehet mozi, színház is )

2. Ha a gyerekeket szeretnéd megajándékozni, ajándékozd meg őket is élménnyel! Egy közös festés, kézzel készített pulóver, kirándulás többet ér bármilyen játéknál..szeretném, ha nem vennél játékot, egy tubus festék hosszú távon több szolgálatot tesz, mint egy ezredik műanyag-baba (ami ismerve engem, rövid távon likvidálva lesz:)

3. Minél többet gondolsz rám szeretettel, annál többet adsz nekem magadból

4. Ha szerető szándékkal mondod meg a véleményed rólam, ami épít és nem a sárba döngöl, azt is megköszönöm

5. Nagy ajándék, ha együtt tudsz nevetni velem- ahelyett, hogy folyton együtt sírnánk és panaszkodnánk valami miatt

6. Külön megköszönöm a szomszédomnak, ha nem kakilja le a kutyája az erkélyünk és a lakásunk előtti zöld füvet, ahol a lányaim mezítláb szaladgálnak. Egy darab süti nem segít a helyzeten. Szedd fel a kakit a kutya után.

7. A legnagyobb ajándék, ha távol levő barátaim nem haragszanak meg amiatt, hogy nem írok mindig/rendszeresen..ha tudják, hogy anélkül is szeretem őket, és gondolok rájuk, hogy naponta árasztanám tele a postaládájukat..cserébe én sem haragszom az időnként eltűnő, majd újra felbukkanókra- mert TUDOM, hogy a kapcsolatunk nem az állandó izzáson múlik, hanem azon, képesek vagyunk-e újra és újra felvenni ott a fonalat, ahol letettük

8. A legszebb ajándék, ha NEM kapok pizsamát, bugyit, melltartót és zoknit, ami anyukám egyik örök szenvedélye, mondván, ezekből sosem elég. DE. ELÉG!!!!!!!! Külön megköszönöm, hogy ha MÉGIS pizsamát kapok, az nem macis, cicás, kutyás, libafos vagy rózsaszínű.

9.A nap legtökéletesebb ajándéka, ha este összegzésként elmondhatom, hogy minden, amit a mai nap tettem, összhangban volt mindazzal, ami "belsőleg lehetséges és külsőleg megvalósítható. " (ez utóbbi idézőjeles passzus talán Thomas Mann tollából való)

10. Végül pedig Márai:
Utolsó lehelletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet és az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.

P.S.
Még jöhet egy jelentkező a felhívásra!!

Játék :)

2008-06-09T12:34:00.000-07:00

"Sokan vagyunk kevesen"- mondja az Európa Kiadós bácsi.
Én is jelentkeztem a blogos játékra!!!

Lényege (ha jól értettem:))):
1. bárki játszhat, akinek blogja van
2.az első három (leggyorsabb, legügyesebb? )kommentező saját kezecskémmel készített ajándékot kap
3.ezt az ajándékot egy éven belül fogom elküldeni neki, hogy mikor, az titok (remélem, épp akkor, amikor vacak napja van-és felvidítom)
4.cserébe viszont "előre fizet", azaz neki is ki kell tennie a blogjára ezt a felhívást, hogy további három jelentkezőt boldogítson ajándékaival

Ha jól értem:
1.én csak egy ajándékot fogok kapni- Tollpihétől-
2.postán fogom elküldeni valakiknek az ajándékát
3.csak az jelentkezhet, akinek van blogja (de ezt írtam is:)

Ha jól gondolom:
Ez egy klassz játék!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Kitettem a másik blogra is, de ez nem 3x2 kommentezőt jelent..asszem..

Alább egy új bejegyzés:

In memoriam Abigél baba

2008-06-09T11:47:00.000-07:00

Sokféle szempontból maradtunk magunkra. Elment Gábor. Elmentek a többiek. Elment Abigél baba.

A története valójában évekkel ezelőtt kezdődött, még nem is volt gyerekem. Valahol láttam egy Waldorf-babát. Beleszerettem. Elhatároztam, ha törik, ha szakad, nekem lesz ILYEN babám. Vettem egy picikét, tenyérbe valót. Sárga volt, manósapkás. Évekig hordtam a kabátzsebemben, retikülben, koszos volt, szerintem büdös is.
Aztán megszületett Anna, kimostam, és játszani kezdett vele. De persze ez egy icikepicike baba volt, nem amolyan "pajtibaba". Ma a babaházban kap fontos szerepet, hol alszik a játékágyban, hol lovagol.
Anna első karácsonyára varrtam egy kis angyalka-babát. Szörnyű, ahogy kinéz, de tényleg. Nem láttam előtte könyvben, sehol, hogyan készítik ezeket a babákat. Úgy csináltam meg, ahogyan gondoltam. Babaforma, és kedves is, de hááát..nem egy művészeti alkotás, na. Anna mai napig szereti- és tulajdonképpen ez a lényeg!
Aztán eljött a három éves szülinap- a lányomnak baba KELL!
Ekkor már felkészültem. Rendeltem babakészítő könyvet. Rendeltem egy Waldorfos oldalról gyapjút, cérnát, anyagot.
Valahogy nem volt olyan szabásminta, amilyet én akkor elképzeltem, ezért megint letértem az ösvényről, és csináltam másképp. A lába kicsit görbe lett. De azt hiszem, sikerült elkapnom, azt, AKIT akartam..(így nézett ki új babaként bár a kép nem túl jó, és le is vetkőztették szegényt)
Anna az első perctől fogva imádta. Berasztásodott a haja, koszos volt a keze a sok nyáltól, mert mindig akkor vették szájba, ha valami történt. Rossz, vagy kellemetlen. Aludtak vele sokat, öltöztették, becézték. Volt már félredobva vendégségben Barbie-baba miatt, de egyedül őt lehetett megölelni utána puhán.

Texas. Valamelyik WC, aluljáró, árkád, folyópart, valami. Ahová szokás szerint vinni kellett, mint mindenhova. Sok volt az inger, sok az élmény. Elveszett, és mi még csak azt sem tudjuk, hol.

Azt hittem, Anna zokogni fog. Nem zokogott. Nem kereste.
Nap mint nap megemlíti. Egyszer a ruháját, egyszer hogy mennyit játszott vele. Egyszer, hogy "Abigél baba is olyan puha volt, mint ez a párna". Egyszer hogy nagyon szerette.
Összeszorult a szívem, valami olyasmit mondtam, hogy eltűnt, és hogy én is szerettem, hiszen én keltettem életre.
Anna rámnézett és csak annyit mondott:
"Attól, hogy elveszítettük, még szerethetem tovább. Valahol él."

Megálltam, és azon gondolkoztam, milyen sokkal bölcsebbek a gyerekek, mint mi vagyunk. Sokkal inkább szeretet ez, mint amikor folyton magunk mellett akarunk tudni valakit, aki nyilvánvalóan nem lehet ott.

Egy dologban reménykedem..hogy aki megtalálta, nem csak a koszos, foltos, rasztababát látja benne, csámpás lábbal- hanem azt a babát is, akit Anna annyira szeret. És akkor hazaviszi, és vele alszik majd ő is. Egy darabig.

(a kép épp 2 hete készült)

Frissült a texasi beszámoló

2008-06-07T12:51:00.000-07:00

..a másik blogon!

A remeték ideje lejárt!

2008-06-06T16:02:00.000-07:00

Ebbe a rózsakeresztes felfogásba újabban nap mint nap belebotlok, biztos van dolgom vele.
Most per pillanat nagggggyon így érzem.
Hétfőn újra hazamegy Gábor Magyarországra 3 hétre. Nem, nem emlékszik senki rosszul, májusban is távol volt 3 hetet.
A habocska a tortán, hogy akkor nem voltunk "annnnyira" magányosak, mert Andiék itt voltak, és 2-3-szor találkoztunk. Beával is hasonlóképp.
A változás annyi, hogy a maroknyi magyar közösséget most elfújta a szél. Andi hazamegy jövő héten a nyárra a gyerekekkel. Beáék végleg hazaköltöztek. Kinga babája elvileg jövő héten fog megszületni. És messze is laknak. Másikkinga szülei pont most jönnek látogatóba. Na fuccs.
Autó nincs, nem vezetek, nem lehet kimozdulni Amerikába autó nélkül SEHOVA. Bicóval meg lehet közelíteni a könyvtárat (ezt gyalog is), játszóteret, boltot, egy parkot, a Conner Prairie-t, ami már lábizomerősítő gyakorlatnak is kitűnő. Na remek.

