2009. szeptember 27., vasárnap

Új blog

Kedves Régi és Új Olvasók!

Született egy új blog, mostanában itt leszek tetten érhető:)

2009. január 5., hétfő

Kígyóbőrök

Drága Mindenki!

Olyan jól esik, amikor írtok, és hangot adtok annak, hogy hiányzom ebből az éteri valóságból..nekem is nagyon sok minden hiányzik az életemből, ami volt, aki voltam, és akivé odakint, Földanyóként- Csarodaialligátorként váltam..
Egy új kezdet várt most idehaza, és egy bőrt-azaz kettőt-levedlettem magamról. Két bőrt, amit nagyon szerettem, és ami azzá segített tenni, aki vagyok..mégis, útjára kell bocsássam őket, mert élni szeretnének- nélkülem.
..és igen, rájöttem, nem tudok meglenni írás nélkül, de ez már egy újabb bőr, egy újabb ház, amibe belebújtam..
De azért szorgosan gyűjtöm és áplom a régieket, és remélem, velem maradtok!!

2008. november 25., kedd

Kahlil Gibran- A Próféta

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
jól lehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át neki magatokat,
jól lehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
jól lehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként a növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
azonképpen száll le gyökereitekhez is, megrendíti őket a fölhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
és aztán szent tüzére vet benneteket,
hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.”

2008. november 12., szerda

Lélekápoló

Egész életedben kutatsz valaki után, aki megért téged, és elfogad annak, aki vagy.
Végül rátalálsz erre a Valakire- aki mindvégig te vagy.

Richard Bach- A Messiás kézikönyve

No, igen. A szeretetet nem másoktól kell elvárnunk, hanem nekünk kellene adnunk először. Ezért elhatároztam magamban, hogy minimum ennyit megteszek minden nap a magam és a mások örömére:

1. Rámosolygok az emberekre, és kedvesen beszélek hozzájuk, meghallgatom őket, és megértem a nyelvüket. Ha valaki mogorva vagy kedvetlen, akkor is..nem veszem át a rosszkedvét, de adok neki abból az örömből, ami bennem van.

2. Nem állítok többé olyat, hogy Magyarországon mindenki panaszkodik és rosszkedvű, és depressziós. Teszek érte, hogy ne így legyen, legalább annyival, hogy én mosolygok, és bizakodó vagyok.

3. Nem idegesítem fel magam a gyerekeim hisztijei miatt, ha kellő derűvel állok hozzá, talán a feszültség is abbamarad.

4. Nem azon fogok keseregni, hogy mi az, ami nincs, hanem annak örülni, ami van, és annak, ami volt, megőrizni a szívemben.

5. Nem azokat az embereket fogom keresni, akik vidámak, és énekelnek, hanem én kezdek el vidám lenni és énekelni.

..és a többi jön magától.

2008. november 5., szerda

7 dolog magamról- avagy visszatérés a virtuális világba

Bár úgy volt, hogy egy időre felfüggesztem magam, és abbahagyom a blogolást, szelíd noszogatóim játékba invitálása mégis afelé terelt, hogy elektronikus tollat ragadjak, és megosszak magamról hét, eddig blogban nem említett dolgot. Állok elébe a próbatételeknek, ím:

1. Ugyan az indián kultúra iránti elkötelezettségem nem ismeretlen, mégsem kapott ezidáig említést az a törekvésem, hogy ezen egyedi világ tanulmányozása számomra nem pusztán egzotikum, hanem sokkal inkább személyes, magyar ügy- úgy vélem, a gyökereink közösek, és jó ideje komolyan foglalkoztat ezek tanulmányozása.

2. Nemrég tértem vissza egy röplátogatásból, mely során alkalmam volt Új-Mexikó szellemmel átitatott tájainak megélésére, és ugyan most a sorsom egyelőre kis hazánkba köt, mégis azt érzem, OTT kell tanulnom valami nagyon fontosat a közeljövőben. Ezért kimondva, kimondatlanul- de már leírva is valósággá tettem ezáltal- vissza kell térnem az USA-ba..Mikor? Nem tudom. Hogyan? Azt sem. De TUDOM.

3. Két apukám van (a valódi 3 hónapos koromban elhunyt), ezáltal három nagyival és három nagypapival büszkélkedtem gyerekkoromban, sokszor úgy éreztem, ezáltal nagyon gazdag vagyok, és így is van.

4. Mindig tönkreteszem vagy elhagyom vagy ellopják a mobiljaimat- tehát sokat kell még tanulnom a kommunikáció mikéntjéről.

5. Nagyon sokszor keveredek furcsa helyzetekbe (azaz kreálom ezt magamnak, ugye), melyek alaposan felkavarják a körülöttem élők életét is- többször azt érzem, fel KELL kavarnom mindent, hogy profitálni tudjunk egy-egy szituációból, gyakran szimplán zűrös alaknak érzem magam, aki gondolkodás nélkül belesétál a szakadékba, és ránt maga után mindenkit, hogy aztán békésen együtt kievickéljünk. Gyakran emberek maguktól ugranak bele a gödörbe, hogy segíthessenek nekem, ezáltal ugyanoda keverednek, ugyanabba a tanulási helyzetbe, amelyikbe én. Legtöbbször úgy érzem, ez jellemhiba nálam, akár spirituális tartalmú, akár nem. Szeretném viszont azt hinni, hogy ezáltal segítek másoknak is- hogyan találjanak rá a maguk útjára.

6. Kirúgtak a református Gimnáziumból, mert nem követtem a szabályokat. Mai napig balanszírozom a konvenciók és a szabadság mezsgyéjén.

7. Jó ideje foglalkoztat a nőiség kérdése, és a napjainkban újjáéledő női minőség képviselése- és ez itt már a reklám helye, Veresegyházon november 22-23-án az Arvisura Társaság szervezésében egy nagyon intenzív szellemi találkozó lesz. Fő témaköre a magyarság és a nőiség. (egyik napon előadásom is lesz ;)) Szeretettel várunk mindenkit!!

S hogy kinek gurítom tovább a hólabdát? Merthogy ezen játék lényege, hogy 7 további emberkét kell faggatnunk önmagáról..Bevallom, mostanában nem blogoltam, de nagyon kíváncsi lennék Pansophia-ra, Mályvacsigára, Tiliára, Zselenszkyre, Szirkára, Bakkapepére, Fellegajtónyitogatóra..

Elnézést mindenkitől, hogy így kivonultam a világból, azt hiszem, ha nem is olyan intenzitással, mint eddig, de most már sűrűbben fogok előfordulni az oldalon!!
(és talán a Csarodaialligátorra Új-Mexikó vadregényes tájairól is kerül kép egyszer..)

2008. október 9., csütörtök

Rég jelentkeztem..

..mert valahogy sok dolog gyűrűzött be az életünkbe.
Egy hatalmas váltáson/változáson vagyunk most túl- vagyis még túl sem vagyunk rajta..
Óvodába ment Anna, én dolgozni kezdtem itthon, Abigél mellett.
Egyre több a munka..Gábor messzemessze dolgozik, mire hazaér, a lányok már szenderegnek.
Aztán valahogy ki is nőtte magát a blog..olyan sok minden új van bennem, hogy új vizekre eveznék. Új írásokkal, újfelé.
Pedig nagyon megszerettem itt.
És nagyon megszerettelek Benneteket, akik olvastatok, hűségesen, kommenteztetek, bátorítottatok, szeretem a kialakult virtuális kapcsolatokat, amelyeket újabban olyan nehezen ápoltam- mert magam is sebesült voltam még..
Egy újfajta valaki van megszületőben bennem, és még keresem, hova is akar kilyukadni, mit is akar tenni..aki volt Földanyó és Csarodaialligátor, és aki folytonosan változik, keres, talál, és amikor kiforrott benne az a bizonyos megmagyarázhatatlanság, akkor kiált majd egy nagyot, hogy "hé, emberek, itt vagyok, jól vagyok!"
Ami azt illeti, most is "jól" vagyunk, mert az élettel haladunk, de egyelőre még a nyílt tengeren. Az utazásért magáért már megérte. És a sirályok látványáért, a bálna énekéért, és a végtelen óceán kékjéért. A part pedig ott van valahol.

2008. szeptember 30., kedd

Napi falat

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.

Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.

Egy barátja azt suttogja:
-Miért beszélsz ilyen nyíltan a terveidről? Nem látod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy osztoznod kell másokkal a győzelmeiden?

De a harcos csak mosolyog, és nem felel. Tudja, hogy ha élete végén egy üres Paradicsomba jut, küzdelme nem ért semmit.

A fény harcosa megbízható.
Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.

Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai- gondolatainak tanúságaként- bevésődnek az Univerzum emlékezetébe.

És a harcos eltöpreng:
-Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek?

A szíve válaszol:
-Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik.

Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.

(Coelho)

(hát, reménykedjünk..:)))

Új profil

Hosszú ideig írtam ide, és most picit elfáradtam. Kilöktem magamból egy csomó dolgot, amit a "világnak" kellett kipakolnom, és most úgy érzem, egy időre elfogytam a mondanivalóból.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új profilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.

2008. szeptember 26., péntek

Segítség!!!

Szeretnék megszerezni/elolvasni egy könyvet, Carl Sagan Kapcsolat című művéről van szó. Sem online, sem antikvár könyvként, sem könyvtárban nem tudom megszerezni- de még könyvtárközi átkérés sem működik..
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!

2008. szeptember 25., csütörtök

Mese

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és „gonoszok” - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: -„Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja hová folyik.
Hagyom hát, had sodorjon magával az áramlás, és vigyen ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette és azt mondták: -„Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet olyan nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban, rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább és nem ismerték a sodrását, így kiáltottak fel: -„Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodródó így szólt: -„Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe eddig kapaszkodtunk. VALÓDI TENNIVALÓNK AZ UTAZÁS, A NAGY KALAND.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekben, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől.”

részlet: Richard Bach: Illúziók cimű könyvéből

A fény harcosa..

...minden fontos csata előtt megkérdezi magától:
-Mennyit fejlődtem?

Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat.De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét.

A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.

(Paulo Coelho)

2008. szeptember 21., vasárnap

Egy vers Anna óvodakezdéséhez

Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötős
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bőségben
utadon.

A Chiricahua-apacsok leányavató éneke

2008. szeptember 15., hétfő

Az utóbbi időben..

..nem igazán voltam aktív blogoló. Meglehetősen mozgalmas napjaink vannak, és az írást kissé hanyagoltam (most hazudok, mert ez ebben a formában nem igaz- írtam, de mást, másképp).
Sok elmaradt témaköröm is van, mint például az elementárok, akikről szeretnék egy épkézláb bejegyzést írni, Anna óvodai előmenetele, Abigél (szerintem) "indigósága"..
Ezek a témák egyelőre most porosodnak, vagy érnek, ha úgy tetszik az elmémnek egy kis fiókján, s amikor sikerül leemelni és lefújni róluk a rárakódott port, közzé teszem.
A mai nap leginkább olyan megállós hangulatba kerültem így, estefelé, végigpörgettem az elmúlt időszak történéseit magamban, és rájöttem, mennyi hiábavaló és felesleges problémát generál magának az ember egyszerű, pitiáner dolgokból..szétmorzsolja a gyereked a kenyeret a földön, sorba kell állni valamiért a boltban, esik az eső, nem találtál parkolót csak távolabb, mint tervezted, késtél valahonnan 5 percet és megannyi apróság, ami tulajdonképp egy emberi életben olyan jelentéktelen és semmibe vesző, mi mégis ezeknek a pillanatoknak adjuk az energiáinkat, hagyjuk, hogy hassanak ránk- negatív, bosszantó lehúző erőikkel, ahelyett, hogy lazán fújnánk egyet-kettőt, és örülnénk neki, hogy van kenyér, amit szét lehet morzsolni, van pénzünk, így boltba is mehetünk sorbaállni, mennyire tápláló az eső, mekkorát lehet sétálni, frissülni, fogyni egy parkolói séta alatt is, vagy a késésed talán megtanít Téged, vagy azt, aki várt rád egy sokkal fontosabb dologra, mint az idő..
Fene tudja, mégis olyan sokszor beleőrölődünk ezekbe az abszolút lényegtelen kis harcokba..
..és ha nem ezt tesszük, a környezetünk többnyire felelőtlennek tart, akit nem érdekel a tiszta lakás, az elpocsékolt idő, a lassú pénztáros, a várakozó fél bosszúja..
Jajjajj..hol az igazság?