Eredmény:
Elhatároztam, hogy nem fogok megőrülni. Szakállat fogok növeszteni a három hét alatt. Hosszút. Ellestem a szikh férfiak szakállápolási trükkjeit. Kis bibircsókot is teszek a fejem tetejére a hosszú hajamból. Kiülök a park közepébe meditálni. Ingyenes túlélési tanácsokat fogok osztogatni kezdő kismamáknak. Cserébe bárki elviheti az én gyerekeimet egy órára, ha megígéri, hogy vissza is hozza őket. Bárki. Rajzszakkört tartok mókusoknak. Ha beszélgetni akarok valakivel, kihívom a mentőt, a rendőrséget vagy a tűzoltókat. Vagy gyakran elrontok valamit a lakásban, ingyen kijön a szerelő. Összeszedem a bogarakat a lakás különböző sarkaiból. Futóversenyt rendezek közöttük. Ha valamelyik gyermekem épp dacol vagy hisztizik, gólyaállásban fogom papírzacskóval a fejemen végigénekelni az angol himnuszt. Ha elegem lesz a főzésből, rendelek pizzát, egészségtelent, sajtosat. Vagy elmegyünk a McDonald's-ba. Úgysem voltunk még a 3 év alatt, és juteszembe, oda is lehet jutni bicóval. Majd' elfelejtettem.

Take it easy. Majd sok új kreatív cuccot töltök fel, mert újabban a nyavalygásaim miatt azokat elhanyagoltam.

Hihi. Tegnap este olvasni akartam, és elővettem MAGAMNAK a Tesz-Vesz Várost. A következő postot a pszichiátriáról küldöm majd:o)))

Hogyan lesz a túrógombócból császármorzsa?

2008-06-05T21:14:00.000-07:00

Szeretjük a túrógombócot. A diéta miatt viszont nem eszünk tejterméket.
Majd én megreformálom!-gondoltam egy merészet..

Este fél 11, egy csomag tofu, pehelymix, tojás (jó, nem őrölt lenmag.khm..)-összekever. Berak a hűtőbe, vár.
Egészséges teljesőrlésű kenyérmorzsát megpirít. Férjjel teraszon beszélget. Egy kis idő múlva:
-Mi ez a szag?
-Biztos a szomszédból jön-gondolja. Tovább beszél.
Jóóóó sok idő múlva...Mi ez a szag????
Basszus. A morzsa.
Égett morzsát kidob, serpenyőt sikál, emlegeti a nagynénikéjét.
Kis idő múlva újabb morzsát pirít.
Bejön, blogot néz.
Jaaaaaaaaa, a morzsa..MÉG nem égett le, csak az alja. Gyorsan összekever,hátha nem veszik észre.
Vizet főni feltesz, gombócot gyúr a tofus masszából, fortyogó vízbe beledob.
Bambán nézi, hogyan hullanak szét a gombócok. Atomokra. Szép látvány. Hangja is van.
A massza lassan egynemű lesz, zabpelyhes, tofus tojásos levessé válik. Gusztustalan nyúlós foszlányok úsznak a felszínén. (Nem mondom meg, mire emlékeztetnek.)
Szűrőkanállal kiszed, gondolkodik. Összekeveri a félig leégett morzsával. Két rosszból még lehet egy jó- reménykedik..
Ha ügyes , ezt eladhatja reform-császármorzsának. Majd ráfogja valamelyik főzős blogra, ha nagyon vacak.
Nem jó. Égett cucc rákkeltő.
Hisztérikus röhögés szűrőkanállal a kézben, közben nyúlós tofuleves földre csepegtetése..
Holnap rizst eszünk.:o)

Most akkor van dackorszak vagy nincs?

2008-06-04T20:50:00.000-07:00

Napok óta gondolkodom Szirkaanyu egyik bejegyzésén. Sőt. Évek óta, mert immár második gyermekemmel léptem be a "dacfázisba". Vagy van egyáltalán olyan?

Elég tekintélyes a szakirodalom ebben a témában, és a számomra legkényelmesebb válasz az, hogy igen, van dackorszak, úgy körülbelül 2-4 éves korban, amikor a bontakozó gyermeki akarat és a környezeti elvárások összeütközésbe kerülnek. Elkerülhetetlen, mert fontos és jelentős állomása ez a személyiség és gondolkodás fejlődésének.
Oké. Ez kényelmes. Aztán vannak praktikák, hogyan előzzük meg, ha meg lehet egyáltalán. Elterelés, ignorálás-semmibe vevés-, természetesen a nevelésben ritkán tiltsunk, inkább választási lehetőséget kínáljunk fel, magyarázzunk, kérjünk, megbeszéljünk, menjünk elébe a rohamoknak, okosan és rugalmasan állítsuk fel a korlátokat, legyünk türelmesek, árasszunk nyugalmat, humorral, derűvel orvosoljunk, legyünk következetesek (legszigorúbb kitétel!!) soroljam még? Oké. Tehát, ha mindezen praktikákban mi, szülők bénák vagyunk, akkor ott a hiszti. Remek.

Aztán felcsapok egy másik könyvet, szeretem, de most legszívesebben a falhoz vágnám, valószínűleg azért, mert igazat mond:
"A gyermeki dacot a védekezés egy eszközének neveztük, amellyel a kicsik nevelőik hibái ellen tiltakoznak. (köszi, ettől jobban érzem magam) Ha így nézzük, akkor a dac a töretlen akaraterő jele. Másrészt a lázhoz is hasonlítottuk, és olyan figyelmeztető jelzésnek neveztük, amely idejekorán ráirányítja a figyelmünket valamely lelki zavarra. (na, most már tényleg szorongok) Ezáltal segít abban, hogy megkereshessük az okát és megtaláljuk az ellenszerét. Ám a dacnak egy harmadik feladata is van. Felderítő eszközként szolgál a kicsik számára, amelynek segítségével bemérhetik környezetüket, felmérhetik, hogy meddig mehetnek el, hol vannak a korlátok, amelyeken belül akaraterejük kibontakozhat" (személy szerint ez a legszimpatikusabb:)

No, akkor megint oda lyukadok ki, hogy valami bibi van bennem- mert az én kicsi Abigélem márpedig hisztizik! De ne menjünk még elébe a dolgoknak, mert volt Szirka bejegyzésében egy fontos mondat, amin évek óta gondolkodom még, és az valahogy úgy szól, hogy a természeti népeknél nincs dackorszak..
Azóta gondolkodom ezen, amióta a "rosszalvó" gyereke(i)men végigpróbált összes praktika nem segített, egész egyszerűen azért nem, mert ösztönösen, zsigerileg tiltakoztak mindenféle "aludj el kicsim" program ellen. A természeti népek ezt is megoldják- együtt alszanak. Nincs szoptatási gond, éjszakai felriadás, alvásproblémás gyerek. Nincs dackorszak, mert közösségben élnek, mert a nők együtt főznek, dolgoznak, élik a mindannapjaikat, perceiket a gyerekeikkel- kommunában, együtt, egymást segítve. Mindig van valaki, aki felvidítja a bontakozó akaratú gyerkőcöt a hisztiroham előtt (ami nem is létezik, mert miért is lenne-pontos helye van mindenkinek a közösségben) , mindig van ott valaki, aki jelenlétével, lényével lelki-érzelmi támaszt nyújt az anyának. Aki persze nem agyal olyan dolgokon, hogy nem tudta megírni az e-mailjeit, hogy el kell szaladni a postára csekket befizetni, és egy hónapja ki sem mozdult már otthonról, és milyen jó lenne beülni egy moziba, megírni a régóta esedékes esszét, és mittudomén..

Most nem kritizálok. Főleg irigykedem. Mert rettentő távol kerültünk egymástól- ami az individuális fejlődésünknek ugyan jót tesz, de jót tesz-e a lelkünknek? Vagy mindenki lelkének jót tesz-e? Persze én nem tudnék kommunában élni. Nem tűrném például, ha valaki (tapasztaltabb törzsi asszonyság:) állandóan belekárogna az én (egyébként cseppet sem tökéletes) nevelésembe. Nem tudnék élni bizonyos dolgok nélkül, bár ideig-óráig élvezném és jót is tenne..mert alapvetően a legtöbb civilizációs vívmányra szerintem baromira nincs is szükségünk.

De azért együtt alszunk- bár erősen hajlok afelé, hogy elérkeztünk arra a pontra, amikor már nem szükséges, nem jó- viszont az első évben szerintem ez a legkényelmesebb és legmeghittebb mindkét félnek. Szerintem. De ez csak egy vélemény a sok közül. Szoptatok is, sokáig- amíg öröm van benne, amíg szükségesnek tartom- Abigél esetében kezdem azt érezni, hogy ebből is kezdünk kifutni.
Mi van a daccal? Egy dolgot szeretnék átvenni a természeti népektől. Vagyis tanulni tőlük. A közösség erejének hatalmasságát. Azt az itteni kényszerű magányban teljesen világosan látom, mit és mennyit segít a nehéz pillanatokban, ha OTT VAN VALAKI. Nem kell felmossa a konyhát, megfőzze az ebédet, elvigye a gyereket (bár néha jó lenne), elég, ha csak OTT van. Ha lehet hozzá beszélni, ha lehet megbeszélni, kifújni, átadni, meghallgatni.