2008. szeptember 10., szerda

Óvodai beszoktatás- Földanyó-Árnyékanyó módra

A következőkben egy skizoid beszámolót fogtok olvasni Anna óvodai beszoktatásával kapcsolatosan.
A bennem lakozó két én szólal meg- az egyik a birkatürelmű Waldorf-anyuka-Földanyó, a másik a hiszteroid Árnyék, aki néha sötéten rávetül a békés harmóniában élő tyúkanyóra.

Csodaszép íve van a beszoktatási időszaknak a Waldorfban..azaz a mi csoportunkban, mert a másik csoportnál nincs ilyen átívelő szakasz- nekem hihetetlenül tetszik, hogy mennyire szabad egy intézményen belül a gondolkodás- nevelési stílus..mennyire sokszínű, mint ahogyan mi is azok vagyunk, emberek..mennyire hihetetlen, hogy MINDKÉT "módszer" működik, mert a közvetítő elszántságán és hitén alapszik minden.
No, tehát, hogy is zajlik?
5 nap a beszoktatási időszak.
Hétfőn az udvaron találkoztunk, 11 óra körül. A közös udvari játékba kevesen szálltak be, többnyire a legtöbb gyerek az anyukája szoknyája körül sündörgött. Nagy melegség áradt abból, ahogyan bevezettük őket az udvarra, az új gyerekek, anyák és az óvónéni (akit nem nénizünk, csak a nevén szólítjuk) énekelve, spirál alakban járták körbe a kis kertet. Lágy figyelemelterelés gyanánt az anyák feladatot kaptak, apró filcmanókat varrtunk kis farönkökön üldögélve- ismerkedve egymással is, a renddel, egyúttal lehetőséget adva a gyerekeinknek, hogy elengedvén a kezünket bemerészkedhessenek a többiek közé. Az egy órás udvari játék után negyedórás mese volt, ide azonban már anyák nélkül mentek a bátor új óvodások. Anna rettentő lelkes volt, mivel a mesét nem szimplán felolvasták, vagy elmondták, hanem színes selymek segítségével el is játszották, élővé téve azt. (ebből következik, hogy igen, bátor volt, és bement!)
Kedden már oldottabban homokoztak a gyerekek, és mi is új manókat varrtunk, immár szabadabb kézzel. A sorakozónál sem kellett meggyőzni a gyerekeket, mert az első nap élményei után mindenki várta már a mesét. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mesék ismétlődnek, tehát minden nap ugyanazt a mesét dolgozzák fel a gyerekek, ezáltal is segítve a belső átélést. (azt hiszem, egy hétig) Mindannyiunknak ismerős ez, hiszen töbnnyire százszor kell elmondani itthon is egy mesét, mire "megérik", és el lehet engedni.
Szerdán közös udvari gazolás-gereblyézés volt a szülőkkel. A lányom a kezdetektől berohant a gyerekek közé, és szorgosan játszott, lapátolt. Ezúttal a szülők kissé távolabb ültek le, növelve a távolságot, ám még fizikai jelenlétükkel támogatva a gyerekeket.
Csütörtökön, azaz ma fordult a dolog, hiszen egy kis kirándulásra mentek a parkba, immár nélkülünk. Mi természetesen továbbra is az óvoda udvarán maradtunk, hűségesen várva őket, és megadva a biztonságot, hogy csak ők mennek el, mi nem. A séta után újra mesehallgatás volt. A lányom pedig..megfogta Margit kezét, és elindult..még csak hátra sem nézett.
És holnap..mélyvíz! Reggel megyünk, aztán elmegyünk. És fél egykor vissza, értük..
Csodaszép ív ez, mert lehetőséget ad arra, hogy mind a szülő, mind a gyermek biztonságban elengedhessék egymást.

És most Árnyékanyó.
A beszoktatás Abigéllel zajlott. Egyszer majd külön kitérek arra, mit jelent indigó gyereket nevelni- aki imádnivaló, tele energiával, erővel, akarattal, küzdeni tudással..most az árnyékom azt kiabálja, hogy írjam le, egyúttal mennyire fárasztó energetikailag.. Hogy mihelyst biztonságban érzi magát egy közegben, rögtön ő az egyetlen, aki hisztizni kezd, feltörölni a WC-t, berohanni olyan helyiségekbe, ahova tilos, lehúzni a cipőjét, vetkőzni, a pocsolya közepébe ugrani páros lábbal NEM vízhatlan cipőben, homokot szórni a gyerekek fejére, békésen tűrni, hogy egy 17 hónapos, nálánál erősebb energiájú kisgyerek péppé veri, majd leverni egy 3 éves gyereken a rajta esett sérelmeket, leráncigálni az óvodai tarisznyákat, leszedni a jeleket, szétszedni, szétszerelni dolgokat, ....MINDEZT 1 PERC LEFORGÁSA ALATT amíg én:
-kifújom az orrom
-váltócipőt keresek Annának
-felteszek egy rövid kérdést valakinek, de a választ már nem tudom megvárni
-kitöltenék egy két kérdésből álló nyomtatványt 40 perc alatt
-hátat fordítok egy percre, hogy leporoljam a nadrágomat, amibe előzőleg homokot/vizet/sarat/akármit kent

Elképesztő feladat, mert egyszerre tölt és tanít, másrészt rettentően lefárasztja az ember éteri erőit a folyamatos koncentrálás. Persze igyekszem lazítani, és nem állandóan kontroll alatt tartani-hiszen nem is lehet, és nem is cél..ám jóval több figyelmet igényel- én pedig igyekszem a fáradt elemeimet valahogyan töltőre dugdosni..

Szerencsére csak egy nap buszoztunk, és egyelőre megoldottnak látszik, hogy hogyan szállítsuk Annát óvodába, de uffffffffffff...boldog vagyok, hogy holnap péntek lesz!!!!

2008. szeptember 6., szombat

Egy kis ajanlo

Indian tortenetek es kornyezetvedelmi gyakorlatok gyerekeknek

Akik ismernek, tudjak, miert ajanlom ezeket a gyakorlatokat.
Miert epp az indianoktol tanulunk? Mert mindig racsodalkozom arra a hihetetlen bolcsessegre, egyszerusegre es szellemmel telitettsegre, amellyel ez a nep rendelkezik..
Mert szamomra az "indiansag" egy egyszeru kepben kifejezheto: keves beszeddel, tettekkel ugy elni, olyan lukteto egysegben az EGESZ-szel, amilyen harmonia a mai vilagunkban mar nehezen elkepzelheto. A test-lelek es szellem egyutt rezeg..
Az indian letformara tokeletesen passzolnak Marai szavai:

Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban, ha a világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását.

Im egy kis leiras, hogyan lehetunk indianok a gyerekeinkkel:


TARTALOM
A könyv minden fejezete egy indián legendával kezdődik és a történethez kapcsolható természet-tudományos és környezetvédelmi ismeretekkel folytatódik. Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a prérifarkasról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, de sok motívum meg-található az európai népek mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az istenségtől az emberek számára ellopott tűz motívuma. A gyerekek könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó. A természeti népek többet tudnak az embernek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról, mint mi. Ezért amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét. A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Érdemes idézni Chief Oren Lyons indián főnök 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett: "Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta. Az ember ma úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik."

Istenelmenyek gyerekszemmel

Ma a nogradi varban voltunk kirandulni. Letekintve a varrom tetejerol, latva a volgyben meghuzodo kis falut, a lanckent huzodo hegyvonulatot, erezve a hajunkat lagyan borzolo szelet, Anna es en kis parbeszedbe melyedtunk.
Meseltem arrol, hogy a regi emberek hegytetore epitettek szent helyeiket, templomaikat, a magaslatokban mindig kozelebb kerultek az istenekhez. A regiek osztonosen tudtak, hol kell keresni a Szent Szellemeket.
Anna megszolalt:
-Anya, en meg emlekszem erre..

Napok ota indian zenet hallgatunk, van egy kulonleges dal, mely szertartasokon hangzik el. Sodro lenduletu es eroteljes, ha megmozdul ra az ember laba, konnyen revuletbe esik. Anna sokat tancol erre, becsukott szemmel, a karjait lengetve, mozgatva maga korul. Ma reggel elmondta, tanc kozben imadkozik, erzi, hogy vele van ilyenkor valaki.

..most jon a regi vagy..de jo lenne gyereknek lenni ujra!

2008. szeptember 5., péntek

Most mar publikus..

..hogy felvettek Annat a Waldorf 0vodaba!!!
Es kellemes zuhanykent ert a hir, hogy nekem is allast ajanlottak az ovodaban. Regi almom volt Waldorfban tevekenykedni..es nagy orommel toltott el a felkeres..Kozben egy masik Waldorf-csatornan keresztul is jott egy Napkoziotthon letrehozasara valo felkeres..
Am Abigelt nagyon kicsinek erzem meg, es a sok valtas, valtozas miatt most ugy erzem, meg vedo-ovo kozegre van szuksege. Mellettem. Napirend- felborulas nelkul, nyugodt anyuka mellett, aki teljes szivvel mellette tud lenni.
Persze nehez ez a teljes sziv, mert kozben annyira vegeznek valamilyen szellemi tevekenyseget, tulteng bennem a tettero, buzog a vagy, megosztani, adni, tenni, kimozdulni, dolgozni.
Am foallasu anyanak lenni sem jar kevesebb szellemi befektetessel, csak persze az eletritmus joval lassabb utemu, es nem olyan latvanyos a szellemi erofeszites.
Regi jol bevalt bolcsesseg azonban, ha a nok boldogok, a gyerekek, a csalad is elegedett, es ezaltal a tarsadalom is szilard alapokon nyugszik.
Szoval marad az itthoni harmoniateremtes egy kis szellemi kihivassal (hogy anyuka is toltse faradt elemeit): jovo hettol nehany tanitvany erkezeset varjuk. Erdekes szellemi kihivas lesz, lesz koztuk diszlexias tanulo es angol hazi feladatot ellenorizteto nebulo is.
Ugy erzem, igy sikerul megtartanom az egyensulyt, en is adok-kapok, de Abigeltol sem veszek el ebben a serulkeny idoszakban.
Az utobbi evekben viszont rajottem arra, mennyire fontos, hogy felismerjuk a sajat szuksegleteinket es igenyeinket is, mert elobb- utobb a faradtsag es a folytonos monotonia felorol..nem kell martir anyukakent mindenrol lemondani, csak amit tiszta szivvel adni tudunk. Az elemtoltes pedig majdnem letkerdes, nem csak nekunk, hanem a gyerkocnek is- nem igazan szeretnek ugyanis kiabalosnak latni bennunket..

..es Internet, orszag-vilag szeme rajtam..
Nagy levegot vettem, es vezetni fogok!!!!
Ha valakinek van otlete arra nezve, hogyan lehet lekuzdeni a vezetestol valo ertelmetlen felelmet, hogyan lehet tobb szalon figyelni vezetes kozben, mikozben az ember az aztek mitologian tori a fejet, hogyan lehet orszaguton vezetve Dosztojevszkijt olvasni, vagy koncentralas kozben ket veszekedo-sikito gyereket jobb belatasra birni, jelentkezzen!