A dacos kitörések nagy részéről tudom, hogy nagymértékben az én fáradtságomnak a következményei. Meg biztosan nevelési hibáimnak is, de nagyon igyekszem következetesnek lenni:o)
Ma figyeltem meg többedszerre Annát, amikor is Abigél próbálgatott- jóformán egész délelőtt..és jóformán egész délelőtt üvöltött..Anna pedig így hallgatta meg a kiválasztott meséjét a kedvenc könyvéből, és így volt kissé mellőzve egész délelőtt- mert nem volt rá esély sem, hogy érdemében foglalkozzam vele. Mikor Abi kiadta a napi dühadagját, akkor Anna zokogásban tört ki, és dühöngeni kezdett- tulajdonképpen ezt szerettem volna én is tenni..általa láttam meg a saját érzelmeimet is, hogy mit vált ki belőlem Abigél viselkedése.
Én ebben a pillanatban szeretnék természeti asszony lenni, kiszaladni a patakra mosni, miközben gyerkő a nagymamával babot válogat..és nem számolni háromig magamban, majd fújni egyet, végigcsinálni a napot egyedül, lefeküdni, felkelni, végigcsinálni a napot egyedül, lefeküdni, felkelni..

Persze menthetetlenül civilizált nép vagyunk..a nagy szabadságunkért viszont vérrel is áldozunk.

Idevág Vonnegut egy írása,amit most nem találok, mert éjszaka van és álmos vagyok, ezért leírom inkább az egyik jó mondását- mert humorra feltétlenül szükségük van az anyáknak:

"A világ legjobb vicce

Azt álmodtam az éjjel, hogy flanelből sütött palacsintát eszem. Amikor felébredtem, a takarómnak csak a hűlt helyét találtam!"

K.Vonnegut-A hazátlan ember

Na, jóccakát mindenkinek!

Texasi élménybeszámoló 1.

2008-06-04T11:22:00.002-07:00

ide kattincsolj!

Aranymondások utazás közben

2008-06-02T20:22:00.000-07:00

Anna rendreutasít

Jaj, Abigél, fejezd már be az ordítást! Úgy sikítasz, mint a római pápa!

Abigél és Anna beszélgetése

Abigél elgondolkodva üldögél. Hirtelen megszólal:
-Anya Annát boltban vette. Vásárolta Annát a boltban. Kifizette Annát.
Mire Anna:
-Jaj, Abigél, miket beszélsz! Engem Anya megszült!!
Abigél hitetlenkedve és mérgesen:
-Nem! Kifizetett!
Anna egyre határozottabban:
-Nem! Engem szült, nem vett!
Abigél dacosan:
-De! Vett!
Anna harciasan:
-Nem! Szült!

..és így tovább a végtelenségig..

Utazás a gyerekekkel

2008-06-02T10:07:00.000-07:00

Huhh..Texas messze van..ha kitérő nélkül számoljuk, akkor kereken 18 óra az út, visszafelé beiktattunk egy kis vargabetűt is New Orleans felé, így ebből 20 lett..
Nem mondanám egyszerűnek a manókkal való utazgatást- de legalább ugyanennyire élvezetes is a dolog. Általános véleményem róla, hogy nap végére leginkább a szülők fáradnak el:o))
Mivel én nem vezetek, e nemes feladat Gáborra hárult, és szerencse, hogy vett egy navigátort (vagy mifenét, GPS-magyarul), így legalább nem tévedtünk el- lévén én teljesen értelmezhetetlennek tartom a térképeket (na jó, azért fejlődőképes vagyok)és ebben sem tudok neki érdemében segíteni. Rám hárult így a gyerekek teljeskörű szórakoztatásának feladata, ami most összevetve az eddigiekkel, meglehetősen sétagaloppnak volt mondható.
Szerencsére évről évre nőnek (mi lenne, ha nem így lenne?), okosodnak, egyre több minden köti le a figyelmüket, és újabban igazán jó cimborái lettek egymásnak- tehát nem kellett a teljes utat a két gyerekülés közé szorítva megtennem, mint eddig, hanem azért az anyósülésen is trónolhattam kedvemre.
Vittünk először is magunkkal egy remek találmányt, egy ölbe tehető, rajzolótáblát (mi mást? :)), rengeteg zsírkrétát, és a hosszú útra való tekintettel belecsempésztem néhány filctollat is (nem használjuk őket, nem szeretem, mert túl kontúrosak).
Rengeteg szebbnél szebb rajz született- no de egy idő után "uncsi" volt már rajzolgatni..kaptak a lányok egy lapot, és figyelniük kellett a madarakat odakint, aztán gyorsan lerajzolni őket..majd a piros autókat..majd a kamionokat..majd egyáltalán nem érdekelte már őket mindez..
No, akkor elő a könyvekkel..olvasás, meseköltés..bábozzunk az ujjainkkal, játsszunk el rövid mesét-te vagy a gomba, én a nyuszi..barkochbázzunk..ez volt az egyik legviccesebb rész, mert Abigél is barkochbázott velünk..járt az agyacskája, és nagyon ügyesen válaszolgatott, néha mondjuk elfelejtette, mire is gondolt, nyúlra vagy zsiráfra netalán...
Út közben kitaláltunk még valamit, Anna emlékkönyvnek nevezte el. Egy nagy füzetbe megírtuk-megrajzoltuk az utazás történetét. Anna saját rajzokkal illusztrálta a mesét, Abigél és én közösen készítettük el a képeket (majd feltöltöm őket). Amolyan Anna-Peti mintára készült mesekönyv lett belőle, csak saját rajzokkal és élményekkel ,nagyon szeretik.
No, hát ez az utazás idilli része- volt ennél kevésbé az is, de szerencsére hamar sikerült átlendíteni őket rajta. Éhesvagyokszomjasvagyokpisilnikellfáradtvagyokstb. például MINDIG van, de elég nagy naivitás lenne a részünkről úgy belevágni az utazásba gyerekekkel, hogy ezekkel nem számolunk előre..
Egyszóval jó volt, és élvezték az utat a lányok..mi is velük.
Képeket, élménybeszámolót töltök fel mihamarabb!

Hazaértünk!!!

2008-06-01T19:59:00.000-07:00

20 órás fárasztó zötykölődés után fáradtan és éhesen hazagurultunk Texasból..kipakolás, zuhi, fogmosás, és alszom is(na jó, még bekukkantottam a blogokra:-)))..a többiek épp horkolnak:))

Megerkeztunk szerencsesen..

2008-05-26T13:52:00.000-07:00

..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!

Sziasztok!

2008-05-23T20:54:00.000-07:00

Egy hétre elutazunk (Texas- lesznek képek is!:o))), de azért hébe-hóba "itt "leszek a blogon..
Szilda, kérlek írd meg az emilcímedet, hogy el tudjam küldeni a fotókat!!!
Mindenkit puszilunk, hamarosan jelentkezni fogunk!

Abigél kérdése

2008-05-23T14:20:00.000-07:00

-Anya! Hol van a "mi ez"??

..a kérdés találóan lefedi a mostani gondolataimat..például a hazaköltözés kapcsán is gyakran jut eszembe:-)))

Visszatekintés- Óvodai szereplés, alkotások

2008-05-22T20:03:00.000-07:00

Anna óvodai évzárójáról már írtam..
Sokáig tároltuk a falon a képeket, amelyeket az óvodában készített. Édesek, kedvesek, de lehet, hogy most megint nagyon kukacos leszek..
Előre szeretném bocsátani, hogy NAGYON HÁLÁS VAGYOK ENNEK AZ ÓVODÁNAK, ÉS AZ OTT DOLGOZÓ PEDAGÓGUSOKNAK, mert szerették, óvták, befogadták a gyerekemet, mert kedvességet és szeretetet kaptunk Tőlük..mert csupa lelkes, kedves, JÓ Embert ismertem meg itt,akiknek hálával tartozom! Ami ellen most kukacoskodom, az inkább módszertani jellegű dolog..ami még jobban megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy otthon a Waldorf-utat fogjuk választani..
Az itteni óvodában évi néhány alkalommal "önkénteskedni" kell, ez kvázi azt jelenti, hogy a szülő bemegy, és dadusnéniként funkcionál a nap folyamán. Igen költséghatékony megoldás, mert minden napra jut egy szülő-aki természetesen ingyen dolgozik ilyenkor-azaz nem kell felvenni dadust a gyerekek mellé az óvodának..a szülő pedig belepillanthat az óvodában folyó munkákba, láthatja, hogyan viselkedik a közösségben a gyermeke,stb..
No, egy ilyen alkalommal egy kreatív-projectben vettem részt..
Hm..túl azon, hogy fel volt rajzolva minden lapra egy előre megrajzolt madár, a színek is ki voltak készítve, milyenre KELL festeni a madarat. Az óvónéni be is mutatta..sárga a szeme, kék a tolla, narancs a csőre..Jajj, hol van itt a kreativitás?? A SZABAD alkotás öröme? Vagy a választás szabadsága? Persze, szerencsére minden madár azért másmilyen lett-hihetetlen, mennyire szét tudja feszíteni az egyéniség a korlátokat..15 féle előre rajzolt kék madár keletkezett narancs csőrrel, sárga szemmel..mint ahogyan mindenki másként néz ki uniformisban is..
Aztán előre gyártott színező lapokat kellett kiszínezni..Anna zöld arcot szeretett volna adni egy emberkének, de azt nem lehetett..mert zöld arcú ember NINCS!
Szegény Picasso vagy Chagall..mehetettek volna nyugdíjba mindketten ezek alapján..Zöld arcú ember IGENIS van! Például a Hollókirály című mesében, vagy amikor kékre-zöldre vált az ember dühében, vagy mittomén..
Egyszer láttam egy Anti-színező Könyvet..alkoss, szabadon..kötöttségek nélkül..DE jó lenne..legalább az óvodában..persze, könyv nélkül is lehet..homokba, hóba rajzolni..földre, téglával, krétával, üveggolyóból, homokból, festékkel, majonézzel tányérra..zöld fejű, piros fejű, akármilyen alakú csodát,olyat, amilyen a fejükben van..ami által megnyilvánulhatnak a gyerekek, ÚGY, ahogyan akarnak..hogy valóban KI TUDJÁK FEJEZNI azt, AMIT akarnak..
Jaj, nem bántani akarom én a MI óvodánkat..nem bántani a pedagógusokat..nem kukacoskodni, okoskodni, mittomén..csak kérni, vagy inkább bátorítani, hogy merjünk másképp is..
No, és itt van néhány fotó is..kiválogattam a képek közül LEGINKÁBB olyanokat, amelyekben szabad keze lehetett a lányomnak..helyes, édes mind egyébként..dekoratív, miegyéb..csak KÖTÖTT..ez vele a bajom..ha lehet ilyet mondani..
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anna IMÁD ilyeneket csinálni, és kellenek is neki a kézműves-jellegű fogalkozások, amikor is lepkét, akármit készít különböző anyagokból..vannak technikák, amelyek viszonylag kötöttek, de ezeken belül is olyan jó lenne szabadabban mozogni néha..
A festés, rajzolás viszont abszolút szabad kellene legyen ebben az életkorban, szerintem..
Na, mindegy, ez most kijött belőlem, és remélem, nem bántottam vele senkit..