2008. szeptember 4., csütörtök

Egy kis update

Az utobbi napok-hetek amolyan porgos ritmusban zajlottak. Kipakolas, osszepakolas, festes, kipakolas, osszepakolas, kontener erkezik, kipakolas, osszepakolas, zzzzzzzzzzzz..
Nem is tudom, mi a rosszabb, csomagolni, vagy kipakolni a dobozokbol.
Az ember szazszor atragja magaban, mennyire is fontos szamara a materia- es rajon, minel kevesebbel rendelkezik, annal tobb mindene van. Nagyszeruen lehet elni puritanul. 4 hetig borondokbol eltunk, remekul. Most megjott az elso szallitmany, es rajottem, mennyi felesleg csapodott at rajtunk, mennyi sallang. A kovetkezo adag egy honap mulva erkezik, es mar azt sem tudom, minek.
Persze azert a jotekony energiak is sugarozni kezdtek a szobaban, amikor az indian szobrok a helyukre kerultek. Istennok es istenek, a puritansagukban rejlo erovel valami szellemmel toltottek meg az ures teret. A szinesre (indian szineket kevertettem, mogyoro-bordo) pingalt falakon megsimulo hopi viharmadar- ugyan remegett a kezem mikor festettem, de nagyon megszerettem- mindig azt uzeni a falrol, hogy dolgom van es volt az Ujvilagban. Talan lesz is.
Kozben igyekszunk beilleszkedni es szocializalodni magyar hazankban. Nagyon jo erzes, hogy mindenki magyarul beszel- ez persze par evvel ezelott cseppet sem volt meglepo-, ugyanakkor elmem fokozatos elsatnyulasat elem meg nap mint nap, mert gondolkodas nelkul tornek elo belolem a gondolatok es szavak. Erdekes, joval emocionalisabb tud lenni az ember a sajat anyanyelven, mert az idegen nyelvben fokent az agyat hasznalja..nehez nuansznyi erzelmekrol gordulekeny stilusban beszelni.
A lanyok beszedfejlodese es szocialis fejlodese szinte naprol napra valtozik. Egyre tobbet beszelnek, egyre nagyobbra nyilnak, egyre batrabbak es mereszebbek. Nagy kapu dondult ki- a nyelvi kozeg feloldotta az osszes tusket es bezartsagot, ami bennuk volt.
Ugyanakkor kerdes marad bennem, vajon hosszu tavon jo-e, ha ennyire kotodnek..ismerven az edesanyjukat, akiben 3 es fel ev munkaja hozta meg a hontalansag gyumolcset- azaz a befogadas es rahangolodas almajat.
Olyan erdekes, mert egyre inkabb azt erzem, az eletunk sok kis staciobol allo folyam, mindig egy meghatarozott allomas kezdeten megtorpanunk, lassan hozzaidomulunk, magunkeva tesszuk, majd elhagyjuk. A valtozas folyamatosan ott luktet es el, mi pedig (talan mar kimondhatom, hogy egyre nagyobb elvezettel) ugrunk fejest az ismeretlenbe.
Remelem, a vallalkozas oromet, es a valtozasok elotti tisztelegve fejet hajtast, oromot a fajdalomban, feladatot a nehezsegben- ezt valahogy sikerul atadni Nekik. Ha kisse zilalt is az elet korulottunk.:)

2008. augusztus 27., szerda

Itt vagyok, ragyogok

Reg nem irtam, ennek sok, sok oka van..amolyan atszervezodos-letelepedos-eletujrakezdos periodus zajlik nalunk.
Meg nem vagyunk a vegen.
Igazabol csak most kezdodik minden.
A lakast kifestettuk, indian motivumokat pingaltam a falra, es a borondokbol elokerult aztek szobrocskak is a helyukre kerultek. Joseph indian torzsfonok kepe a hutoszekrenyrol kandikalva adja az energiat- az arca honapokon keresztul tartotta bennem a lelket. Kortalan es gyonyoru, sokat megelt arc, a szeme attetszoen nem evilagi nyugalmat araszt. Beke a beketlen vilagban.
Felsoportem a glettport, kitakaritottam a lakast.
Helyukre kerultek regi dolgok es a kukaban vegeztek azok, amelyek csak hatraltattak bennunket.
A lakas harom heten keresztul nyuzsgott az elementarok ronto hadatol, nagyon elesen megtapasztaltam most a boromon, mit jelent ez. Scmidt-Brabant konyveben olvastam eloszor roluk, azaz hogyan befolyasoljak az elementarlenyek a lakas atmoszferajat..dobbenetes..de naprol napra huzodik vissza a feszultseg, ahogyan takaritok es rendezgetek.
Rendezgetes..fejben, lelekben egyarant zajlik- ez alapveto kihatassal van a lakas allapotara is. Ahol harmonia van, ott rend is, ahol kerdesek, ott rendetlenseg. A nappali araszt egyelore kellemes atmoszferat- ami az alapveto eletter, de van mit dolgozni a gyerekeknel es a haloban is..sebaj, az alap egyelore stabil, azt hiszem.
A lanyok hihetetlen deruvel es energiaval dolgozzak bele magukat az uj helyzetbe...es persze hisztivel, ha anyu ideges. Szazszor is kevesnek bizonyul magam szamara elmondani, hogy az alapveto stabilitas es erzelmi egyensuly tolem fugg. A csaladteremtotol. Ha bennem kerek a vilag, bennuk is. A lakasban, a foztomben, a jatekban, a haloszobaban, baratok kozott, a kertben, az eletunkben.
A magyar nyelvkornyezet szinte varazslatot muvelt..Az en ket visszahuzodo, tuskes kiralykisasszonyom egy csapasra cserfes kofava valtozott, es boldog- boldogtalant megszolitanak az utcan..csigakat gyujtenek a bolti eladonak, beleulnek a konyvtaros neni olebe..csak amulok..
Hiba lett volna nem latni, nem megtapasztalni egy csodalatos kinyilast. Ugyanakkor a ketlakisag mar ott eg bennunk orokke, es bennuk is fog.
Azt hiszem, az egyeduli erenyem a kelekotyasagom mellett, hogy mindig kepes vagyok a pillanat varazsa elott leborulni. Nem tudom, meddig tart ez az allapot, de koszonom. A bizonytalanban a biztosat, az ingovanyban a gyokeret.

2008. augusztus 11., hétfő

Festes

..zajlik nalunk..meg a romok tetejen ulunk, de nemsokara jelentkezem!

2008. augusztus 7., csütörtök

"Ecsetek"








Jelenleg epp lakasfestes zajlik nalunk,ennek oromere valogattam nehany regi kepet festes temakorben Nektek. Sajnos, magyar billentyuzetem meg nincs, elnezest kerek erte, de jopar hetig meg igy kell olvasnotok..
A lanyok nagyon szeretnek festeni, igy mindig elvezetes idotoltes, ha elovesszuk a festekeket, kulonosen akkor, ha kitalalunk melle valami erdekeset is. Ezuttal a regi fogkefek voltak az ecseteink, igy az en szivem is orult, hogy ujra tudjuk hasznositani oket. Voltak sima es elektromos fogkefek is, az utobbiakkal meg nagyobb elvezet festeni.
Egy masik alkalommal nagymeretu papirt teritettunk a foldre, bekentuk a lanyok labat festekkel, bekapcsoltuk a zenet, es festekes labbal tancolni kezdtek a papiron. Erdekes tapasztalat volt a latni, ahogyan a mozgas "lekepezodik" muveszeti alkotaskent. Vegul annyira belejottek a tancolasba, hogy a kezuket is bekentek, es dobolni kezdtek a lapon.

Ecsetkent hasznaltunk mar:
-fenyoagat
-szivacsot (felvagva is, alakra vagva is, bar akkor mar inkabb nyomdanak hivjak:))
-kulonfele botokat
-madartollat
-fultisztito palcikat (pointillista festmenynek remek)

...a lehetosegek vegtelenek!

2008. augusztus 4., hétfő

Retesteszta

Nem akarom hosszura nyujtani az utazas koruli elmenyeket, de azert leirom (onzo modon azert is, hogy ne kelljen annyiszor elmeselni:o)).
Szoval, hogyan is vagtunk neki a hazautnak?

Csutortok reggel, fel 6. Nem ebredtunk fel az oracsorgesre, ami nem csoda, mert 5 napja pakoltunk, es hajnalban fekudtunk le. Fel 7-kor ugrottam ki az agybol remulten, hogy 2 ora mulva indulnunk kell a repterre, meg var par kezipoggyasz bepakolasra, zuhanyzas, gyerekek ellatasa, miegyebek.
Csak az egyszeruseg kedveert. 8 boronddel, 2 gyerekulessel, 8 kezipoggyasszal, egy dupla babakocsival es 2 laptoppal utaztunk. (nem, egyik sem a mienk..Gyula baratunk, ugye szeretsz, amiert irantad erzett szeretetunktol vezerelve vegigszivtuk a bazinehez taskaddal az utat, akarommondani elhoztuk Neked a laptopot?) A taskak es borondok a sulyhataron mozognak, a gyerekek pedig a tureshatar kuszoben. En kezdem megkozeliteni az idegbeteg hulyeliba kategoriat, bar ezt igyekszem titkolni es kulonfele bolcsessegek hagyjak el a szamat. "Csak egboltot valt, de lelket nem, aki athajozik a tengeren."...kozben arrol almodozom, hogyan tanulhatnek meg egy kicsit az indianokrol, es mi is var majd idehaza, es hol is a helyunk..de ne kanyarodjunk el a tematol, mert kozben folyamatosan gyomoszoljuk, azaz tapossuk bele a cuccainkat a borondokbe, majd latvan a remenytelen helyzetet ujabb szelektalast tartunk, elhelyezven a teraszra egy ujabb adag elajandekozando holmit..utolso percekben villamgyors zuhanyzas utan irany a repter, elotte a szemetet kidobjuk. Hopp, a kulcsokat is le kell adni..Hopp! Hol a kulcs? Gabor kidobta a kukaba..Visszatolat, kulcsot kiszed, lead.
Gaz, repter.
Le kell adni a kocsit. Strategiank: en kiszallok a borondokkel es kezipoggyaszokkal, ujra emlitem, 8 borond, 2 gyerekules, 8 kezipoggyasz, 2 laptop, 1 babakocsi es becsekkolok, mig Gabor a lanyokkal leadja az autot. A bejaratnal segitseget kerek, ami lassan jon is..jon is..jon is..egy enyhen szolva gondolkodaskeptelen emberke szemelyeben, akinek elmagyarazom (nem erti), hogy szerintem ennyi csomaghoz gurulos kocsi kellene..nehany perc mulva derengeni latszik a dolog, elmegy erte. Nem tudja felemelni a borondoket a gurulos kocsira . Majd en. Eltelik kabe 15 perc. Szerencsetlenkedesunket latvan odalep hozzank egy repteri okostojas es vegre hatekonykodni kezd. Vegul osszesen 4 ember (magamat is beleertve) tolja 4 kocsin a poggyaszokat, ujra emlitem, 8 borond, 2 gyerekules, 8 kezipoggyasz, 2 laptop, 1 babakocsi (igen, szeretlek, Gyula!).
Elkezdek becsekkolni. Leszurnak, hogy keson jottunk, alig van idonk. Kiderul, hogy elnyomtattak a nevemet a repjegyen. Megerkezik Gabor. Telefonok. Vegul nagy kegyesen kijavitjak. Lemerik a borondoket. Leszurnak meg egyszer, mert keson jottunk. A gyerekek kozben folyamatosan skandaljak az alabbi notat: "Perecet kerunk, perecet kerunk, perecet kerunk, mikor veszel vegre perecet, perecet, perecet, mikor veszel vegre perecet...". Abigel tobbszor igyekszik bemaszni a futoszalagra, amely a becsekkolt borondoket viszi a tatongo bizonytalanba. Neha kisertes fog el, hogy engedjem bemaszni.
Becsekkoltunk, rohanas a New Yorkba indulo gephez. Igen, 8 kezipoggyasszal, 2 laptoppal, 2 gyerekkel es egy babakocsival. (szeretunk, Gyula!)
A biztonsagi vizsgalat elott hatalmas sor..es a mi repulogepunkre mar elkezdtek a beszallast. Megkerdezem a fogalmamsincskicsodat, hogy 2 gyerekkel nem engednenek-e elore, ilyen szorult helyzetben..Kerdezzem meg az embereket- mondja. Egyenkent odamegyek hablatyolni a sorban allokhoz. Az elsok kozott allo kedves holgy kitartoan razza a fejet, hogy o bizony nem enged elore, ha gyerekkel vagyunk, ha nem, ha lekessuk a gepet, ha nem. A tobbiek viszont zold utat szavaznak. Halas koszonet erte.
Biztonsagi vizsgalat, cipoket levesz, poggyaszokat feltesz, babakocsit osszezar, fenykepezogepeket kibont, ovet, kulcsot, mobilt, laptopokat kicsomagol (szeretunk, Gyula!) futoszalagra feltesz, erzekelokapunk atmegy, majd babakocsit kinyit, cipot, ovet felvesz, mobilt, fenykepezogepet, laptopot visszacsomagol (szeretunk, Gyula!), es rohan a repulogephez.
Ja, a New Yorkba tarto gepet lekestuk.
Pillanatnyi panik, hogy hogyan erjuk el a nemzetkozi jaratot. Vegul Cincinnatin at megiscsak eljutunk New Yorkba. Innentol felgyorsulnak az esemenyek. Repules. Cincinnati. Atszallas a New Yorkba tarto gepre. Repules. Repules. New York. Atszallas a Budapestre tarto gepre. Repules. Repules. Repules. Meg mindig repules. Repules. (a gyengebb idegzetueket ezennel megkimelem a repulout ecsetelesetol) Leszallas. Megerkezes. Csomagfelvetel. (gyengebbek kedveert 8 borond, 2 gyerekules) 2 eltunt. Reklamalas. Majd hozzak. Kilepunk az uvegajton. Csalad var. Mindenki boldog.
Hazajottunk!!!

2008. augusztus 3., vasárnap

Kreativ vagyok ujra :)


Tollpihenek irtam, akitol a dijat kaptam, hogy mivel oregszem, egyre jobban meghatnak az ilyen jellegu elismeresek. Koszonom! (Ezuton koszonom Idrahnak is!)

S hogy mi a teendom, ha mar dijazott lettem?
1. ki kell tennem a dij logojat a menusorba- magyarul dicsekednem kell
2. az adomanyozot ki kell linkelnem- ezt mar korabban is megtettem :))
3. tovabbi 5 blogbaratot kell kituntetni a dijjal es kilinkelni-nehez lesz ujra
4.a kivalasztottaknak uzenetet hagyni

Nagyon jo, mert az elozo dijat megkapva alkalmam volt mar ket blogbaratot megnevezni hosszas hezitalas utan..tehat most ujabb 5 bloggal tehetem ezt meg..nem baj, ha nem veszem figyelembe, ki hanyszor volt mar kreativ blogger beloluk? Szeretnem ugyanis azokat a blogolokat megemliteni, akiket valoban nagyon nagyra tartok..Kicsit bajom van a "kreativ" szoval, mert ezek a blogok nem kreativak, inkabb alkotoak, teremtoek..ertekteremtoek..
Tehat..

1. Malyvacsiga- mindig elgondolkodtatnak az irasai, es nagyon kozel all hozzam mindaz a szemleletmod, amit kepvisel

2. Pansophia- Szilvi- Malyvacsiga ferje, akinek egyetlen hibaja, hogy angolul ir, ezert faradtan nem tudok belekezdeni az olvasasba..az irasai mindig hoznak valamit, amitol JOBB valahogy minden, vagy a gondolataim valnak tisztabbakka

3. Edes kotelesseg- egy blog, amibol megtanultam, hogy ami egeszseges, lehet finom es valtozatos is

4. Torok-Zselenszky Tamas blogja, ami mindig elgondolkodtat, szeretem a verseit es az egesz szellemiseget es szabadsagot, ami a lenyebol arad

5. Szirka blogja, mert tunderi, nem csak o, hanem az egesz csalad, es ugy gondolom, nagyon sokat adtak az olvasoiknak, gyermeknevelesrol, massagrol, szeretetrol, elfogadasrol, lelekrol


...es mindazokra is gondolok, akiket a blogrollban felsoroltam..:o)

A pakolas es utazas gyerek- es felnottszemmel

Igyekszem realisan bemutatni a koltozkodes es az utazas koruli hercehurcat. Rajottem, hogy ez tobbfele nezopontbol vizsgalhato. A beszamolo ezert kisse skizoid hangvetelu lesz, de talan igy kozeliti meg leginkabb a valosagot.
Az egyszeruseg kedveert a szuloi benyomasok kicsi, a gyermekiek pedig nagybetusek lesznek, bar azert kilogikazhato a dolog..

1. turnus- koltozes

Egy maratoni otnapos pakolas tortenete, nehany bejegyzest mar kapott korabban..hol is kezdjem..vagy hol is folytassam..3 es fel ev dobozokba rendezese es lezarasa zajlott, folyamatos bucsuzkodassal egybekotve. Gabor dolgozott is neha-neha, a lanyok a bepakolt dolgokat igyekeztek folyton kipakolni, a kidobandokat megmenteni, a vendegeket elriasztani. Ehhez tarsult 40 fok, es az a teny, hogy a holmink jelentos reszerol le kellett mondanunk az elso szelektalas utan..aztan a masodik, harmadik szelektalas utan..majd meg a legfontosabbakbol is el kellett ajandekoznunk. Mara mar az abszolut minimalizmus hive vagyok, elszant ellensegeim a kosarak, csecsebecsek es disztargyak. A tobb, mint 2 ezer konyv is elgondolkodtatott, egyreszt azert, mert probaltam beloni, hogy a hatralevo eletemre is boven lenne olvasmanyom, masreszt az itthon maradt tobbszazra gondolvan rajottem, hogy a lakasunk berendezesenek nagy reszet kepezik. Es nincs helyunk, de meg konyvespolcaink sem. Jo otlet a konyvtar.

APA ES ANYA NAPOKIG MEGKOZELITHETETLENEK VOLTAK. UGYAN NAPJABAN TOBBSZOR ELMONDTAK, HOGY ELKOLTOZUNK MAGYARORSZAGRA, DE NEKUNK FOGALMUNK SINCS, MIERT, MIERT EPP ODA ES MIERT JAR EZ AZ EGESZ EKKORA FELFORDULASSAL. SZETSZEDTEK AZ AGYUNKAT, SZETSZERELTEK A JATEKAINKAT. DOBOZOKBA TETTEK A KEDVENC KONYHAFELSZERELESEINKET, LEZARTAK, HOGY NEHEZEBB LEGYEN FELTEPNI A CSOMAGOLAST. UGYAN GONDOSAN ELREJTETTEK AZ AJANDEKBA KAPOTT MUANYAGFEJU BABAKAT, AZOK MEGIS ELOKERULTEK A PAKOLAS SORAN, ES UJRA VEGIG KELLETT HALLGATNI AZ OSTOBASAGAIKAT, HOGY EZEK A BABAK MIERT ALKALMATLANOK A KREATIV JATEKRA, ES MIERT LIKVIDALJAK OKET. NEM ERTJUK, HA EZ AZ EGESZ BABAKERDES ILYEN SZORNYU, EGYALTALAN MIERT ELNEK OLYAN EMBEREK A FOLDON, AKIK ILYEN BABAT GYARTANAK, VESZNEK ES A GYEREKEIK KEZEBE ADJAK OKET. SOK SZEP DOBOZ GYULT OSSZE A NAPPALIBAN, AMELYEKBOL NAGYON ELVEZETES VOLT KIPAKOLNI. NEM ERTJUK, ANYA MIERT LETT MINDIG IDEGES TOLE, MINT AHOGYAN AZT SEM, HOGY MIERT NEM ORULT, AMIKOR A GONDOSAN SZETVALOGATOTT HOLMIKAT OSSZEKEVERTUK A SZEMETTEL, VAGY AZ ELAJANDEKOZANDO CUCCOKKAL. SZERINTUNK REMEK MOKA VOLT, O PEDIG EGYFOLYTABAN AZT SZISZEGTE, HOGY HAGYJUK BEKEN A DOBOZOKAT. EGYEBKENT NEM FOZOTT RENDESEN, ES JATSZOTERRE SEM VITT. JOTT VISZONT EGY RAKAS ANGOLUL BESZELO EMBER, AKIK OLELGETTEK BENNUNKET, MI PEDIG EGYALTALAN NEM VOLTUNK KIVANCSIAK RAJUK. NEM BESZELVE ARROL, HOGY AZ AMUGY IS ELFOGLALT ANYUKANKAT RABOLTAK EL TOLUNK FOLYTON, AKI AHELYETT, HOGY MESET OLVASOTT VOLNA NEKUNK, VELUK EGYUTT PITYERGETT. MAJD JOTTEK A KOLTOZTETOK, AKIK EGY NAP ALATT SZETSZEDTEK AZ EGESZ LAKAST ES A JATEKAINK ES RUHAINK NAGY RESZET ELVITTEK. ANYA VALAMI OCEANT EMLEGET, MEG LEGI SZALLITAST, EBBOL EGY KUKKOT NEM ERTUNK, EGYSZERUEN SZERETNENK VEGRE A BABAHAZUNKKAL JATSZANI ES A KONYVEINKET LAPOZGATNI. RAADASUL AZ EGESZ LAKAST TELEPAKOLTAK DOBOZOKKAL, AMELYEKBEN FOLYTON ELESUNK. ANYA EGYEBKENT KISSE LABILIS, EGYIK PILLANATBAN AZ A BAJA, HOGY HAZAMEGYUNK, A MASIKBAN ORUL NEKI. NEM ERTJUK, MIERT NINCS MAGYAORSZAGON KOLIBRI ES MIERT BOGTE EL MAGAT ANYA, AMIKOR ERROL BESZELGETTUNK. AZT SEM, HOGY MIERT JO AZ, HOGY OTT TURO RUDIT LEHET KAPNI ES MAJALISRA MENNI, MIKOR AZT SEM TUDJUK, MI AZ. ALLITOLAG OTT AZ UTCAN ES A BOLTOKBAN IS MAGYARUL BESZELNEK, ANYA LEGALABBIS EZT MONDTA NEKUNK, AMI AZERT MEGLEPO, ES EGYALTALAN NEM HISSZUK EL, HOGY EZ IGY VAN. AZ PEDIG, HOGY A GYEREKEK IS MAGYAROK, TELJESEN IRREALISNAK TUNIK EGYELORE.
AZT SEM NAGYON, MIT JELENT, HOGY UTOLSO ESTE..NEM JOVUNK IDE VISSZA TOBBE???

folyt. kov.

2008. augusztus 1., péntek

2008. július 30., szerda

Ekezetek nelkul

Ma volt az utolso napunk Amerikaban. Hogy telt? Elmeselem.

1.Ebredes, pakolas. Logikazas. Mert ahogyan elozo bejegyzesemben emlitettem, NEM FERTEK BE A CUCCAINK A KONTENEREKBE. Nem kicsit, nagyon. Harom szoba roskadasig tele volt olyan dolgokkal peldaul, mint CD polc, iroasztal, gyerekruhak, teli ruhak, jatekok zome, konyvek, disztargyak. Logikazz, Noemi, hogyan, hova fognak beferni?

2. Sehova. Tobb reszre bontjuk hajnalok hajnalan a szajret. Egyik resze Tracyekhez vandorol. A masikat Tracy teszi fel a Freecycle oldalra, hogy ne szennyezzuk Foldanyankat. Harmadik adag ide-oda vandorol, akinek kell. Negyedik adag baratokhoz, megorzesre, ha esetleg egyszer visszajonnenk..Otodik adag dobozokba, postan adjuk fel. Hatodik adagot gyomoszoljuk, tapossuk bele a borondokbe.

3. Kozben ki kell takaritani, hordani a szemetet. Gabor targyalni megy. A gyerekek enyhen szolva idegbetegek. Anna indian csorgovel a kezeben fejhangon ordit az asztalon, es powwow-t jatszik. Abigel vegigpisili a lakast, es haromszor atoltozik. Vegre dobozokban vannak azok a dolgok, amelyeket nem viszunk magunkkal. Kipakoljak egy ovatlan pillanatban. Sokkot kapok.