Méregdrága játékok

2008-05-21T19:39:00.000-07:00

Újabban lépten-nyomon tündérházat építünk..mindenhol..játszótéren, homokban, "kiskertben" (ami erkély), lakásban..miből? Mindenből, amit csak találunk..
A "fő szentély" persze a kerti házikó, ide költözött be a "házi tündérünk". Amikor a lányok homokoznak, gyurmáznak, mindig Neki sütnek valamit, a kis házban aztán megterítik az asztalt (nagy kő, leterítve levél-terítővel), köré rendezik a székeket (tobozok) és már kezdődhet is a tündér-lakoma. Kis héjban vizet gyűjtenek, ez a mosdótál. Magokat gyűjtenek az éléskamrába téli eleségnek. Kőágyat vetnek meg, kavicspárnával, levél-takaróval a tündérnek. Botokból, kérgekből újra és újra átépítik a lakosztályt.
A minap találtunk egy igazi madárfészket (üresen), ez adta az ötletet, hogy tegyük a ház tetejébe. Anna madarakat szeretett volna bele, volt is néhány pomponunk, szemet, csőrt ragasztottunk rá. Ha már a tündérházba, akkor az évszakasztalra is tettünk, hiszen mindenhol kismadarakat látunk, figyelünk. Fűzfaágból kissé csálé fészket csináltunk nekik, és máris lehetett hordani a kukacot a madaraknak..

Valamikor olvastam a Momót (Michael Ende). Egy "meseregény", amely arról szól, hogy egy tiszta és szép világból hogyan tűnnek el alapvető emberi értékek, érzelmek..a "szürke urak" elkezdik lopni az időt, mindenkinek egyre kevesebb lesz belőle, és lassan elsivárosodik minden..
A kezdetekkor a gyerekek együtt játszottak a kis Momóval, egész nap, zuhogó esőben, különféle kitalált varázsmesét..Aztán amikor megérkeztek a "szürke urak" már csak beszélő Bibi bébi babákkal játszottak a gyerekek, amelyek előre gyártott sablonszöveget "mondtak"..

A regény ajánló versikéje így szól:

"Sugarad mindent fénybe von.
Honnan jön, nem tudom.
Olyan közelről s olyan messziről.
Neved nem ismerem.
Bárhonnan sütsz az ég felől:
Ragyogj, kis csillag, fényesen!"

(régi ír gyermekdal nyomán)

Játékok özönében

2008-05-21T06:37:00.000-07:00

A hét végén elkezdtünk szelektálni- mit vigyünk haza és mit ne..rengeteg felesleges dolog felhalmozódott, és szívem szerint nagy részétől mindenféle lelki trauma nélkül megválnék. Nagy részüket úgy tűnik, sikerül elajándékozni.
A legnagyobb bajom a játékokkal van..nem szeretem, ha "sok" játék halmozódik fel, mert egyrészt semmi szükség rá, másrészt a legjobban mai napig a botokkal, kövekkel, vízzel játszunk..de azért lett, sok..Sokat kaptunk, sokat vettünk. Itt nagy hagyománya van a garage sale-nek, ami egy remek ötlet, a kidobásra ítélt cuccaikat értékesítik így emberek, fillérekért..mindenki jól jár, vettünk itt már fakirakót 25 centért például..sajna sok olyan cuccunk is van, amivel "nem értek egyet"- műanyag prüntyögő játék, műanyagfejű baba, plüssdögök-ezeket mind kaptuk és mind kedves emlék emiatt, de jórészüket az első örömroham után "elpakoltam"..Tudom, hogy sokan felszisszennek erre, de nem akarom ilyen játékokkal bombázni a lányokat, ha lehet..
Annának 3.szülinapjára varrtam egy babát, igaz, hogy kissé csálé lett, meg azóta ki is szakadt, koszos, miegyéb,..de..ezerféleképp használja, imádja, mert ilyen "csak neki" van az egész világon!
Szóval, bevontam a lányokat a szelektálásba..és megdöbbentő, elővettem az eltett prüntyögőket, nagyszemű kócbabákat, és világfájdalom és minden különösebb kötődés nélkül dobták bele a zsákba..alig maradt vackunk..jó érzés volt, mert stresszeltem tőle egy kicsit, mi lesz, ha meglátják őket..fog-e fájni, tudnak-e különbséget tenni értékes és értéktelen között?
Leszedtük az óvodában készült alkotásokat is a falról, hiszen vége az óvodának..láttuk az egész évet, együtt a falon, de most búcsút mondtunk..kiszedtük a "fontos" rajzokat, a többit együtt dobtuk ki, előtte azért lefényképeztük..maradjanak meg valahol a gépen..
A válogatás után olyan "más" hangulatunk lett, csupasz a fal, kevesebb a játék, mégis jobban tudnak játszani! Viszont ígéretet tettem: hazautazás előtt varrni fogok nekik két "barát-babát", akik velünk utaznak haza és velünk maradnak mindvégig..huhh..csak a varrógépet kellene megcsináltatni hozzá..

Főzés, recept, hajtépés

2008-05-19T16:14:00.000-07:00

Ma itt volt Andi. A lányok épp vitatkoztak. Ő ekkor szóba hozta a blogot-és ez egy jó tükör volt, mert talán sokan így láttok, pedig nem így van:-)..hogy nálunk mindig minden idilli és pihepuha, lepkeszárnyú kreatívkodással, romantikus filmbe illő sétákkal, esős ugrabugrákkal telnek a napok. Nem. Remélem, nem gondoltátok, hogy így van. A lányok sokat veszekednek, Abigél épp dackora teljében, bontakozó és elég erős akarata nap mint nap tombol, néha váratlan kitörésekkel "szórakoztatja" a családot. Én is gyakran vagyok fáradt, inkább többször, mint kevesebbszer. Ordítani is szoktam.

DE..eszembe jut erről egy beszélgetés a fotózásról. Számtalan megrázó képet lehet készíteni a világról, figyelemfelhívó jelleggel, bemutatva, milyen "rosszul is élnek mások"..nyomornegyedekről, nélkülözésről, betegségről. Ugyanakkor a világ tele van apró kis csodával, ami mellett elsétálunk..miért nem ezekre összpontosítunk inkább?
Amikor Anna pici volt, akkor sokat masszíroztam..Leboyer Shantala című könyve nagyon megfogott, ugyanis egy olyan technikáról ír, melyet egy mozgássérült (nem emlékszem pontosan..) indiai asszonytól tanult, aki egy kalkuttai nyomornegyedben élt..mégis megkapó volt látni a szegénység és a nélkülözés közepette hogyan nyúl a babájához, milyen természetességgel, könnyedséggel.
Ezt tapasztaltam Peruban is- a legdrámaibb szépség sokszor ott virágzott, ahol a legnagyobb nyomor volt látható.
Talán egy kicsit szélsőséges a példa..
De gyerekeket nevelni valóban nem egyszerű..és néha az ember a haját tépi tőle, fárasztó, embert próbáló..CSAK erre fókuszálni viszont nem akarok..nem szeretnék..nem tudok..
Ha a mai napunkat ebből a szemszögből nézem, akkor például tök sokszor perlekedtünk- de hiszem azt is, hogy ez is jó valamire- leginkább arra, hogy megtanuljunk együtt élni minden új pillanatban..és igen, ma is borotvahaboztunk..ez volt a kellemes rész:-) Utána feltöröltem az egész étkezőt.