4. Megerkezik Tracy, es ket kislanya. A negy gyerek egyutt pakol ki a bepakolt dobozokbol. Enhye sokkot kapok, kizavarok mindenkit a teraszra, FAGYIIIII felkialtassal. Pizzat is rendelek, kozben erzem, ahogyan eg az arcom az egeszseges taplalkozas szoszolojakent. Elutom a lelkiiismeretfurdalast nehany barackkal.

5. A negy gyerek osszeverekedik. Szetszedik az osszepakolt erkelyt. Pizzat kennek a falra, pasztelt a betonra. Kozben Tracyvel pakolunk.

6. Alvasido. Ropke egy ora alatt tobbre jutok a pakolasban, mint egesz delelott.

7.Megerkezik Erica bucsuzkodni, es a delutani alvasidobol felebredve Tracy is a gyerekekkel. Kaveszunet, kozben megbeszeljuk, hogy Erica szerelmes lett. Juheee, orulunk, egeszen addig, ami Gayatri ki nem nyomja Abigel szemet.

8. Elmegy Erica, elotte sirunk,majd lazasan pakolni kezdunk Tracyvel. Kozben megjon a ferje, Nylesh, aki kedvesen kitakaritja mindket furdoszobankat. Ilyen ferfi is csak Indiaban terem.

9.Megjonnek Attilaek, es Gabor egyik munkatarsa, aki vegre valahara elviszi az iroasztalunkat. Fohet otthon a fejunk, min fogunk irni, de most tok jo, mert egyre kevesebb lomunk van. Elmennek Tracyek, sirunk.

10. Attilaek ket picije a felfordulas hatasara enhye sokkot kap, es sirni kezd. Az en ket lanyom a megorules szelen orditva rohangal a lakasban.

11. Ujabb dobozokat allitunk ossze, amelyeket Gabor kollegaja fog hazahozni nekunk. Ugy tunik, van remeny, amig meg nem pillantunk egy ujabb megoldatlan dobozt.

12. Elmegyunk vacsizni. Megiszom ket korso barna sort, szukseg van az energiara. Bucsu Attilaektol, sirunk.

13.Hazajovok, takaritas, lanyokat agyba rendelem. Agy..enyhe tulzas. Alom. Vagy vacok, vagy akarmi.

14. Pakolas, takaritas, lassan ejfel, de meg nem vagyunk kesz. Miert irok? MERT ELEGEM VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN!!!

15. Latom a veget. Mondtam mar, hogy felesleges volt pakolgatni. Indian szobor megvan, tobbi nem erdekel. Ja, a gyerekeket nehogy itt hagyjuk reggel!!!!

16. MONDTAM MAR??? REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!!

2008. július 28., hétfő

Dobozokban

Elnezest, de mar nincs gepunk, csak egy laptop, ezen pedig nincsenek ekezetek.
Nagyon faradt vagyok, de hiperaktiv, igy muszaj kifujnom magambol a mai napunkat.

1.Tegnap egesz nap pakoltunk es bucsuzkodtunk. Ejjel kettokor doltunk agyba, kisse zsibbadtan az elmenyektol.

2. Masnap reggel 7 ora. Megszolal az ebreszto, amit Gabor radios alarmra allitott. Hirtelen nem tudtam eldonteni, hogy mit keres Carlos Santana az almomban, aztan rajottem, hogy nem is almodom. Sajnos.

3. "Az, aki szep, az reggel is szep.."- hat a tukor nem ezt mondja. De azert felkelek, es galaba oltozom, ha mar egyszer dobozolunk, legalabb csinosan tegyem. (Galaruha nalam:indianmintas triko farmerszoknyanak alcazott bo rovidnadraggal. Nyaklanc, indian motivummal. Csak hogy ne kisestelyire gondoljatok)

4. Gyors reggeli, megnezzuk az emileket, mielott szetszedjuk a gepet. Kaptam egy uj blogdijat, ezuton is koszonom Pihenek, nagyon jol indult a napom tole..

5. Megerkeznek a koltoztetok. Parhuzamosan ezzel panikba esem, a gyerekek rovid tavu sokkot kapnak, Gabor pedig fontosan intezkedik. Reggel 8.30 van. Kiboritok nehany csomag kekszet az asztalra.

6. 9 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

7. 10-11-12 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

8. 2 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

9. 2.30- fagyasztott krumplit lokok a sutobe es ezzel parhuzamosan pizzat rendelek, mert nem birjuk a visitast hallgatni

10. Egy darabig csond van. Mindket gyerek ruhajabol csorog a pizzakrem.

11. 3 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

12.4 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

13. 5 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

14. 6 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

15. Kozben kiderul, hogy hiaba kaptunk legi es hajos kontenert is, NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. Nem mi, hanem a cuccaink.
Gabor szova teszi, miert vettem annyi konyvet, mikor idom sincs olvasni. Egyebkent is, mind indianokrol szol. Eleg lett volna egy is. Neki pedig millio szerszama van, holott nem is szerel. A gyerekeknek pedig tul sok jatekuk, megis bennunket nyaggatnak folyton, hogy jatsszunk veluk. Mi menjen, mi maradjon? Hol maradjon? A koltoztetok kozben bepakoltak a dobozokat a kontenerbe. Mi pedig ott maradtunk a tornadosujtotta teruletre emlekezteto lakasban, tele dobozokkal, szemelyes cuccokkal, amelyekkel nem tudom, mi lesz. Most valahogy nem is zavar, mert lassan mar azt sem tudom, mink van.

16. Miutan kibicikliztem magambol egy adag feszultseget, megallapitottam magamban, hogy nincs semmi gaz, mert az osszes konyv befert. Az indianosak raadasul legi uton mennek, tehat nem fognak sokaig hianyozni. A tobbi pedig nem erdekel.

17. Mar csak egy a fontos. Ne zuhanjon le a gep, es ne sullyedjen el a hajo. Es ne tunjon el az a lada, amelyben egy szulo indian no szobra van. A baba feje epp kibujt, az arcan fajdalommal vegyes orom. Azert lemennek az ocean fenekere is. A tobbi dolog elkallodhat. Potolhatoak.

18. Konkluzio: az egesz napi pakolas felesleges volt. Be kellett volna tenni a szobrot egy szatyorba, es hazavinni a repulon az olemben. A mai nap pedig elmehettunk volna moziba, ha eleg eros ragasztoszalaggal lezartuk volna a gyerekek szajat, amig az autoban varakoznak, amig mi megnezzuk a filmet.

19. Juheeeeeee..mar csak egy dolog van hatra. Buli utan a takaritas..

2008. július 27., vasárnap

Pakolunk..

Ilyen sem volt még, hogy magamat plagizálom, de nincs erőm két helyre írni, fogalmazni, értelmesen gondolkodni még úgy sem. A Csarodaialligátorra fakadtam ki, de bemásolom ide a bejegyzést, mert nem tudok hozzáfűzni mást. Talán csak a gyerekek lelkiállapotát- ami legalább annyira zavaros, mint a mienk.

Ma jönnek a költöztetők. Dobozolunk. Minenünk szerteszét van szórva, kiselejtezve, szelektálva. Az agyunkban nincs ekkora rend. Nagyon nehéz elmenni. Három és fél év nagy idő. Megszoktuk, megszerettük. Nem is tudom, miért megyünk haza, hol a haza. A magyarságunk a fontos, a család, barátok, Európa? Hol vagyunk mi, hol teljesítjük be mindazt, amiért vagyunk? Korábban úgy éreztem, megyek haza Magyarországra lelkesedést vinni. Most csak fáj minden, amit itthagyok. Úgy érzem, nem tanultam eleget. Vagy tanulni akarok még. Nem találom a helyemet, sem a Göncölszekeret az égen.

Szeretem az amerikai állatvilágot. Az egyik kedvencem a világító bogár, a firefly. Tűzbogár. Fel-felvillan esténként a sötétben, foszforeszkáló kis pont a fák között. Mint megannyi csillag, úgy ragyognak az éjszakában az egymást kereső bogárkák. Eszembe jutnak az indiánok. Szent bogárként tisztelték, amely a sötétben fel-felragyogva az élet pillanatnyi szépségeit villantja meg, apró percekre. A tűzbogár rövid életű, törékenységében rejlik a szépsége. A felvillanó kis csodáiban, a múlandóságában, a fényhozó képességében. A múlékonyságban rejlő fényre, a halálban rejlő életre, az apró, tűnékeny csodákra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a tökéletes sötétben is felvillan mindig egy aprócska fény, ami a szellem világosságát hozza el.

Hogy méltóképp zárjam soraimat egy kis PUF-fal, "keresem a fényt, követem a fényt".

2008. július 26., szombat

Kávésfilter vagy Rorschach-pillangó?







A kávéfőzőbe tehető filter nagyon jó alap a vizes festéshez. Könnyen átereszti a nedvességet, a bele csepegtetett festék gyorsan szétárad a papíron. Sokféle kreatív dolgot lehet készíteni belőle, mi ezúttal pillangókat csináltunk. Vizes festéket locsoltunk a közepébe, hagytuk, hogy szétterjedjen a festék a papíron, majd összesimítottuk a kis zsebet. Száradás után facsipesszel összefogtuk, így lett belőle pillangó.

Ha "csak" színélményre vágytok, lehet különböző sűrűségű festéket átfolyatni rajta. A színek csodásan keverednek benne, és ha jó a festék, a papír fel is szív belőle valamennyit, így alakzatok is létrejöhetnek akár, de a színek is jól tudnak keveredni.

Nagyon maszatos, legjobb szabadban kutyulni, koszos ruhában.:-)))

Abigél viccelődik

"-Vicces leszek.
-Mi ez? Busz? Nem busz. Akkor mi? Busz. Höhö.
-Mi ez? Apa? Nem apa. Akkor mi? Apa. Höhö.
-Mi ez? Kerék? Nem kerék. Akkor mi? Kerék. Höhö.
-Mi ez?..."

(...kábé húsz percig sorol, és közben röhög saját magán)

2008. július 25., péntek

Néhány kép ömlesztve a lányokról

Rég nem jelentkeztem fotókkal, most bepótolom, és alább a festegetős részt is fejlesztettem. Tudom, milyen kiborító vagyok már az indiánok iránti rajongásommal, de a másik blogon vannak képek a Cherokee rezervátumról is.









Festés kicsit másképp





Néhány festési technikáról már írtam korábban. Szeretünk sokféle dolgot sokféleképp kipróbálni, így van ez a festéssel is. Szoktunk különféle textúrákkal kísérletezni, ezekből mindig valami izgalmas dolog sül ki.
Az egyik legújabb kísérlet a ragasztós festés. Folyékony ragasztót keverünk össze poszterfestékkel. A festék állaga sűrű és csillogó lesz, nehezen kenhető. Ha sikerül felvinni a papírra, műanyag villával, vagy bottal mintákat is lehet bele karcolni. Ha megszárad, így különleges felülete lesz, és megőrzi a csillogását is.
A gyerekeknek jó tapasztalat volt a szín-, állag- és fényélmény, máskor is kipróbáljuk!

2008. július 24., csütörtök

Köszönöm!




Nagyon, nagyon köszönöm ezt a díjat Orsinak, akinek gyönyörű blogjával most találkoztam, és nagyon tetszik! Meghatott, hogy díjazott lettem, köszönöm, hogy olvastok, visszajeleztek, bátorítottok, de legjobban annak örülök, hogy tudok adni, megosztani.