És ezért is szeretek főzni velük, mert ugyan háromszor annyi időbe telik és hatalmas káosz a vége- és persze nem minden nap, és nem állandóan tesszük így, de sütikészítés esetében pl.mindig együtt- de tök jó élmény is!!

Kapcsolódván pedig a sütéshez és a képekhez a receptet itt találtam, és túlzás nélkül mondom, hogy "majdnem" egyedül dobták össze a lányok a finom uzsit (közben néhány tofudarabkát elmajszoltak juharsziruppal:-))..Persze az igazság-oldalhoz hozzátartozik, hogy fél órát súroltam utána a konyhapadlót, no de mindegy:-)

Tapicskolás-varázsélmények

2008-05-18T17:44:00.000-07:00

Az utóbbi három hét meglehetősen esős-borongós-hideg volt..és hát Apa sem volt itthon..kimozdulni sem nagyon tudtunk..így megpróbáltuk a napokat "feldobni" mindig egy kis "extra őrültködéssel"..
A lányok nagyon szeretnek festeni, rajzolni, és valljuk be őszintén, én is imádom az ilyen jellegű foglalatosságokat, ezért nagy öröm nap mint nap leülni velük, és újabb és újabb dolgot alkotni közösen, mellettük festeni, vagy csak figyelni, fotózni őket, ők hogyan teszik.
Azt hiszem, nem írtam még, de nagyon fontosnak tartom, hogy ne legyen semmi sem "direkt", úgy fessenek, kevergessenek, alkossanak, ahogyan nekik tetszik.
Talán még kötetlenebb műfaj igen szakszerűen megfogalmazva a "tapicskolás". Hihetetlen nagy élmény, amikor az alkotásban nem csak a szem és kéz vesz részt és az ecset a "közvetítő közeg", hanem szó szerint "kézzel alkotunk".
(Most nem az ujjfestésre gondolok, de majd egyszer arra is szeretnék itt sort keríteni..)
Számtalan érdekes, izgalmas művészi lehetőség rejlik különböző anyagokban: festékkel elkevert meleg tapétaragasztóban való matatás (ezt még nem próbáltam a gyerekekkel, csak nekem vannak élményeim), illetve a képeken illusztrált kukoricaszirupban, kukoricakeményítőben és haj-illetve borotvahabban való tapicskolás.
A kukoricaszirupos dolog az eső miatt "jött". Kék festéket kevertünk a szirupba, és elindult a kenegetés, festegetés, ragacsolás. Érdekessége, hogy amikor "megszárad" (teljesen soha), fényes és csillogó felületű marad, akár az eső. Abigél kérésére felhőt is rajzoltam a kék papírra, amire kente- bár nem nagyon szeretem a kontúrozott rajzokat..szerencsére őt sem gátolta a felhő képe az alkotásban.
Egy másik nap kukoricakeményítőt kevertünk össze langyos vízzel, és így egy nagyon érdekes tapintású dolgot kaptunk. Olyan gyurmaszerű, szilárdnak tűnő "valami" lesz belőle, amely igen csalóka, ha meg akarod gyúrni, hirtelen folyóssá változik, de közben az ujjaid között mégis kemény marad..nagyon nagy élmény volt folyatni, gyúrni, figyelni.
A habos "festés" a kedvencem. Engem ugyanis egy kicsit a zen filozófiára emlékeztet. Percek alatt lehet varázsolni, aztán percek alatt el is tüntetni az alkotást- benne van a pillanat varázsa, szépsége, múlandósága és az alkotás öröme és spontaneitása egyaránt. Egyszer láttam egy boltban egy zen "rajzolókát" egy spéci kis táblára kellett vízbe mártott bambuszecsettel festeni. Mire kész lett a kis kép, már kezdett is felszívódni, így gyönyörködni benne csak az apró, félkész pillanatokban lehetett..gyönyörködni az alkotásban magában a mű helyett..lenyűgöző.
Egy érdekes kézműves könyvben találtam egyszer egy klassz dolgot: virágokkal díszített fagyasztott tálacskát, amelybe hűtött desszertet lehet tenni. A tálacska szobahőmérsékleten csak percekig "bírja", aztán potyogni, olvadni kezd..de a pillanatnyi varázs megmarad..erre kell odafigyelni..
Anna természetesen királylányokat rajzolt a habba, újra és újra, Abigél pedig napocskát. Én pedig figyeltem őket, és arra gondoltam, milyen jó lehet gyereknek lenni, amikor ezek a varázsélmények egész lelkünkre hatnak, kikapcsolva minden gondolkodást.:o)

Néhány paparazzi fotó a lányokról

2008-05-17T20:25:00.000-07:00

Lejjebb pedig egy Anna-történet..
Később bővebben, de most aludni megyek! :-))
Jó éjt-szép napot!

Anna aranyköpése

2008-05-17T18:22:00.000-07:00

Ma délelőtt Andiéknál voltunk. A sztorit csak másodkézből ismerem, de így is vicces. Andi valamit kért a nagyobbik lányától, Jankától (aki egyébként 13 éves). A "feladat" valami egész egyszerű "hozd ide"-szintű dolog volt, nem a lakás teljes felmosására vagy neadjisten szeméthordásra vonatkozott..Anna mindenesetre őszinte csodálkozással (és gondolom kis megrökönyödéssel) kérdezte meg Anditól:
-Andi, te dolgoztatod a gyerekeidet???

Jó híííír!

2008-05-16T17:58:00.000-07:00

-Megérkezett Gábor!
-Nemsokára tengernyi új kép lesz a blogon! (szám szerint 477-et készítettem az elmúlt három magányos hétben)

Tündérek

2008-05-14T18:17:00.000-07:00

A tündérek nem csak a mesés estéken látogatnak el hozzánk, de egészen lüktető kapcsolatban állnak napközben is a gyerekekkel. Áprilisban rengeteget ültettünk- a kis növények már elkezdtek kibújni, a zöld levelek között felbukkantak a bimbók is, melyekben mind-mind egy virágtündér lakozik. Tündérek jelennek meg a rajzokon, tündérek hozzák el az évszakokat. Az időről időre megújuló évszakasztal mindig rejt tündéreket, tavasztündért, hóvirág-tündérkét, a sétáinkon gyűjtött faágak mögül manók kukucskálnak ki apró fejecskéikkel.
Tavaly készítettem négy kis tündért, ők hozzák hozzánk az évszakokat. Az "alaprecept"- azaz hogy hogyan készülnek a kis tündérkék- ,Salley Mavor könyvében található, akit érdekel, majd részletesebben leírom, hogyan készülnek- mert nálunk ez a könyvecske egyelőre nem kapható. Az alap igen egyszerű, ám időigényes, de csak a szárnyaló fantázia szabhat határt, milyen tündérkéket varázsolunk a gyermekeinknek..
Készítettünk a kertbe egy kis tündérházat is, ide költözött be a láthatatlan házi tündérünk, ezért minden nap illő fogadtatásban részesítik a lányok: sütit sütnek neki, friss virágokat tesznek a kertjébe..Felfedeztem egy kis könyvet a tündérház-készítésről, mintha csak a kérdéseimre jött volna fentről valamiféle válasz- kíváncsian várom, milyen ötletek lesznek benne (megrendeltem:))..
Amikor Abigélt vártam, készítettem neki szivárványszínű selymekből egy kis tündéres forgót az ágya fölé, ezen csillant meg a nap és játszott mindenféle színben- percekig gügyögött hozzá..olyannyira megszerettük, hogy azóta is a hálószobában lóg.
No, valahogy így vagyunk mi a tündérekkel..
Bárcsak olyan szépen tudnék rajzolni, mint Brian Froud, aki az egyik legnevesebb "tündérológus" rajzoló, és akinek a képeit mi is gyűjtjük, szeretjük..
Lepkeszárnyú szép napot kívánunk! :o)
..és elnézést a nem túl jó minőségű képekért..

Királylány a rajzokon

2008-05-13T18:33:00.000-07:00

Anna újabban megállás nélkül királylányokat rajzol. Egyik szebb, mint a másik, egyre jobban kidolgozottak, egyre színesebbek. Egyik-másik érdekessége, hogy az előre megrajzolt babának papírból saját készítésű ruhát, koronát, kötős cipőt vágott és ráragasztotta. Ilyesfajta ötletek egyre gyakrabban pattannak ki a fejéből, van, hogy csillámporral is megszórja a ruhát, van, hogy anyagdarabkából készíti el, van, hogy pomponokat és ki tudja még mi mindent ragaszt rá. A legújabb képeken a királylány egyszerre tündér is, varázspálcát tart a kezében. (képeket még nem tudok feltenni...)