A játék értelmében pedig:
1. aki díjazott, automatikusan díjazóvá válik
2. továbbadja a díjat két blogtársának, akiknek alkotásait sokra tartja
3. ..meg is indokolja, miért
4. elhelyez a blogján egy üzenetet, amelyben megajándékozza a díjjal

Nagyon nehéz volt választanom. A blogrollra kitettem néhány kedvencet, és szívem szerint mindet jelölném.. De mivel csak kettőt lehet..(nem erősségem a döntés, mondtam már?)
Először is Pranté-Mercit, akinek a blogján mindig találok valami csodásat. Kicsit olyan nekem ez az oldal, mint egy csodaszép pillangó, mindig arra emlékeztet, mi az, ami szép és élvezhető az életben. A fotók elhozzák nekem mindazokat az apró csodákat, amelyekkel lépten- nyomon találkozunk, de ritkán vesszük észre. És van itt még szó élet- és ételszeretetről, spiritualitásról, gyereknevelésről, kertekről- mindenről egyszerűen, szépen, sallangmentesen.
Másodszor Bakka és Pepe blogját, mert mindig felüdülés itt járni. Szeretem Daniella írásait, amelyeket bátran könyvbe is szedhetne, anyatársai legnagyobb örömére. Szeretem néha könnyesre röhögni magam az ismerős élethelyzeteken, és rájönni arra, hogy humor nélkül nem lehet élni- de még kevésbé lehet anyként funkcionálni.

Igyekszem méltó lenni a díjhoz, és feltenni hamarosan új képeket, kreatívkodásokat!

2008. július 23., szerda

most látom...

...hogy Kata is gurította nekem a golyókat. Köszönöm!
Ezer bocsánat, mostanában kevesebb időm volt blogokat olvasni/írni!
Ma kampányszerűen mindenkiét végigolvastam. :)

2008. július 22., kedd

Üveggolyók

Mályvacsigától kaptam őket.
Gyanúsan rólunk szól, egy asszociációs játék. Csak pszichológus ne olvassa rólam :)
De hogy ne meneküljön senki előle, én is kérek irományokat.. Fellegajtónyitogató-tól
, Szirkáéktól, Mercitől.


A-Anna és Abigél- szerintem nem szorul magyarázatra, miért Ők jutnak eszembe elsőként

Á-Ákos- fogalmam sincs miért, gondolom, mert nevek voltak bennem. Alig ismerek egyébként Ákos nevűt. Régen szerettem a Bonanza Banzai-t, de ma ezt szívesen titkolom. (mentségemre szóljon, csak 14 voltam)

B-bank, bamba- pénzügyekhez sosem értettem. Úgy vagyok a pénzzel, mint az Utas és Holdvilág Ulpiusai- csillogó korongok, amelyeket színházjegyre lehet váltani. Nem ártana praktikusabbnak lennem.

C-cikk- kamaszkorom hosszú lélegzetvételű könyvei után gyakran már csak cikkek olvasására futja..mentségemre legyen mondva, igyekszem megválogatni legalább ezeket.

Cs-csoda, csodás- lépten-nyomon van, csak sokszor túl későn vesszük észre.

D-Darwin-nem tudtam végigolvasni a Fajok Eredetét, és megijesztene, ha a világ ennyire pofonegyszerű lenne

E-ember-az egyetlen érdeklődési területem. Szerencse, hogy sokminden belefér.

É-éjszaka-álmok, sejtelmesség, lelkiség, módosult tudatállapotok

F-fa-egy évig fákat rajzoltam, aztán egy évig epekedtem Jankovich Marcell A fa mitológiája című könyve után

G-gatya-khm...Freud..(töröljem? :-)))

Gy-Gyertya- szeretem, minden formában, sokféle alkalomkor, színeset, illatosat, kézit, gyárit, gyújtva, eloltva

H-hamu-szeretem nézni a lángoló tüzet majd a hamu tapintását. Ha elaludt, hát elaludt. A hamu is szép.

I- indiánok-kultúra, filozófia, művészet, szerelem. Minden.

Í-íj-szintén az indiánokhoz kapcsolható

J-jalapeno erős paprika, erről Mexikó csodás tájai és életszeretete. Az erős, intenzív ízek, élmények, érzések megélése

K-kulacs-mindig viszünk magunkkal, ha kirándulni megyünk. Ezer van. Mindegyik büdös.

L-lámpa-mesterséges fény, nem szeretem, zavar. Fáj a fejem különösen a neontól, nem értem, az amerikai házak, intézméynek miért sötétek, miért jobb az embereknek a mesterséges, mint a természetes. Ezért nem értem a műcicit sem. De az már más műfaj.

Ly-lyuk, mivel nem sok szó kezdődik így :-) Nem erősségem a stoppolás.

M-macska-nagyon titokzatos, ezért érdekes, hízelgő, kedves, ravasz, éjjel élő. Ellentmondásos, vagy utálják,vagy imádják. Egyiptomban példul istenként tisztelték. Nekem ha macska és fekete, akkor mindig Egyiptom ugrik be.

N-Noémi, ha már a neveknél tartunk. Ja, és Nárcisszusz. Ez nem vet jó fényt rám. Nem erősségem a kitárulkozás és önszeretet, de azért nyilván van bennem ilyen is, ha blogot írok.

Ny-nyúl. Majdnem elhánytam magam gyerekkoromban, amikor mondták, hogy egyesek megeszik. Nem szeretem a hús állagát. Nem vagyok vegetáriánus, de nem eszem húst. Nagyon ritkán halat, de azt sem szeretem különösen nyersen. Nem vagyok vegetáriánus, mert emlékszem az ízére, és hogy finom. Sőt, néha belekóstolok más ételébe, akkor is ízlik. Az első pillanatban. Aztán kiráz a hideg.

O-orsó- Csipkerózsika megszúrta vele az ujját. A három szövőnő, a Sors-asszonyok, vagy párkák. Szép mintás szöveteik vannak.

Ó-óra. Csak akkor tudok időben odaérni valahova, ha egyedül, vagy gyerekekkel megyek. Gáborral nem. Nehéz alkalmazkodnom?

Ö-Öskü-gyönyörű középkori temploma van.

Ő-Ő. Nem én. Néha nehéz más szemszögéből látni.

P-paprika. Ezt garantáltan ismerik itt a magyarokról.

Q-quinoa-nem szeretem, hiába az inkák szent eledele.

R-rokon- mennyire játszik közre a személyiség alakulásában a származás, népszellem, rokonság és mennyir az egyéniség. Ki lehet-e törni, vagy kell-e? Ki a szabadabb, a hontalan ember, aki mindenhol otthonra talál, vagy aki eggyé olvad egy nemzet/család/nép sorsával?

S-sas- Amerika, indiánok szimbóluma, szabadság, erő, szépség, agresszivitás. Évekbe tellett, míg megszerettem az amerikaiakat olyannak, amilyenek. Az is eszembe jutott, hogyan változik a sas, hogyan tépi ki karmait, hogy újjászülethessen.

Sz-szülés, szabadság, szerelem- "majdnem" egyek.

T-takarítás-engem megnyugtat.

Ty-tyúk. Mindig sírtam, mikor nagymamám levágta őket.

U-USA, USA, USA. már tudom, miért.

Ú-út. Szerintem ez már közhely, miért.

Ü-üveg. Törik, de szép. Vigyázni kell rá. Hamar foltosodik. Hááát, igen.

Ű-Űzgin Uver. Szeretem.

X-Xenodiké. Egy ismerősömet hívják így. Néha sajnáltam érte.

Y-mindig elfelejtem, hogy ez a "váj" az angolban.

V-vas- erős, izzó, keményen meg kell érte dolgozni. A második családom.

W- Waldorf

Z-Zúzós- egyik becenevem. Örök nyughatatlan.

Zs-zsiger-mindig arra az élményre törekedtem, amire azt mondják, hogy a "zsigereimben érzem".

huhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.

2008. július 18., péntek

Haztérésünk örömére egy indián versike- bölcsesség a cserokiktól

Minden misztikus iskola erről szól..az indián út is.

Nézz a mai napra
A tegnap már álom
A holnap még képzelet
De a ma
Ha megéled, minden
Tegnapot a boldogság álmává
És minden holnapot
A remény képzeletévé tesz.
Éld hát
Teljesen át
A mai napot.

(bocsánat, nem vagyok műfordító:)

Még egy cseroki ima itt.

2008. július 17., csütörtök

Puszi a békának

Épp a bejegyzés után írtam a másik blogra-és megkaptam magamtól a válaszomat:)

Érzelmi hullámok

Semmi új nem lesz a Nap alatt abban, amit írok. Hogy mennyire átveszik a gyerekek a szülők testi-lelki rezgéseit, feszültségét, hangulatát. Hogy mennyire leképezik a viselkedésükkel a mi nyugodtnak tűnő, ám belülről nyugtalan viselkedésünket. Hogy mennyire TUDJÁK ösztönösen, mi zajlik bennünk, és hogyan mutatják, láttatják ezt minden egyes apró mozzanattal.
Abigél és Anna egymás közötti vitái szinte leképezik a mi vitáinkat.
Anna harcos dacossága Gáboré, Abigél hisztis nyekergése nekem szól, nekem tart tükröt.

Hogy lehet megküzdeni a démonokkal, amikor mi sem vagyunk sokszor kerekek? Mi is lehetünk fáradtak, összezavarodottak, kétségbeesettek, gyűröttek, veszekedősek, hisztisek, nyugtalanok, céltalanok, bizonytalanok?
Ha nem is ezt érezzük, ha másként is viselkedünk, a gyerekeink tükröt tartanak elénk. Ilyen vagy, ilyen vagyok.

Mit lehet tenni?
Most abban a stádiumban vagyok, hogy el kell fogadni az életünk árnyoldalait, kézbe kell venni a csúnya békát és megpuszilni. A keblünkre ölelni azt a varangyot, amit nem akarunk látni, amit nem akarunk láttatni.
Nyákos és gusztustalan, de akkor is.
Hátha olyan, mint a kínai leves- ami az állaga ellenére meglepően finom.

2008. július 14., hétfő

Gyurmaország tündéreknek

Rég nem írtam a kreatívkodós részlegünkbe. Nyár lévén sokkal másképp zajlanak most a napjaink. Rengeteget vizezünk, sarazunk, járunk a természetben, kagylókat, kavicsokat gyűjtünk (ezekből igen, rengeteg érdekes dolgot készítünk, majd képek is lesznek).
Legújabb kedvenc játékunk a manókeresés. Van egy nagyon jó manós könyvünk. Ebben nagyon részletes képek és leírások vannak a manók világáról. Hol élnek, és hogyan, mit esznek, hogyan öltözködnek, milyen viszonyban vannak a világgal, az állatokkal.. Elsa Beskow gyerekmeséi közül is rengeteg szól manókról, a szokásaikról. Fontosnak tartom, hogy ez elementárvilág lényeivel megismerkedjenek a gyerekek, ezért sokat foglalkozunk a tündérek, manók világával. Új felfedezett Daniela Dresher, akinek egyszerű és szépen illusztrált könyvei a legfrissebb házi kedvencek.
No, szóval a manókeresésről. A könyvek szerint a manók a fák üregeiben, odúiban élnek, közel a gyökerekhez. Keresni szoktunk odvas fákat, leguggolunk, és figyelünk. Gyakran képzeletbeli párbeszédeket folytatunk az apró sipkásokkal, sokszor pedig egyszerűen elképzeljük, hogyan is nézhet ki belül a lakásuk, milyen manók élhetnek ebben a fában. Van, hogy megpróbálunk manónyelvet kitalálni, van, hogy ételeket készítenek a gyerekek, és az odú elé teszik.

Így tettek a legutóbb a tündérházunkkal is. Gyurmából (most semmi fakszni, nem házi készítésű, hanem egydolláros UV-színű volt otthon) mindenféle lakásdekorációt és háziállatot készítettek a lányok a tündéreknek. Saját kezűleg ki is dekorálták az alkotásokat kövekkel, levelekkel. Abigél rengeteg kukacot gyúrt, Anna pedig mindenféle állatot formázott. Néhány aranyos a repertoárból:


Állatkert- Anna




Csiga- Abigél műve (egyedül!!!)





Nyuszi- Abigél műve




Nyuszi- Anna műve




Gyurmatündér ebéd közben




Abigél kukackészítés közben




Anna és a gyurmatündér




Alkotás közben




Virágszirmokkal ékesített tündérház




Csigabiga- Anna alkotása




Hajó a tündérházba

2008. július 12., szombat

Hogyan vált Abigél egy nap alatt szobatisztává?

Ma elmentünk vásárolni. Egész nap boltról boltra jártunk, és igyekeztünk beszerezni mindenfélét, amit haza szeretnénk vinni..csupa elengedhetetlenül fontos dolgot vettünk, mint például indiános könyveket, álomfogót, rózsaszínű tütüt Annának, egy zacskó bio popcornt, futósapkát, melybe beépített fülhallgató van (komolyan, én sem hittem el, de igaz,a leértékelt áruk közé volt dobva), Malajziából származó rongydarabot, amit egyaránt lehet strandszoknyának, aztalterítőnek vagy függönynek is használni, egy köteg levendulát, mert jó az illata, porcelán babatányérokat,..
Khm..nemrég írtam arról, hogy kedvelem a minimalizmust, nem szeretem halmozni a dolgokat a lakásban..persze vettünk számos értelmes dolgot is, amire VALÓBAN szükségünk van, de beleütköztünk jópár "jó fogás"-ba is, amit aztán nem hagytunk ott..
No, de nem kanyarodok el a témától..
Jó anyukák pelenkázótáskával felszerelkezve indulnak el, ha van a családban legalább egy bugyorba pisilő-kakiló gyermek.. JÓ anyukák. GONDOS anyukák.
Én nem ebbe a csoportba tartozom.
Amint Gábor homlokán felvillant a KIMENŐ- gomb, feltéptem az ajtót és kirohantam az autóhoz. Mert ugye hét végén a lakóparktól és környékétől távolabb eső területekre is eljuthatok..Kit érdekel ilyenkor a pelenkázótáska, nedves kendő, popsikrém, víz, rágcsálnivaló a gyerekeknek? Mert ugye a hét többi napján tapodtat sem teszünk nélkülük, ugyan mindenhonnan, ahová eljutunk, 10 perc alatt haza lehetne érni.
DE MA KIMENŐNAP, és én elfelejtek gondolkodni!
Abigél csak a harmadik boltban kakilt be. Pánikszerűen rámtört az aggodalom, kicsípi a kaka a fenekét, kiutasítanak az átható szag miatt a boltból, pedig még csak most érkeztünk, kipotyog a kaka menet közben a pelenkából, belenyúl a pelenkába és kézzel kiszedi (tett már ilyet!)..Ugyan kakis gyerekkel számos előnyt is lehet élvezni, előre engednek például a sorban, remekül lehet álcázni, ha az embernek esetleg felfúvódott a gyomra, és az amúgy is büdös gyerek a kezében van, nem kell sokáig bájcsevegni az eladókkal, hanem gyorsan és hatékonyan lehet megszabadulni a vásárlás kínjaitól..
No de ennek ellenére megoldás után néztem, de sajnos sem sportboltban, sem könyvesboltban nem árulnak pelenkát (pedig milyen kár), gyorsan vettem viszont egy könyvet a szimbólumokról (5 perc ide vagy oda már nem számít).
Apa ezalatt megpucolta Abigélt valahogy- és pelenka nem lévén, csupasz alsófertállyal folytattuk a vásárlást.
Abigél rendkívül büszke volt magára, és becsületesen hajtogatta, hogy szólni fog, ha pisilnie kell.
ÉS ÍGY IS TETT!!! Két WC-be pisilt, és egyszer sem pisilt sehová, nem pisilt össze semmit!!

Persze, tulajdonképpen tudatosan tettem, hogy otthon felejtettem a táskát. Pedagógiai célzattal. Mert JÓ és GONDOS anyuka vagyok. Megtanítottam a kislányomat WC-be pisilni. Ugye?

2008. július 10., csütörtök

Szülés szabadon

Mályvacsiga blogján olvastam ezt a bejegyzést. Nem követtem minden egyes eseményt figyelemmel, felkaptam a fejem viszont azon, hogy Geréb Ági akár 5 év börtönbüntetést is kaphat.
Nem ismerem Őt személyesen.
Anna kórházban született, Magyarországon.
Feledhetetlen élmény volt, hiszen az első gyerekem érkezett a világra, és ugyan "nem így képzeltem el" a szülést,de általában túl tudok lendülni azon, ha a dolgaim másként alakulnak, mint ahogyan elképzeltem előtte. (érdekes volt újraolvasni a születését, mennyi minden alakult át azóta bennem. Kellő idő távlatából, egy otthonszülés után, feldolgozva testileg-lelkileg..)
Azt hiszem, minden helyzet tanulás, tapasztalás, nincs "jó" vagy "rossz" út, nincsenek "jól szülő" vagy "rosszul szülő" nők. Mindenkinek más a jó, mindenki a maga útján menetel. Van, akit a kórházi légkör nyugtat meg, van, akit az otthon biztonsága. Van, aki monitorok nélkül nem hisz a testének, és mérni, számolni akarja a kontrakciókat, van, aki ráhagyja magát egy sodródásra. Egyik út sem jobb, egyik út sem igazabb az egyes ember szempontjából. Soha nem hallottam otthon szülő nőt másokat "győzködni", hogy mindenki kövesse a példáját, és szüljön otthon, mert ez az egyedüli igaz és jó út.
Az otthonszülést viszont lépten- nyomon támadások érik, úgy él a köztudatban az egész, mint egy csapat hisztérikus anya értelmetlen és felelőtlen küzdelme valami megfoghatatlanul veszélyes és érthetetlen dolog iránt. Hogy a statisztikai eredmények mit bizonyítanak, senkit sem érdekel. Hogy kórházban hány százalékkal több gyerek hal meg, az sem. Hogy az otthon szült babák mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, az anyák mennyivel magabiztosabbak, és igen..kimondom, de mennyivel erőteljesebben élik meg saját nőiségüket, szerepüket a szülésben, senkit sem érdekel..Sokszor hallottam már, hogy mindez értelmetlen cincogás a részemről, álpszichologizálás, belemagyarázás..
Valóban nem tudom észérvekkel megfogalmazni, miben volt más Abigél születése. Miért voltam nyugodtabb itthon, annak ellenére, hogy a szülés előtt 9 nappal megrepedt a burok. Hogy a kórházban maximum 12 órát vártak volna és oxitocinnal beindítják a szülést, kiszedik, kinyomják belőlem a gyerekemet. Nem érzem felelőtlennek magunkat, mert 9 napig vártunk rá. Szívhangot hallgattunk, fertőtlenítettem, hőmérőztem óránként. Nüansznyi apróságokat figyeltünk, amire kórházban még csak ki sem térnek..Éreztem, értettem a jelzéseit, a testemet.
Nem ismerem Geréb Ágit, sosem találkoztam Vele. De ebben a kilenc napban internetes kapcsolatba kerültünk, és végig "ott volt" velem, kérdezett, bátorított, nyugtatott, szurkolt, örült. Nem fogom elfelejteni Neki soha. Az Emberséget, a mellettem állást..még csak azt sem tudta, ki vagyok.
Értem én, miért vannak a támadások ellenük..értem a másik oldalt is..miért kellene mindenkinek otthon szülni? Senkit sem lehet erre "buzdítani", aki nem érez késztetést, mély, belső indíttatást. Vannak orvosi okok is.
De azt nem értem, miért nem dönthet egy nő szabadon, felelőssége teljes tudatában, hol és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét..hogyan érzi magát biztonságban, hol érzi magát védettnek. Miért érzem sokszor magam is kényelmetlenül bizonyos társaságokban, amiért otthon szültem, és ezzel rosszallást váltok ki emberekből? Felelőtlennek, tudatlannak, arrogánsnak tartanak, holott senkit sem bántottam, senkire sem akartam ráerőszakolni a véleményemet..senkit sem néztem le azért, mert ő "csak" császármetszéssel szült, vagy epidurális érzéstelenítést kért, mert nem bírja a fájdalmat. Mégis, burkoltan kapok ilyen visszajelzéseket.
Jó lenne elfogadni egymást végre, megismerni a másik fél indokait, elmerülni, lemerülni a részletekben (ez most főként orvosi körökre vonatkozik). Nem kell rálépni erre az útra, csak hagyni, hadd menjenek rajta azok, akik ezt választották. Élni és élni hagyni. De jó lenne..

2008. július 9., szerda

Almaszeletelő és gyermeklélek


Aki egy kicsit járatos az ételek világában, tudja, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen a tálalás, milyen alakúra vannak felvágva az ételek. Más íze van a Farfalle- tésztának, mint a spagettinek, noha ugyanolyan durumlisztből készült mindkettő. Más íze van a vörösbornak, ha különböző alakú poharakban szolgálják fel. Más íze van a gombának, ha nagyobb darabokra vágjuk és úgy keverjük a spagettiszószhoz, mintha apró kockákra irdalva kerül bele a szószba.
Egyáltalán nem csodálkozom tehát, hogy a gyerekeim ennyire szenzitívek arra, hogy milyen alakúra vannak vágva az ételek, és ennek függvényében eszik vagy nem eszik meg azt, amit eléjük teszek. Talán a gyerekek még sokkal ösztönösebben érzik a különbségeket, amelyeket mi időhiány, egyszerűség vagy ki tudja mi miatt már nem érzékelünk. Elveszítettük a képességünket, hogy a nüansznyi részleteket észrevegyük, megéljük, meglássuk. Engem mindig meglep, mennyi apróságot tudnak érzékelni a gyerekeim, amelyeket én már csak nagyon nehezen veszek észre. Csalhatatlan például az időérzékük, mindig szinte ugyanakkor éhesek, szomjasak, álmosak, akarnak levegőre menni. Előre érzik a frontokat, a teliholdat, az időjárási változásokat, a napszakok apró változásait is jelzi a testük, lelkük. Megérzik, ösztönösen tudják, ki szereti őket, ki hazudik, ki igaz ember. Emlékeznek igazán fontos dolgokra (érzelmekre, hangulatokra, fontos részletekre) és kizárnak számunkra lényeges, ám annál materiálisabb jellegű dolgokat az emlékezetükből.

Miért írom ezt? Hosszú bevezető után egy kis apró dolog, vettem egy almaszeletelőt..régóta nem esznek almát, mert..nem tudom miért, de amióta ezzel vágom fel, naponta többet is.
És hogy eszik meg pl. a karfiollevest? Úgy, hogy tündérlevesnek hívjuk. Ha azt mondom, hogy karfiol, kijelentik, hogy utálják.
A cukkini szót sem szeretik, de ha simán "egészséges zöldnek" hívom (akárcsak a spárgát újabban), akkor megeszik.
Tegnap például egészséges zöldes, sajtos "nap" volt a vacsora- azaz sült puliszka spárgával és sajttal, Kata blogjáról.
:))

2008. július 3., csütörtök

Álommunka gyerekekkel

Még az elméleti fázisban van, hogyan lehetne a gyerekeket "megtanítani" arra, hogy figyeljenek az álmaikra. Régóta érdekelnek az álmok, de a végső lendületet Mályvacsiga férjének blogbejegyzése adta, így belevetettem magamat az álommunkába, s igyekszem napról napra megírni a tapasztalatokat erről.
Nagyon érdekelne viszont, hogyan adhatnám tovább a gyerekeknek, hogy ők ne felnőttkorukra "tanulják" meg értelmezni-figyelni a belső világukat, hanem ebben nőjenek fel. Elég ilyenkor az utánzás és példa, vagy kell ennél több, direktebb módszer is? (pl. rajzolják le az álmokat, vagy beszélgessünk róla reggelente?)

Varrás

Napok óta szükségem van a humorérzékemre (ami nincs is). Tehát a következő bejegyzés is az előzőekhez hasonló lesz, gyengébb idegzetű embereknek nem ajánlom, szeretettel küldöm viszont Bakka és Pepe anyukájának, akinek blogja nélkül most hisztérika lennék (azaz megelehetősen hisztérikus vagyok még így is..).