S hogy miért királylány? Természetesen most jár Anna a nagy "tündérmesék-korszakban", de ennek is megvan a pszichológiai háttere, miértje.
Nagyon szeretem Molnár V. József könyveit, az 'Ég és Föld ölelésében' című munkájában egy teljes fejezetet szán a királylányoknak.
Tapasztalatai szerint a 6-7 esztendős lányokban megnő az eredendő, "lelkükben fészkelő anyaság iránti szűz vágyakozás". (Anna 4 és fél éves, de nagyon sok megnyilvánulásában kifejezésre jut ez az anyaság iránti ösztönös vágy, ez nem csak a babák dajkálásában nyilvánul meg, de az érdeklődésének középpontjában is most a szülés-születés, csecsemőgondozás áll). A királylány-alak gyakran földig érő haja azt az ösztönös gondoskodó szeretetet szimbolizálja, amellyel az anya előbb az anyaméhben, majd később a születés után öleli körül gyermekét. A korona a "szűz anyaságra" utal- az anyaság szentséges voltára. Erre a szentségre utal a földig érő szoknya, az azon ékeskedő díszek, Nap, virág, kereszt szimbólumok is (gyakran a koronát kerekített vonalakkal rajzolják- mintha tápláló anyamellek lennének)
Ez a kettős anyaság jelen van őshitünkben, a Boldogasszony képében.
A gyerekek tudattalanul mindig önmagukat formálják meg ebben a királylány-képben, ezért is fontos jelzés, milyennek ábrázolják rajzaik királylányát. A rövidebb haj, kidolgozatlan szoknya-ruha például utalhat arra, hogy az előttük álló anyaminta nem ösztönösen gondoskodó. A királylányt körülvevő környezet, a pillangók, nap, madarak, virágok, kék ég, glória mind-mind az anyaság szent szimbólumai, az anyai jóság, szeretet kifejezésének eszközei.
"A királylány alak, az anyaságot örökkön óhajtó szentséges nőség egyben 'életfaképlet' is. Az életfa képzete, képe, képlete ősidőktől meghatározó eleme a szerves műveltségnek:szerkezete, gyümölcse az élet teljességét kínálja, adja...."

Évszakok, hónapok

2008-05-12T17:06:00.001-07:00

Az elmúlt napok paprikás bejegyzései után visszatérek a magam "normális" csapására. Sajnálom, nem akartam senkinek "rossz szájízt" szerezni, egyszerűen úgy éreztem, hozzátartozik a valósághoz, hogy kiírjam magamból az érzéseinket..

Nemrég Tracynél és családjánál jártunk. Két éve tervezem, hogy megcsinálom az "év-fát", de egyik évben sem tudtuk, mikor megyünk haza, ezért nem fogtunk neki. Tracy otthonában azonban láttunk egyet, és szeretném megosztani az ötletet Veletek, mert nagyon, nagyon tetszik!
Hatalmas csomagolópapírból egész falat beborító fát készített, 12 vastag ággal. Az ágak szimbolizálják a hónapokat, a levelek a napokat. Január elsejétől december 31-ig minden nap kivágnak és megfestenek egy levelet, amelyet felragasztanak a "hónap-ágra". Tracy külön ötlete volt, hogy az egyes leveleket hangulatuk, az időjárás és az aktuális ünnep szerint festik meg, így lett egy borús nap levele sötétkékes-lilás, a húsvété akár egy hímes tojás, az esősé áttetsző kék, a naposé sárga, stb. A fa csodaszép, hiszen napról napra szépül, épül, és a gyerekek hihetetlenül élő, lüktető kapcsolatban élnek így a természet-év körforgásával.
Az alapötlet egyébként ebből az általam is sokat forgatott könyvből való.
Tavaly sokat gondolkodtam, mivel is helyettesítsük az év-fát, hiszen bizonytalan volt, mikor térünk haza, és nem akartam úgy elkezdeni, hogy talán nem fejezzük be. Négy nagy ív csomagolópapírt ragasztottam a falra, ezek voltak a tavasz-nyár-ősz-tél. Minden lapra került évszaknak megfelelő versike, családi képek kerültek rá, melyek egyértelműen az adott évszakra jellemzőek (pl. Anna a medencénél, szánkózós képek, őszi levélben fetrengősek), és készítettünk közösen minden évszakhoz egy általános rajzot, amit ebben az időszakban csinálni szoktunk. Nyáron pl. sütögetni, labdázni, kirándulni, stb. A lap nagyobbik fele azonban megmaradt a gyerekeknek, ők minden nap rajzoltak valamit rá, ami az adott napra, évszakra, ünnepre volt jellemző. (akkor még irka-firka, de számtalan jelentéssel bíró mű került fel ide, lufieregetés, tojásfestés, stb.)
Készítettünk ezen kívül hónap-lépegetőt, ami mindig egy hónapra szóló kis naptár volt, és Anna és Abi képe vándorolt rajta. Ezen előre vagy utólag bejegyeztük, mi történt aznap velünk, vagy mi fog történni.
Ugyan január messze van, de remélem, hogy az ötlet tetszik Nektek, és örömmel fogtok festeni, ragasztani Ti is! A hónap-lépegetőket pedig bármikor el lehet kezdeni :)
Szép napot!

Néhány gondolat a hazatérésünkkel kapcsolatosan

2008-05-11T12:30:00.000-07:00

Sajnálom, ha túlságosan őszinte voltam..de tovább nem tudom magamban tartani, mert kapunk hideget-meleget..és mert nagyon nehéz menni és maradni is..Itt elolvashatja az, akit érdekel.

Óvodai évzáró

2008-05-09T19:35:00.000-07:00

Ma volt Anna utolsó óvodai napja. Heti két alkalommal járt egy pici, családias, keresztény szellemiségű óvodába, amelyet nagyon szerettünk, bár sok ponton ellenkezett az én világnézetemmel- mégis..ahol szeretettel veszik körül az embert, és lelkes, gyerekszerető pedagógusok dolgoznak, ott csak jó lehet..még ha olykor másképp is gondolkozunk. Sok minden más mellett ez is egy tanulság volt itt nekem- nem fontos, hogy MINDIG olyan emberek között legyünk, akikkel hasonló a világnézetünk, sőt..talán akkor kezd az ember leginkább szeretni, amikor elfogadja a másikat olyannak, amilyen, még akkor is, ha ő másképp gondolkodik. Ilyen volt ez az óvoda is..másképp gondolom, de lehet másképp is- jól.
És miért nem Waldorf? Mert sajnos Indiana államban nincs, csak kezdemény, az is órákra innen..
A nap végén volt egy kis ünnepség, amikor is a gyerekek előadták az összes(!!) mondókát, verset, dalt, amit az óvodában ez év során tanultak..rengeteget.. (kicsit "vizsgajellegű" volt, de nagyon édes, volt benne magnóról lejátszott dalocska is, amire a gyerekek táncoltak- ettől borsóztam, de a gyerekek többsége valami hihetetlen derűvel ugrált a zenére, és ezt jó volt látni..) Meglepett, hogy Anna mennyi mondókát, verset ismer, tud, szeret, és az is, hogy elő is adta őket!!! Mert hát komoly szorongás számára az angol, és a szereplés is, idegenek előtt nagyon zárkózott..az első sorban ültem le, vele szemben, és végig vigyorogtam rá- végigénekelte az egészet..és ez olyan jó volt!! Megtört a jég, nem szorongott, nem harapta a kezét, hanem "elvegyült", talán először, mióta itt vagyunk. Nagyon büszke voltam rá!!! Nem az elvegyülés miatt, hanem évekig nagyon bántott, hogy nem találja itt a helyét, hogy szorong, hogy fél az idegen ajkúaktól. Nagyon jó volt látni Őt felszabadultan énekelni!
A csatolt képek régebben készültek az óvodában, (az egyiken a hagyományos amerikai eskü látható) egyelőre nem tudok képet lementeni a gépről.
Szép hétvégét mindenkinek!

Esik eső, fúj a szél

2008-05-08T19:05:00.000-07:00

Ma egész nap zuhogott, mintha dézsából öntenék. A napunk viszont egészen vidáman telt. Mániákus "levegőzők" lévén egy "kis" zuhé nem állhatott az útjába a napi "kötelező" sétának. Meggyőződésem, hogy minden nap szükség van friss levegőre, akár esik, akár fúj, akár fagy, és bátran neki is szoktunk vágni a sétának, minden nap. A gyerekek egyébként ösztönösen örülni tudnak mindennek, ha kellő "felvezetést" csinálunk hozzá, akkor jó móka lehet az esős séta. (..és most ezen a ponton megkövetem magam, mert Abigél NEM szereti a hideget, sőt, mi több, utálja a telet, de ennek ellenére persze szegénykémet kihurcolásztam télen is egy kis fagyos mókára..és második életévének végére egészen belejött, februárban már a havat is hajlandó volt megfogni, megkóstolni, kis homokozóformából "hóteknőst" önteni. Ez nagy lépés volt:))
No, tehát, ma felkerekedtünk, esőkabát, esernyő, bot, amivel tócsát lehet kavarni, esős dalokkal és mondókákkal a fejben, hogy kiruccanjunk, és meglátogassunk egy kedves családot- akik után fájni fog a szívem, ha hazaköltözünk, bár 3 év itt-élés után csak most "fedeztük fel" egymást. Út közben megcsodáltuk a megannyi esőcseppet a leveleken, tocsogtunk tócsában, néztük az esernyő tetején sorakozó megannyi esőcseppet- jó móka volt.
A családnál még inkább..Tracy színházban dolgozott, remekül énekel és játszik különféle hangszereken, emellett ő is mindenféle pihepuha babát varr manócskáinak "szabad" idejében. Ráadásul férje indiai, aki felvásárolta a fél boltot nekünk, és banánkenyeret sütött- mert Indiában az a szokás, hogy a vendégnek Istenhez méltó kiszolgálás jár..jaj, nagyon jó volt..
Készítettünk só-liszt gyurmát, és a gyerekek végeérhetetlenül gyúrták, lapították.
Majd Tracy előszedte a pasztellkrétáit, amelyek egyszerűen varázslatosak, jobbak bármilyen zsírkrétánál, még az olyan nagyon szeretett és használt Waldorf-krétákat is felúlmúlják bizonyos szempontból. Hatalmas lapra vibráló színeket rajzoltak, majd a kis ujjacskáikkal szétkenték, keverték a színeket- nézni is gyönyörűség..

No, nem is borzasztó, ha esik az eső,nem?...
Felbuzdulva egyébként a sétán, délután még kétszer rohantak ki eszeveszetten az ömlő esőbe- ma négyszer öltöztünk át- és fetrengtek a vizes fűben..a szomszédaink pedig elképedve bámultak ki az ablakon, hogy mi történik odakint..
Tartottunk egy "esőcsepp-számolást", könyvtárba menet előtt kitettünk egy üveget, hogy meddig fogja megtölteni az eső, mire visszaérünk (túlcsordult), és "beavattunk" néhány régi festményt is- a kész, száraz festménnyel kirohantunk az esőbe, és pár másodpercig hagytuk, hogy essen rá- majd beszaladtunk- ha megszárad, teljesen másképp néz ki.

..és még nap végén egy órát vásároltam is EGYEDÜL Andi jóvoltából..Szeretem az esőt!!!!!!!!! :-)

Szivárvány

2008-05-07T18:43:00.000-07:00

Gondoltam, jelentkezem, mielőtt mindenki azt hiszi, hogy a tegnapi nap után kiugrottam az ablakon :D
Nem ugrottam..Nagyon jól esett a biztatás, ma nagyszerű napunk volt az eső ellenére, a lányok szabadok, kedvesek...újra beindult a kreatív-gyár (mert tegnap ugye nem igazán pörgött a gépezet:)), egész délelőtt tavaszi fákat ragasztottunk Abigéllel, rengeteg képet készítettem, de sajna, amíg a családfő Magyarországon tartózkodik, nem tudom őket lementeni a gépre, így közzétenni sem. :( (kivételesen nem azért, mert analfabéta vagyok hozzá, hanem azért, mert a laptopján van a program) Viszont, 2 hét múlva egész kreatív arzenállal tudok majd Nektek kedveskedni :)! (addig is, igyekszem régebbi képekből válogatni)
Festettünk esőt és szivárványt is, tekintettel a mai napra, de hogy ne legyetek kép-telenek, elküldök nektek néhány szivárványmanócskát, amelyeket még tavaly varrtam az éjszaka leple alatt, hátha kedvet kaptok hozzá, és elkészítitek őket Ti is!
Este kaptam egy "vérátömlesztést" is Anditól, vigyázott a lányokra, amíg angolórám volt, ez is jól ment, huhh..jól vagyunk! :o)

Legvégül egy idézet- régóta szeretem :)

"Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell."
(Rudolf Steiner)

Anyák Hete és rossz hangulat

2008-05-06T15:46:00.000-07:00

Azt hiszem,ma nagyon időszerű volt mindaz, amit az Anyák Hetével kapcsolatosan leírtam. Ma Tollpihe egyik bejegyzése megragadott- egy rossz napjáról írt..Kell-e ilyeneket kitenni a blogra?
Újraolvasva mindazokat, amiket írtam,a mi blogunkon minden olyan cukorhabosnak tűnik, festünk, főzünk, biciklizünk, élményeket gyűjtünk..de azért nem minden ilyen ideális, mielőtt komoly szorongásokat okoznék a gyakorló anyukáknak.
Leírom hát akkor a mai "rossz" napomat, kifújom magamból, és el is engedem.

Gábor második hete van Magyarországon, mi egyedül vagyunk. Nem ragozom, kimerítő, szusszanásnyi pihenő nélkül a manókkal, autó, kimozdulási lehetőség nélkül, minden egyes percben jelen lenni, helyt állni, megállás nélkül..szerencsére párszor találkoztunk Andiékkal, pár órára, jól esett, hogy nem voltunk egyedül, de igazság szerint már nagyon fáradt vagyok.

Ma reggel elhatároztuk, hogy enyhítünk ezen, áthívtunk egy amerikai családot, akiket a játszón ismertük meg, azaz találkoztunk már velük párszor. Előtte felkészítettem Annát és Abit, hogy angolul fog folyni a társalgás- mivel ezt ők meglehetősen nehezen tolerálják, lévén nem értik a nyelvet. (nehezen? sikítanak, olyan dolgokat tesznek amerikaiak jelenlétében, amivel tudják, hogy bosszantanak, stb.:))
No, délelőtt együtt voltunk velük, Abigél szinte folyamatosan sikított és szopott, illetőleg végig a kezemben volt. Anna nagyon ügyesen játszott a vendég kislánnyal, és nagyon igyekezett szociális lenni. Közben a telefon végeérhetetlenül csöngött, Gábor bejelentette, hogy még egy hetet maradnia kell (mondanom sem kell, hogyan hatott ez rám), jelentkezett ingatlanirodától elkezdve motorbiztosítón át mindenki, majd újabb telefon, hogy a cég mégis máskor szeretné, ha végleg hazaköltöznénk. Közben a vendégünk folyamatosan beszélt, Abigél folyamatosan sírt és szopott.
Mire elmentek, már belecsúsztunk a lányok alvásidejébe- Abigél szinte verte magát a földhöz, és Anna is oly mértékben elfáradt az egész napos háziasszonykodástól, hogy zokogásban tört ki.
Nagy nehezen elaludtak, ekkortól szinte folyamatosan csöngött újra a telefon-skype, míg ki nem kapcsoltam mindkettőt. (előtte felhívtam Andit egy kis lelki segélyért)
Összeszedtem a tornádósújtotta területre emlékeztető lakást, ettem egy kicsit, majd ébredtek a gyerekek.
Pár óra meseolvasás, narancslé-facsarás után azt hittem, talán vége a mai megpróbáltatásoknak. Néhány dologra szükségem volt a közeli boltból, elbicikliztünk odáig. Az utánfutóban szinte végig tépték a lányok egymás haját, és sikítottak, de mire odaértek, szerencsére kibékültek..A bolt előtt Abigél levette a szandálját, és elkezdett sírni, hogy nem akarja felvenni. Gondoltam, rendben, végül is meleg van, legyünk rugalmasak. Volt még ezenkívül rajta egy hatalmas póló, amely eltakarta a rövid sortját- de mivel Kisvakondos póló volt, és kedvenc, ez a tény nem túlzottan érdekelt.
A boltban elkezdődött a mizéria. Mivel a lányok természetesen nem így képzelték el a délutánt, hogy kenyeret fogunk venni..és egyébként is..tologassuk bele a bevásárlókocsit a mélyhűtőpult előtt álló bácsi farába..és ezt kérek, azt kérek, vegyél fel, nem így, nem úgy,szopizni akarok ...közben igyekeztem bevásárolni, és nem elfelejteni, miért is jöttünk ide...Végül "lekenyereztem" őket két töret olasz kenyérrel, és egész rendben zajlott minden...egészen addig...amíg Abigél dobálni nem kezdte a kenyeret..majd újabbat és újabbat kért..próbáltam szelíden elmagyarázni neki, hogy ez így nem igazán megy..de egyre jobban behergelte magát- és előadta a szokásos "nagyhisztit", mikor is a földön pörög, és üvölt (teszi mindezt úgy, mintha legalábbis ölnék).
Ilyenkor több megoldás lehetséges. Ha azonnal kiemelem a helyzetből, akkor talán abbamarad a hiszti, de ez nagyon ritka. Itt erre nem igazán volt esély. Be szokott még jönni, az "elmentünk, gyere utánunk", közben úgy tenni, mintha nem is figyelnék- általában 5 perc alatt megunja a sírást, és mosolyogva feláll. Két soron keresztül üvöltött, én közben előrementem , és a szemem sarkából figyeltem, közben úgy tettem, mintha ruhát válogatnék. Természetesen egyre több szem szegeződött ránk.
Ekkor odalépett hozzánk egy hölgy, és minősíthetetlen hangnemben kezdett el üvölteni velem, mire a Target szinte összes vásárlója odabámult. Hogy mit képzelek én, nem foglalkozom a gyerekemmel, aki rendesen fel sincs öltöztetve, hiszen sem nadrágja, sem cipő a lábán, micsoda gondatlan anya vagyok, aki előre rohan, miközben a gyereke utána sír, én pedig nyugodtan válogatom a ruhákat, mit képzelek magamról, hogy a magam önzése miatt mások nem tudnak nyugodtan vásárolni, én utolsó, rohadék, szemét, felháborító nőszemély..
Egy pillanatig úgy éreztem magam, mint egy kamasz, akit lehordanak valami olyan dologért, amit nem követett el, és esetlenül áll, és már maga is elhiszi, hogy igen, ő valóban mindaz, amit rátestáltak..és közben végigfutott rajtam, hogy valóban, hány millió pedagógiai hibát követhetek el a nevelésem során, és lehet, hogy ez is azok közé tartozott, és valóban, mit is képzelek én magamról..majd az elképedt tömeg láttán arra gondoltam, talán még a rendőrséget is rámszabadítják gondatlanság vétke miatt..aztán a még mindig ordító nőre, aki folyamatosan azt ismételgette, hogy még cipő sincs a gyereken...
Csendesen csak annyit mondtam, hogy "Asszonyom, Önnek sejtelme sincs arról, hogy én ki vagyok", megfogtam a gyereket- aki miután elérte célját (felvettem), szélesen mosolyogni kezdett, kirobogtam a boltból.
Út közben arra gondoltam, vajon tudja-e ez a hölgy, mit tett velem ezen a délutánon? Tudja-e, hogy 4 és fél éve szoptatok, és nem alszom, hogy egyedül vagyok a gyerekekkel, hogy a nap minden pillanatában óvom őket és féltem, hogy soha nem hagytam sírni őket, hogy "megtanuljanak" aludni, hogy rövidke éltük során még soha nem hagytam őket magukra 2-3 óránál több időre (és ezeket az alkalmakat is könnyű megszámolni)...számos hibát elkövetek, mert emberből vagyok..számos esetben cselekedtem rosszul, voltam türelmetlen, borultam ki, kiabáltam már velük néha kicsiségek miatt..ez igaz..
Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy mint mindennek, ennek is van egyfajta üzenete..leginkább az, hogy lélegezz..könnyedén..nem baj, ha táncolnak a fejeden, nem baj, ha a napod minden perce telített és önmagadra soha sincs időd, leszámítva az éjszakákat..tedd mindezt könnyedséggel, hiszen ez a dolgod most és valójában élvezed..és ha egy pillanatra is meg akarsz erről feledkezni, majd megteszik mások, hogy emlékeztessenek rá :)..és valójában jó így, ahogy van..hiszen ettől vagy boldog, ettől vagy teljes, akkor is, ha néha a fejed vered a falba, akkor is, ha néha közel állsz ahhoz, hogy feladod.
Jól kibőgtem magam, aztán megölelgettek, és természetesen a nap folyamán már nem volt több vita..és jó is így..vége van, holnap új nap, új kihívás, új élet :)