Hét végén elhozta Laci a varrógép beüzemeltetéséhez szükséges trafót. Ma reggel rászántam magam, hogy elé kuporodom, és 2 év kihagyás után első nekifutásra összegépelem Anna és Abigél nyári ruháját. Az anyag félkész, beszegve, beráncolva, csak az oldalakat és a pántot kell varrni- gondoltam a babák előtt jó kis bemelegítés lesz.

A munka menete:

1. Összeszerelem a varrógépet. Anna és Abigél végig ott ugrálnak mellettem, többnyire a kezemet lökdösik, és kérdeznek:
"Ez a mi varrógépünk?" "Már igen. Andi nekünk ajándékozta." "Andié?" "Nem, a mienk." "A miénk? Nem Andié?" "Nem." "Kié?"
"Az mi?" "Hova kell beakasztani a cérnát?" "Mikor lesz kész a ruha?" "Miért fehér cérnát fűzöl bele?" "Miért kell bele cérna?" "Miért dugod be a konnektorba?" "Áram nélkül megy?" "Nem megy áram nélkül?" "Megy?" "Nem?" "Miért?"
"Kié a varrógép?"

2. Befűzöm a cérnát. Abigél leesik a székről. Anna egy helyben ugrál közben a kezem alatt, és kérdez:
"Mikor lesz kész a ruha?" "Kinek varrod?" "Hol vetted az anyagot?" "Miért ilyet vettél?" "Miért kell összevarrni?" "Olyan vagy most, mint dédi?" "Miért?" "Miért tud dédi varrni?" "Te tudsz varrni?" "Kitől tanultad?" "Most összevarrod a ruhát?" "Nekem?" Abigélnek is?"

3. Néhány próbaöltés. Anyag húzása közben érzelmes jelenet, Anna hirtelen átkarol: "Olyan jó anyuka vagy, szépen varrsz!" Elérzékenyülés, de cérna elszakad, kijön az alsó szál, műveletet kezd előlről.

4. Rájön, hogy túl puha cérnát vett, mert folyton elszakad és feltekeredik. Közben Abigél meztelenre vetkőzik, és a pelenkájával szaladgál a lakásban, szagolgatja, és monologizál: "Büdös. Pelenka büdös. Büdöset pisilek. Büdös? Anya, büdös? Megszagolod? Miért büdös?"

5. Tesz még egy kísérletet, hogy összevarrja a nyári ruhákat. Anna eközben meztelenre vetkőzik, és pár perc múlva kiabál a WC-ből: "Kakilok! Anya, kakilok! Gyere, segíts! Töröld ki a fenekemet! Nem jött még ki! Jössz? Jössz? Jössz? Jössz?"
Ráborítom a huzatot a varrógépre. Megyek. Út közben kérdés:
"Kész vannak a ruhák?"

Ezek után a következő dolgokat fogalmaztam meg magamban:

1. Nem rossz üzlet a WalMart.
2.Nem varrok ruhát, pár dollárért lehet venni.
3.Nincs szükségük a gyerekeknek arra, hogy nézzék, hogyan dolgozik az anyukájuk, hogy néz ki egy varrógép, hogyan készülnek a ruhák. Idejétmúlt, ósdi felfogás. Van bolt, megvesszük.
4. Műanyag baba praktikus. Lemosható.
5. Waldorf baba túl sok munka. Koszolódik.
6. Veszek egy babát, amelybe automatikus válaszoló-program van beépítve.
7. Elmegyek ideggyógyintézetbe és kipihenem magam.
8. Eladom a varrógépet.
9. Talán a gyerekeket is.
10. A pénzből Peruba költözöm, befestem a hajamat, és eltűnök a világ szeme elől.
11. Láttam ott egy helyes kis falut, ott szeretnék élni. Egy Waldorf baba-készítő műhely volt a főtéren. Ott fogok dolgozni.
12. Hoppá. Akkor már mindegy, ha meghagyom a gyerekeket is, legalább élvezzék az elkészített babákat.
13. Nem kell Peruba menni, itthon is meg tudom csinálni őket.
14.Van varrógépünk, itt az anyag, cérna.
15. Este, ha alszanak.
16. Szigorúan csak alvásidőben, nyugiban.
17. Jó, néha akkor is, ha ébren vannak, hogy lássák, milyen klasszul készülnek a barátaik, részt vegyenek a folyamatban.
18. Ezt nevezik úgy, hogy a végén mindig ugyanoda lyukad ki az ember?

2008. július 2., szerda

Ajándéközön

Azon gondolkodtam, meg kellene adnotok a címeteket, kedves jelentkezők, akiknek a meglepi-ajándékokat fogom készíteni..nem mintha kész lenne bármi is, csak úgy mondom..

2008. július 1., kedd

Pisikaki hepihálidéj 2.

Igazából ez a bejegyzés majdnem komment lett válaszul Bakka és Pepe anyukájának. De olyan hosszasan ecseteltem volna, hogy kikerekedett belőle egy újabb kis iromány, főleg Daniellának ajánlom..akivel szívből egyetértek, hogy legjobb lenne, ha gyerekeink a szobatisztaságot olyan egyetemista koruk körül tanulnák meg, maguktól..

No, tehát, levegő beszív, kifúj, további pisikaki- sztorik jönnek megnyugtatásképpen, hogy nálunk sem zajlik ez másként..

Éttermek

Egyik kedvenc helyeink az éttermek. Ha elmegyünk kirándulni valahova, többnyire eszünk valahol, és számtalan jó és viszonylag olcsó helyet is lehet találni szerte Ámerikában e célra. (nem McDonald's-ot) Természetesen mindegyiknek jártunk a WC-jében, többször is. Az általános koreográfia után néhány kedvenc sztori kakipisiügyben, majd átnyargalunk egy következő bejegyzésben a szobatisztává válás rögös útjára.

1. Általában hullafáradtan és éhesen érkezünk. Megkapjuk a menüt, gyerekek színezőt és zsírkrétát (egyik legjobb ötlet, halló, halló, akinek étterme van..). Gyorsan kiválasztjuk a kaját, miközben olívabogyót színezünk Annával, és Abigélt megfékezzük, hogy széttépje az összes zacskós sót és cukrot, ami az asztalon van.

2. Megkapjuk az előételt, általában mindenhol adnak ingyen valamit..épp éhesen rácsapnánk, mikor... PISILNI KELL! Futás a WC-re, lebélel, pisil, kezet mos, válaszol a millió kérdésre (például egyszer arra, hogy "Anya, a női WC-ben miért pisilnek a bácsik a fal mellett?" ..."Hm..mert ez a férfi-WC"- válaszolja Anyu zavartan)

3. Vissza az asztalhoz, előétel bekebelezése, közben Abigél folyamatosan Apu-Anyu között tornázik, hol az asztalon, hol az etetőszéken, hol zsírkrétákat dobál, hol pedig paradicsomos salsát ken Apa-Anya nadrágjába.

4. Kihozzák a kopogó szemű szülőknek a főételt. Többféle variáció létezik, attól függően, épp ki az éhesebb. Ha én, nekem kell elvinnem Annát kakilni, ha Gábor, akkor neki. WC, lebélel, leguggol, nyom. Közben kérdések, melyek megalapozzák a jó étvágyat:
"Mekkora?", "Nagyon büdös?", "Híg?", "Megnézhetem?", "Milyen alakú?", "Hogy keletkezik a kaki?", stb.
Vissza az asztalhoz, kihűlt, Abigél által megdézsmált kaját elfogyaszt.

5. Többnyire étkezés közben Abigél bekakil. Ételt szájba töm, majd rohan a pelenkázóhoz. Mire visszaér, Annának pisilnie kell.

6. Menekülésszerűen elhagyja az éttermet. (sajnos, fizetés után)

Kedvenc éttermi kakasztori

Lima, Főtér, viszonylag puccos étterem. Túl vagyunk Anna kakilásán (nem részletezném a perui WC állapotát). Abigél az ölemben ül, halat eszünk. Anya:
"Miért van itt ilyen kakiszag?"
Rövid szünet után konstatálja, hogy Abigél kakilt be. Az ölébe. Hígat. Kifolyt. Rá az egyetlen piszkosfehér nadrágra. WC-be rohan. Egyetlen kis helyiség, Abit (akiből folyik a kaki) a falhoz támaszt, pelust lecibál, kaka potyog a padlóra. Egész zacskó nedves törlőkendőt elhasznál (ja, víz nincs, miért lenne, kuka sincs), úgy-ahogy megtisztogatja a ruhákat, fél doboz dezodort magára fúj, megrázza a haját, majd irány a limai katedrális. Bűzlünk? Ugyan már! Egy kis szájfény mindenen segít, különben sem látszik a képeken, milyen büdösek voltunk..

Kértek még történeteket? Vannak..csak megnyugtatásképpen:-)))..

Pisikaki hepihálidéj

Ez az írás kísértetiesen fog hasonlítani a Bakka és Pepe blogján olvasható szösszenetekre. Ma játszótéren voltunk, és a kelleténél paprikásabb hangulatba kerültem "folyó ügyeink" (pisi) miatt- igyekszem tehát Pepemamához hasonlóan humorral feloldani hormoningadozástól amúgy is feszült idegeimet. Írok is egy kis összefoglalót arról, hogy zajlanak a játszótéri és lakáson kívüli programok dióhéjban. (mire leírom, a gonosz pisimanó is elillan a fejemből)

Játszóterek

1. Érkezés a játszótérre biciklivel és/vagy kismotorral, enni-és innivalóval, könyvvel, macival, babával- menetidő 20 perc

2. Játék-időtartama 10 másodperc

3. (Anna)- Pisilni kell!- indulás a WC-re, menetidő 10 perc, mivel Abigélt meg kell győzni arról, hogy elhagyjuk a csúszdákat. Érkezés a WC-re, WC papírral való lebélelése, pisi, kézmosás. Abigél megfékezése, hogy közben megegye a WC- kefét, lenyalja a WC-t, átmásszon a szomszédban pisilő nénihez, aki vicceseket pukizik, illetve kinyissa rám az ajtót, miután Anna pisilése után kipréselek magamból néhány csepp vizeletet, hogy legalább miattam ne kelljen ide jönni. Ivás a kútból, mely mindkét gyereknek magas, ezért fel kell őket emelni hozzá- nem nehéz kitalálni, hogy ezek után csurom vizesek lesznek. Ha nyár van, az üvöltés abbamarad egy idő után, mert megszárad, ha tél, hazafordulunk. (érdemes egy pillanatot vetni most a játszón eltöltött időtartamra). Mindezen művelet össz-időtartama kb.15-20 perc.

4. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5 -20 perc.

5.Anna/Abigél: "Szomjas/éhes vagyok!" Ha éhesek, a dolog viszonylag egyszerű. Uzsit elővesszük a csomagból, leülünk a padra. ha mindketten egyszerre éhesek, ez rettentő élvezetes, de az esetek többségében valaki épp a legmagasabb csúszda tetején lógna, míg a másikkal a padon kellene eszegetnem. Eredmény: kisebb vita, valaki üvölt rövid ideig, majd velünk együtt majszol. Ruhát leesszük, akármit is viszünk. Evés után természetesen inni kell, természetesen a kútból, nem az általunk vitt üvegből. Ha kúthoz megyünk, akkor pisilni is, olvasd újra a 3. pontot, és adj hozzá az időtartamhoz 10-15 percet, amit evéssel töltöttünk, és 5 percet, amit veszekedéssel.

6. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5-20 perc.

7. "Kakilni kell!"- program. Vissza a WC-re, olvasd újra a 3. pontot, adj hozzá az időtartamhoz még 10 percet, mert "nehéz kinyomni"..és mennyivel könnyebb helyzetben vagyok, mint Bakkamama, aki kesztyűbe kényszerült kakáltatni játszóterező kislányát.

8. Vissza a játszótérre, játék időtartama 5 másodperc

9. Abigél bekakilt/ bepisilt annyira, hogy átnedvesedett a ruhája. Eredmény: haza kell menni.

10. Ezek után mi a kedvenc kérdésem?
Anya, miért megyünk haza? Hiszen még nem is játszottunk!!!

(legközelebb folytatom az egyéb szabadidős programokkal)