Ismét-ismét-ismét Conner Prairie

2008-05-05T18:00:00.000-07:00

Több okból is ez a kedvenc helyünk. Az egyik legnyomósabb, hogy nagyon közel van hozzánk, és biciklivel el tudom oda vinni a gyerekeket. (aki nincs annyira "képben" velünk kapcsolatosan, Indiánában, sőt Amerikaszerte nem igazán vannak járdák, minden nagyon messze van, és szinte mindenhová autóval lehet csak eljutni. Én nem vezetek..ezért a pár utcás lakóparkunkban meglehetősen bezárva érzem magam- de ha kisüt a nap, és legalább már 0 fok van, felpattanok a biciklimre, így néhány helyre el tudok jutni- szigorúan csak a közelben..Hogy miért nem vezetek, arról regényt lehetne írni, de annak örülök, hogy nem szennyezem legalább a környezetet-egyelőre.)
No, a másik ok, hogy nagyon érdekes "élő múzeum" ,több helyütt írtam már róla, itt is, és a másik blogon is. A lányok leginkább az állatokért rajonganak, számos kisbárány született a hét végén is (merthogy akkor is voltunk:), lehet kiskacsákat etetni, simogatni, sütit sütni az 1800-as évek konyhai eszközeinek segítségével, kötelet húzni, gólyalábazni, "korongozni", felsorolni is nehéz, mi mindent.
Ezúttal viszont nem egyedül voltunk, hanem elkísért bennünket Bence és anyukája, Kinga is, no és persze a pocakban ringatózó Annamari is velünk tartott- más választása nem lévén, és becsületére legyen mondva, igazán csendes volt mindvégig. A három manó viszont alaposan megdolgoztatott bennünket, délutánra már én sem tudtam, kinek is kellene az a bizonyos pihenő, nekik-e vagy nekünk:)
Fényképezőgép sajna nem volt nálam, bicikli, utánfutó, két gyerek, elemózsiás, kismaci, majom, váltóruha mellé már nem dobtam be a másfél tonnás gépet..de szerencsére Kinga jóvoltából gazdagodtunk néhány fotóval- bár sokat ő sem kattintott, mivel meglehetősen aktívak voltak a gyerkőcök.:)

Boldog "Anyák Hetét"!

2008-05-04T10:40:00.000-07:00

Ma van kis hazánkban Anyák Napja, második otthonunkban, Ámerikában pedig jövő vasárnap. Ezért önkényes módon elneveztem Anyák Hetének a két időpont közötti időszakot..
..és ezúton szeretnék boldog Anyák Hetét kívánni elsősorban az én anyukámnak és nagyimnak és minden anyukának, aki olvassa (és nem olvassa ) ezt a blogot!!!!

Az jutott eszembe, hogy ezen a héten igyekszem csupa olyan dologra gondolni majd, ami átsegít a hétköznapok néha csöppet sem könnyű feladatain. Nem mérgelődni például olyan dolgokon, hogy már megint tele a szennyeskosár, és hogy ugyan tegnap este húztam fel a tiszta ágyneműt, éjszaka telepisilte a lányom..hanem igyekszem örülni neki, hogy van, aki telepisilje. Vagy nem mérgelődni a napi főzésen (és közben persze morfondírozni azon, elegendő szénhidrátot, fehérjét, gabonát, gyümölcsöt, évszaknak, napnak, napszaknak megfelelő ételféleséget fogyasztottak-e, mostak-e utána fogat, stb.), hanem szeretettel elkészíteni, mert van kinek, és van, aki jó étvággyal megegye.
A frissen porszívózott szobában szétszórt csillámpor, a falra festett zsírkrétarajz, az asztalra kent ragasztó mind-mind azt jelenti, milyen kreatív gyerekeim vannak, és hogy mennyire ügyesek és találékonyak, miközben zuhanyzom. Tanúskodik erről egy tonnányi rajz, amelyből lassan öles könyvet lehetne fűzni..
Arra a halálmegvető bátorságra is büszke vagyok, amelyet gyerekeim a játszótéren tanúsítanak, még akkor is, ha kisebb-nagyobb szívrohamokat kapok közben..
És örülök minden egyes kőnek, botnak, kukacnak, csigának, toboznak, amivel felrakodva hazatérünk sétáinkból, mert látom, érzem, tudom, hogy észreveszik azt a megannyi csodát, ami a lábunk előtt hever, és amelyek mellett mi, felnőttek, már közömbösen sétálunk el.
Örülök, hogy veszekednek, és néha megtépik egymás haját, mert megadatott, hogy nem egyedül nőnek fel, és egymás mellett tanulják meg, alkalmazkodni és együtt élni milyen kompromisszumokkal, kihívásokkal, lemondásokkal jár, de ugyanennyi örömmel is.
Örülök, hogy néha úgy kell ordítanom, mint egy szamár- mert megismerem a saját határaimat, önfegyelmet gyakorlok, ha már végképp kimerültem, és nem utolsó sorban, minden veszekedés után van, aki megöleljen.

BOLDOG ANYÁK HETÉT!

Tavasz

2008-05-02T11:52:00.000-07:00

Végre kirobbant, végre virágos..
Az alábbi képek erről árulkodnak, mennyire harsogó és illatos tud itt lenni a tavasz.(az alsóbbak a régi gépemmel készültek, jobbak is)
S hogy mi mit teszünk tavasszal?
Sikeresen felállítottuk az évszakasztalt, amiről most sajna nem tudok képet prezentálni, de itt láthatjátok a hóvirág-babát, amely a "főszereplője". Többnyire színes selyem a háttér, mindig évszaknak megfelelő színű- és apró manócskákkal, kövekkel, növényekkel népesítjük be, mindig épp olyan szimbólumot keresünk, mely az adott évszaknak-ünnepnek megfelel.
Gazdagodik a természetkönyvünk, új kérgekkel, virágokkal, magokkal, kézzel festett napocskákkal, hiszen annyira hétágra süt, hogy valahogyan ezt papírra is kell vetnünk..
A kertben építettünk egy kis "tündérházat", vesszőből, tobozból, ahová beköltözött a tavasztündér.
Igyekszem "levegős" foglalkozásokat beiktatni a hétköznapjainkba, ez nemcsak a friss levegőn való tartózkodást jelenti, de minden mást is, amely a levegő elemmel kapcsolatos: sárkányeregetés, buborékfújás, szélcsengő-készítés, szélforgó-figyelés, festés fújással, ésatöbbi. Valahogyan így egy lüktető egészben van minden, gyerekekben is, bennem is. És nem utolsó sorban: jól érezzük magunkat!
(képeket igyekszem készíteni, illetve feltenni mihamarabb)